Szeretett Prófétánk
Olvasás onlineTartalom

AZ IMA VÉGZÉSÉNEK MÓDJA

Az egyedül imádkozó férfi imája

Például a hajnali ima szunnáját így végzik:

1. Először a kibla felé fordulnak. A két lábfejet párhuzamosan, egymástól körülbelül négy ujjnyira tartják. A két kéz hüvelykujját a fülcimpához érintik, a tenyereket a kibla irányába nyitják. Miután szívükben elmondják: „Szándékomban áll Allah tetszéséért elvégezni a mai hajnali ima szunnáját; a kibla felé fordultam”, az „Allahu akbar” kimondásával a köldök alatt a jobb kezüket a bal kezükre teszik. A jobb kéz hüvelykujja és kisujja gyűrűként szorosan átfogja a bal csuklót.

2. Szemüket nem véve le arról a helyről, ahol a leborulást végzik:

  1. elmondják a „Szubhánaka” fohászt;

  1. az „A’úzu” és a baszmala után elmondják az al-Fátihát;

  2. az al-Fátiha után a baszmala elmondása nélkül elmondanak egy további szúrát (damm-i szúra), például az al-Fíl szúrát. Ha elmondják a baszmalát, a musztahabb jutalmát is elnyerik.

3. A további szúra után az „Allahu akbar” kimondásával meghajolnak (rukú). A kezek szorosan átfogják a térdet, a derék egyenes, és szemüket a lábukról le nem véve háromszor elmondják: „Szubhána Rabbijal-azím”. Ha 5-ször, 7-szer, 9-szer vagy 11-szer mondják, a musztahabb jutalmát is elnyerik. 4. Amikor a „Szami’allahu liman hamidah” kimondásával felegyenesednek, nem húzzák meg a nadrágot, és szemüket nem veszik le a leborulás helyéről. Amikor teljesen egyenesen állnak, elmondják: „Rabbaná lakal-hamd”. (Ezt az egyenes állást kaumának nevezik.) 5. Anélkül, hogy sokáig állva maradnának, az „Allahu akbar” kimondásával leborulnak. Leboruláskor sorrendben:

  1. a jobb térdet, azután a bal térdet, a jobb kezet, azután a bal kezet, az orrot és a homlokot a földre teszik; b) a lábujjakat a kibla irányába hajlítják;

  1. a fejet a két kéz közé veszik; d) a kéz ujjait összezárják; e) a tenyereket a földre tapasztják, a könyököket azonban nem; f) ebben a helyzetben legalább háromszor elmondják: „Szubhána Rabbijal-a’lá”. Ha 5-ször, 7-szer, 9-szer vagy 11-szer mondják, a musztahabb jutalmát is elnyerik. Azután:

6. Az „Allahu akbar” kimondásával felülnek. Itt a bal lábat a földre fektetik, a jobb láb ujjait a kibla irányába hajlítják, és annyi ideig ülnek a combjukon, amennyi alatt el lehet mondani: „szubhánallah”. A tenyereket a térdre teszik, az ujjak a kibla irányába nézve természetes helyzetükben maradnak.

„Allahu teâlâ megparancsolta, hogy naponta ötször imádkozzanak. Ha valaki szépen elvégzi a mosakodást, a maga idejében végzi el ezeket, és meghajlásait (rukú) és alázatát (husú’) tökéletesen teljesíti, Allahu teâlâ megígérte, hogy megbocsát neki. Annak, aki ezt nem teszi meg, nem tett ígéretet. Ha akarja, megbocsát neki, ha akarja, megbünteti” Nemes hadísz

7. Anélkül, hogy sokáig a combjukon ülnének, az „Allahu akbar” kimondásával ismét leborulnak. (A két leborulás közötti ülést dzsalszának nevezik.) 8. Miután leborulásban ismét legalább háromszor elmondják: „Szubhána Rabbijal-a’lá”, az „Allahu akbar” kimondásával felállnak a második rakátra. A leborulásból felálláskor először a homlokot, azután az orrot, majd a bal és a jobb kezet, végül a bal és a jobb térdet kell felemelni a földről. 9. Állva a baszmala után elmondják az al-Fátihát, majd egy további szúrát, és az „Allahu akbar” kimondásával meghajolnak.

10. A második rakátot úgy fejezik be, ahogyan az első rakátnál leírtuk. A második leborulás után azonban, az „Allahu akbar” kimondásakor nem állnak fel, hanem leülnek a combjukra, és: a) miután elmondták az „Attahijjátu”, az „Allahumma szalli”, az „Allahumma bárik” és a „Rabbaná átiná” fohászt, a szalámmal fejezik be az imát, először jobbra: „Esselamu aleykum ve rahmatullah”, azután balra: „Esselamu aleykum ve rahmatullah”.

  1. A szalám után elmondják: „Allahumma antasz-szalám va minkasz-szalám, tabárakta já zal-dzsaláli val-ikrám.”

Egyetlen szót sem szólva felállnak a hajnali ima fardjára, és ugyanígy, a fard szándékát megfogalmazva elvégzik a hajnali ima fardjának 2 rakátját. A szunna és a fard között beszélni ugyanis, bár nem érvényteleníti az imát, csökkenti a jutalmát.

Az ima végén, a szalám és az „Allahumma antasz-szalám…” elmondása után háromszor elmondják: „Asztagfirullahal-azím al-karím allazí lá iláha illá huval-hajjal-kajjúma va atúbu ilajh.” Azután elmondják az Ájat al-Kurszít, harminchárom taszbíhot, vagyis „Szubhánallah”-ot, harminchárom tahmídot, vagyis „Alhamdulillah”-ot, harminchárom takbírt, vagyis „Allahu akbar”-t, és egyszer a tahlílt: „Lá iláha illallahu vahdahu lá saríka lah, lahul-mulku va lahul-hamdu va huva alá kulli saj’in kadír.” Ezeket csendben kell elmondani. Hangosan elmondani őket vallási újítás (bid’a). Ezután fohászkodnak. Fohászkodáskor a karokat mellmagasságba emelik. A karokat nem hajlítják be a könyöknél. A tenyereket kinyitják, és az ég felé fordítják. Mert ahogyan az ima kiblája a Kába, úgy a fohász kiblája az ég. A fohász után elmondják a „Szubhána rabbika…” kezdetű nemes áját, és kezükkel végigsimítják az arcukat.

A többi ima végzésének módja

Ha az elvégzendő ima 3 rakátos (a naplementi és a vitr ima), két rakátját úgy végzik, ahogyan a hajnali ima 2 rakátját. A harmadik rakátban a naplementi imánál csak az al-Fátihát mondják el, további szúrát nem. A vitr imánál az al-Fátiha után a további szúrát is elmondják, majd takbírt mondva a fülükig emelik a kezüket, és elmondják a „Kunút” fohászokat. A harmadik rakát meghajlása és leborulásai után leülnek.

Ha az elvégzendő ima 4 rakátos, két rakátját úgy végzik, ahogyan a hajnali ima 2 rakátját. A fard és a vádzsib imák, valamint a déli ima első szunnájának első ülésében csak az „Attahijjátu” fohászt mondják el. A fard imák harmadik és negyedik rakátjában csak az al-Fátihát mondják el, további szúrát nem. A nem megerősített (gajr muakkada) szunnák harmadik rakátjában a „Szubhánaka” után az „A’úzu” és a baszmala kíséretében elmondják az al-Fátihát. Első ülésükben elmondják az „Allahumma szalli” és az „Allahumma bárik” fohászt, a harmadik és a negyedik rakátban pedig az al-Fátiha után a további szúrát is elmondják. A negyedik rakát meghajlása és leborulásai után leülnek. Mind a három, mind a négy rakátos imák utolsó ülésében, miután elmondták az „Attahijjátu”, az „Allahumma szalli”, az „Allahumma bárik” és a „Rabbaná átiná” fohászt, a szalámmal fejezik be az imát, először jobbra: „Esselamu aleykum ve rahmatullah”, azután balra: „Esselamu aleykum ve rahmatullah”. A szalám után elmondják: „Allahumma antasz-szalám va minkasz-szalám, tabárakta já zal-dzsaláli val-ikrám.”

A többi négy rakátos önkéntes imát úgy végzik, mint a nem megerősített szunnákat.

Az egyedül imádkozó nő imája

Például a hajnali ima szunnáját így végzi: tetőtől talpig eltakarja magát úgy, hogy a teste formája ne látsszon. Csak a keze és az arca marad fedetlen. Az imában elmondandó szúrák és fohászok ugyanazok, mint a fentebb leírt, egyedül imádkozó férfi imájában. Az eltérések a következők: a) Nem emeli a kezét a füléig, mint a férfiak. A kezét vállmagasságba emelve megfogalmazza a szándékot, és nem veszi ki a kezét a ruhaujjából. (Ekkor az ujjai sem nyitva, sem zárva nincsenek, hanem természetes helyzetükben vannak.) Azután elmondja a takbírt, a kezét – a jobb tenyerét a bal kezére téve – a mellére teszi, és megkezdi az imát.

  1. Amikor meghajol, nem zárja össze a lábát. A kezét a térdére teszi, de nem fogja át a térdét; az ujjait nem terpeszti szét, hanem összezárja. Meghajláskor nem áll egészen egyenesen: a hátát, a fejét, a lábát és a karját nem tartja egyenesen.

  1. Leboruláskor a karját a könyökéig a földre fekteti, közel a hasához. A hasát a combjához szorítja. d) A tasahhud ülésében az ülepét a földre helyezve, a lábát a jobb oldalon kivezetve (tavarruk) ül. A kezét a combjára teszi. Az ujjai össze vannak zárva.

  1. Fohászkodáskor nem nyújtja előre a kezét, hanem az arca előtt döntve tartja. Az imában a nők számára a jó eltakarózás legkönnyebb módja egy bő fejkendő, amely a kezüket is eltakarja, és egy bő, hosszú szoknya, amely a lábukat is eltakarja.

Fohász-minta az ima után

„Alhamdu lillahi Rabbil-álamín. Asz-szalátu vasz-szalámu alá Raszúliná Muhammadin va álihí va szahbihí adzsma’ín. Uram! Fogadd el az imát, amelyet elvégeztem! Tedd jóvá a végemet és a sorsomat. Add meg nekem, hogy utolsó leheletemkor kimondhassam a tauhíd szavait (kalimat at-tauhíd). Bocsáss meg halottaimnak, és borítsd rájuk megbocsátásodat. Allahummagfir varham va anta hajrur-ráhimín. Tavaffaní musliman va alhikní bisz-szálihín. Allahummagfir lí va li-válidajja va li-usztázijja va lil-mu’minína val-mu’mináti jauma jakúmul-hiszáb. Uram! Óvj meg a sátán gonoszságától, az ellenség gonoszságától és a rosszra késztető lelkem (nafsz ammára) gonoszságától! Adományozz házunknak jó dolgokat, halal és áldásos megélhetést! Adományozz biztonságot a muszlimoknak! Törd meg és szórd szét a muszlimok ellenségeit! Isteni segítségeddel segítsd meg a muszlimokat, akik a hitetlenekkel szemben dzsihádot folytatnak! Allahumma innaka afuvvun karímun tuhibbul-afva fa’fu anní. Uram! Adományozz gyógyulást betegeinknek, orvosságot szenvedőinknek! Allahumma inní asz’alukasz-szihhata val-áfijata val-amánata va husznal-huluki var-ridá’a bil-kadari bi-rahmatika já arhamar-ráhimín. Adományozz, Uram, anyámnak, apámnak, gyermekeimnek, rokonaimnak, barátaimnak és minden vallási testvéremnek áldásos, hosszú életet, szép erkölcsöt, ép értelmet, egészséget és jólétet, igaz útmutatást (hidája) és állhatatosságot! Ámin. Valhamdu lillahi Rabbil-álamín. Allahumma szalli alá…, Allahumma bárik alá…, Allahumma Rabbaná átiná… Valhamdu lillahi Rabbil-álamín. Asztagfirullah, asztagfirullah, asztagfirullah, asztagfirullahal-azím al-karím allazí lá iláha illá huval-hajjal-kajjúma va atúbu ilajh.”

„Allahu teâlâ nem fogadja el annak az imáját, akinek pótlásra (kadá) maradt imatartozása van, sem annak az imáját, aki harám ruhát (dzsilbáb) visel” Nemes hadísz

Az ima vádzsibjai

Az ima vádzsibjai a következők: 1. Az al-Fátiha szúra elmondása.

2. Az al-Fátiha után egy szúra vagy legalább három rövid ája elmondása. 3. Az al-Fátiha elmondása a szúra előtt.

4. Az al-Fátiha és utána egy további szúra elmondása. (A fard imák első és második rakátjában és a szunna imák minden rakátjában vádzsib elmondani az al-Fátihát.)

5. A leborulások egymás utáni elvégzése. 6. A három és négy rakátos imák második rakátjában vádzsib a tasahhud idejéig ülni. Az utolsó ülés fard. 7. A második rakátban nem ülni tovább a tasahhudnál. 8. Leboruláskor az orrot a homlokkal együtt a földre tenni. 9. Az utolsó rakátban ülve elmondani az „Attahijjátu” fohászt. 10. Az imában ügyelni a tadíl al-arkánra (a pillérek nyugodt, rendes végzésére). 11. Az ima végén elmondani: „Esselamu aleykum ve rahmatullah”. 12. A vitr ima harmadik rakátjának végén elmondani a Kunút fohászt. 13. Az ünnepi imákban elmondani a takbírokat. 14. Hogy az imám hangosan recitáljon a hajnali, a pénteki (dzsuma), az ünnepi, a taravíh és a vitr imában, valamint a naplementi és az éjszakai ima első két rakátjában. 15. Vádzsib, hogy az imám és az egyedül imádkozó halkan recitáljon a déli és a délutáni ima fardjában, a naplementi ima harmadik rakátjában, valamint az éjszakai ima harmadik és negyedik rakátjában. Ahol az imámnak vádzsib hangosan recitálnia, ott az egyedül imádkozó hangosan is, halkan is recitálhat. Az áldozati ünnep előestéjének (Arafa napjának) hajnali imájától az ünnep negyedik napjának délutáni imájáig, huszonhárom fard ima után vádzsib elmondani a takbír at-tasríkot.

A feledékenységi leborulás (szadzsdat as-szahv – leborulás tévedés és feledékenység miatt)

Ha az imádkozó valamit, ami az imában fard, szándékosan vagy feledékenységből elhagy, az imája érvénytelenné válik. Ha egy vádzsibot feledékenységből hagy el, az imája nem válik érvénytelenné, de feledékenységi leborulást kell végeznie. Annak, aki szándékosan nem végzi el a feledékenységi leborulást, vagy szándékosan elhagyja az ima valamelyik vádzsibját, vádzsib azt az imát újra elvégeznie. Ha nem végzi el újra, bűnössé válik. A szunna elhagyásakor nem kell feledékenységi leborulást végezni. A feledékenységi leborulást egy fard késleltetésekor és megismétlésekor, vagy egy vádzsib elhagyásakor, felcserélésekor, megismétlésekor és késleltetésekor végzik. Ha az imában több feledékenységi leborulás is szükségessé válik, elegendő egyszer elvégezni. Ha az imám téved, az őt követőknek is feledékenységi leborulást kell végezniük. Ha az imámot követő ember téved, nem végez az imámtól külön feledékenységi leborulást.

A feledékenységi leborulás elvégzéséhez elmondják az „Attahijjátu” fohászt, egy oldalra szalámot mondanak, azután két leborulást végeznek, leülnek, és az „Attahijjátu”, a „Szalli” és „Bárik”, valamint a „Rabbaná” fohász elmondásával fejezik be az imát. A feledékenységi leborulás a „Szalli” és a „Bárik” elmondása, valamint az egy vagy két oldalra mondott szalám után, sőt szalám nélkül is elvégezhető.

A feledékenységi leborulást szükségessé tevő dolgok

Felállni ott, ahol ülni kell. Ülni ott, ahol fel kell állni. Halkan recitálni ott, ahol hangosan kell. Hangosan recitálni ott, ahol halkan kell. A nemes Koránból recitálni ott, ahol fohászt mondanak. Fohászt mondani ott, ahol a nemes Koránból recitálnak. Például az al-Fátiha szúra helyett az „Attahijjátu” fohászt mondani, vagy ott, ahol az „Attahijjátu” fohászt mondják, az al-Fátihát mondani. Ebben az esetben az al-Fátiha elmaradt. Szalámot mondani, mielőtt az ima befejeződött volna.

A fard imák első és második rakátjában nem mondani el a további szúrát, a harmadik és negyedik rakátban viszont az al-Fátiha után elmondani. Az első két rakátban nem mondani el az al-Fátiha után a további szúrát. Elhagyni az ünnepi ima vádzsib takbírjait. Elhagyni a vitr imában a Kunút fohászt.

Az ima szunnái

1. Az imában a kezek felemelése a fülig.

2. A tenyerek kibla felé fordítása.

„Aki imádkozik, az felépítette a vallás épületét. Aki nem imádkozik, az lerombolta a vallását. Az ima a hívő mi’rádzsa” Nemes hadísz

3. A takbír után a kezek összefogása.

4. A jobb kéz ráhelyezése a bal kézre.

5. Hogy a férfi a köldöke alá, a nő pedig a mellére tegye a kezét. 6. A nyitó takbír (takbír al-iftitáh) után a „Szubhánaka” elmondása. 7. Hogy az imám és az egyedül imádkozó elmondja az „A’úzu”-t. 8. A baszmala elmondása. 9. Meghajlásban háromszor elmondani: „Szubhána Rabbijal-azím”. 10. Leborulásban háromszor elmondani: „Szubhána Rabbijal-a’lá”. 11. Az utolsó ülésben a szalavát-fohászok elmondása.

12. A szalám mondásakor a két oldalra nézni.

13. Hogy az imám a pénteki és az ünnepi ima kivételével minden imában az első rakátban kétszer annyit recitáljon, mint a másodikban.

14. Hogy az imám és az egyedül imádkozó a meghajlásból felegyenesedve elmondja: „Szami’allahu liman hamidah”.

15. A meghajlásból való felegyenesedés után elmondani: „Rabbaná lakal-hamd”.

16. Leborulásban a lábujjakat behajlítani, és hegyüket a kibla felé fordítani. 17. A meghajláshoz és a leborulásokhoz ereszkedve, valamint a leborulásokból felemelkedve elmondani: „Allahu akbar”. 18. A kezeket és a térdeket a földre tenni. 19. A sarkakat álláskor négy ujjnyira egymástól, meghajláskor, felegyenesedéskor (kauma) és leboruláskor pedig összezárva tartani. 20. Az al-Fátiha után elmondani: „Ámin”, a meghajlás előtt takbírt mondani, meghajláskor szétterpesztett ujjakkal a térdre tenni a kezet, a leboruláshoz takbírt mondani, a bal lábat a földre fektetve és a jobbat függőlegesen tartva ülni, a két leborulás között ülni. A naplementi imában rövid szúrákat recitálnak.

A hajnali imában az első rakátot hosszabbra nyújtják, mint a másodikat. Aki az imámot követi, nem mondja el az al-Fátihát és a további szúrát. Elmondja a „Szubhánaka”-t. Elmondja a takbírokat. Elmondja az „Attahijjátu”-t és az áldott szalavátokat.

Az ima musztahabbjai

1. Ima közben a leborulás helyére nézni. 2. A meghajláshoz ereszkedve a lábfejre nézni.

3. Leborulásban arra a helyre nézni, ahová az orrát tette. 4. A tasahhudhoz ülve az ölébe nézni.

5. Hogy az al-Fátiha után recitált áják a hajnali és a déli imában hosszúak, a naplementi imában pedig rövidek legyenek. 6. Hogy az imámot követő halkan mondja a takbírt.

7. Meghajlásban szétterpesztett ujjakkal a térdre tenni a kezet.

8. Meghajlásban a fejet egyenesen, a nyakkal egy vonalban tartani.

9. A leborulás felé haladva először a jobb, azután a bal térdet a földre tenni. 10. A leborulást a két kéz között végezni.

11. Leborulásban az orr után tenni le a homlokot. 12. Ha ima közben ásít, a kézfejével eltakarni a száját.

13. Hogy a férfiak leborulásban a könyöküket felemelve tartsák. A nők a földre fektetik a karjukat. 14. Hogy a férfiak leborulásban a karjukat és a lábukat távol tartsák a hasuktól. 15. Meghajlásban és leborulásban annyi ideig maradni, amennyi alatt háromszor el lehet mondani a taszbíhot.

16. Miután a fejét felemelte a leborulásból, felemelni a kezét a földről.

17. A kezek felemelése után felemelni a térdeket.

18. A tasahhudban a kezeket egyenes, a kibla felé néző ujjakkal úgy tenni a combra, hogy az ujjhegyek a térd széléig érjenek, anélkül, hogy behajlítaná vagy mozgatná bármelyiket.

19. Jobbra és balra szalámot mondva elfordítani a fejet. 20. Szalámot mondva a vállakra nézni.

Az ima makrúhjai

1. Úgy imádkozni, hogy a ruha a vállra van vetve, és nincs felvéve. 2. A leborulás felé haladva felhúzni a ruha szegélyét vagy a nadrágszárat.

3. Felhajtott szegélyű vagy feltűrt ujjú köntösben imába állni. 4. Abasz, vagyis haszontalan mozdulatok végzése. 5. Munkaruhában vagy olyan ruhában imádkozni, amelyben nem jelenne meg előkelő emberek előtt.

6. Olyasmit tartani a szájban, ami nem akadályozza a recitálást. Ha akadályozza, az ima érvénytelenné válik. 7. Fedetlen fejjel imádkozni.

8. A vizeletet vagy a székletet visszatartva, illetve szélszorulás közben imába állni. 9. Ima közben kézzel elsöpörni a leborulás helyéről a köveket vagy a földet.

„Örömhír azoknak, akik őszinteséggel (ihlász) végzik istenszolgálataikat! Ők az igaz útmutatás (hidája) csillagai. Eloszlatják a viszályok (fitna) sötétségét” Nemes hadísz

10. Imába álláskor és ima közben ropogtatni az ujjakat.

11. Ima közben csípőre tenni a kezet.

12. A fejet és az arcot oldalra fordítani, és szemmel körbetekinteni. Ha a mellét is elfordítja, az ima érvénytelenné válik.

13. A tasahhudban kutya módjára ülni.

14. Hogy a férfiak leborulásban a földre fektessék a karjukat. 15. Egy ember arcával szemben vagy hangosan beszélő emberek felé hátat fordítva imádkozni.

16. Valakinek a köszönését (szalám) kézzel vagy fejjel fogadni. 17. Ásítani imában és imán kívül. 18. Ima közben behunyni a szemet. 19. Hogy az imám a mihrábon belül álljon. Mihrábnak a kibla felőli falban lévő fülkét nevezik. Ha az imám lába a mihrábon kívül van, nem makrúh, hogy a mihrábon belül végezze a leborulást. Az ember ott számít jelen lévőnek, ahol a lába áll. Ez azért van így, mert a papok elkülönített helyen állva vezetik az istentiszteletet. Ha a mecsetekben az első közösség (dzsamá’a) imámja nem a mihrábban vezeti az imát, az makrúh.

20. Tanzíhí makrúh, hogy az imám egyedül a közösségnél fél méterrel magasabb helyen álljon. 21. Az is tanzíhí makrúh, hogy az imám egyedül alacsonyabb helyen álljon. 22. A hátsó sorba állni, amikor az első sorban van üres hely, illetve egyedül a sor mögé állni, amikor a sorban nincs hely. 23. Élőlény képét viselő ruhában imádkozni.

24. Makrúh, ha az imádkozó feje fölött, előtte, jobbján vagy balján élőlény képe van, akár a falra rajzolva, akár szövetre vagy papírra készítve felakasztva vagy odatéve. A kereszt képe olyan, mint az élőlény képe.

25. Lángoló tűz előtt imádkozni. 26. Ima közben a kezén számolni az ájákat és a taszbíhokat. 27. Tetőtől talpig egyetlen leplet magára csavarva imádkozni.

28. Úgy imádkozni, hogy a fejére turbánt tekert, de a feje teteje fedetlen marad.

29. A szájat és az orrot eltakarva imádkozni. 30. Mentség nélkül váladékot köhögni fel a torokból. 31. A kezet egyszer-kétszer megmozdítani. 32. Elhagyni az ima valamelyik szunnáját.

33. Szükség nélkül gyermekkel az ölében imába állni.

34. Olyan dolgok mellett imádkozni, amelyek lefoglalják a szívet, és elveszik az alázatot (husú’), például feldíszített dolgok előtt, játékok és hangszerek mellett, vagy kívánt étel előtt. 35. Mentség nélkül falnak vagy oszlopnak támaszkodni a fard ima végzésekor. 36. Meghajláskor és a meghajlásból felegyenesedve a fülig emelni a kezet.

37. Akkor befejezni a recitálást, amikor már meghajolt.

38. A leborulásokban és a meghajlásban az imám előtt letenni és felemelni a fejet.

39. Olyan helyeken imádkozni, ahol tisztátalanság (nadzsásza) lehet. 40. Sír felé fordulva imádkozni.

41. A tasahhudokban nem a szunna szerint ülni.

42. A második rakátban három ájával többet recitálni, mint az elsőben.

43. A második rakátban újra elmondani az elsőben recitált áját, vagy egy annál korábbi áját. Ha feledékenységből teszi, nem makrúh.

44. Egy szúrát átugorva recitálni.

Imán kívül makrúh dolgok

1. Szükségelvégzés és isztindzsá közben, akár az illemhelyen, akár bárhol másutt, arccal vagy háttal a kibla felé fordulni. 2. A nap vagy a hold felé fordulva elvégezni a szükségletet.

3. A kisgyermekeket a kibla felé fordítva tartani, hogy elvégezzék a szükségletüket, makrúh az őket tartó felnőttnek. Ezért ha valaki a gyermekeket olyasmire készteti, ami a felnőtteknek harám, az annak harám, aki rákészteti őket.

4. Mentség nélkül a kibla felé nyújtani a lábat vagy az egyik lábat. 5. A Mushaf és a vallásos könyvek felé nyújtani a lábat. Ha magas helyen vannak, nem makrúh.

Az imát érvénytelenítő dolgok

1. Mentség nélkül köhögni vagy torkot köszörülni.

2. Hogy az imádkozó azt mondja: „Jarhamukallah”, amikor valaki tüsszent. 3. Ha az egyedül imádkozó meghallja, hogy egy másik közösség imámja recitálás közben téved, és kijavítja, az imája érvénytelenné válik. Ha pedig az imám e személy javítását követve recitál, az imám imája is érvénytelenné válik. 4. Ha valaki imában azzal a szándékkal mondja: „Lá iláha illallah”, hogy valakinek válaszoljon, az imája érvénytelenné válik. Ha az a szándéka, hogy tudassa, hogy imádkozik, az imája nem válik érvénytelenné. 5. A szeméremrész felfedése.

„Ha tudsz, a földön végezd a leborulást! Ha nem tudsz a földig hajolni, ne emelj fel valamit az arcodig, hogy arra borulj le! Jelzéssel (ímá) imádkozz, és leborulásban hajolj lejjebb, mint meghajlásban!” Nemes hadísz

6. Fájdalom vagy más szenvedés miatt sírni. (Ha a Paradicsomot vagy a Poklot említik, és az ember ezekre gondolva sír, az ima nem válik érvénytelenné.) 7. A köszönést (szalám) kézzel vagy szóval fogadni.

8. Ha a pótlásra (kadá) maradt imák száma nem haladja meg az ötöt, és ima közben eszébe jutnak az embernek.

9. Ha az imádkozó olyan mozdulatot tesz, hogy aki látja, azt gondolja, hogy nem imádkozik, az imája érvénytelenné válik. 10. Ima közben valamit enni vagy inni. 11. Ima közben beszélni.

12. Másnak, nem a saját imámjának a tévedését kijavítani. 13. Ima közben nevetni.

14. Ima közben nyögni és jajgatni.

MAGYARÁZAT: széken nem lehet imát végezni

Ülve és jelzéssel (ímá) végzett ima

Aki valamelyik testrésze baja miatt nem tud állni, vagy az állás árt neki, vagy szédül, a fard imákat is ülve végzi. A meghajláshoz meghajol, a leboruláshoz a földre teszi a fejét. Annak, aki falnak, oszlopnak vagy embernek támaszkodva egy kicsit állni tud, fard állva elmondani a takbírt, és annyit állva recitálni, amennyit tud. A fard ima végzésekor mentség nélkül falnak vagy oszlopnak támaszkodni makrúh. Ha van mentség, nem makrúh. Amikor támaszkodva lehet állni vagy ülni, nem megengedett fekve, jelzéssel imádkozni. Aki nem tud megfelelően ülni, úgy ül, ahogyan akar. Valamelyik testrészével párnának vagy másnak támaszkodhat.

Ha a várandós nő vagy a beteg fel tud állni úgy, hogy a jobbjára és a baljára valamilyen alacsony asztalkát tesz, és azokra támaszkodik, akkor így kell imádkoznia.

Az a beteg, aki sem valamire támaszkodva, sem valaki segítségével nem tud a földön ülni, a hátán fekve imádkozik. A lábát a kibla felé nyújtja. A feje alá párnát tesz, hogy az arca a kibla felé nézzen. Vagy a kibla felé fordulva a jobb vagy a bal oldalára fekszik. A meghajlásokat és a leborulásokat a fejével jelezve (ímá) végzi. Ha egy épelméjű beteg a fejével sem tud jelezni, és ez az állapota egy napnál tovább tart, úgy, hogy egyetlen imát sem tud elvégezni, az ima ennek az állapotnak a végéig lekerül róla, vagyis nem fard számára, és egyiket sem pótolja. Ugyanez a helyzet azzal is, aki égi okból, vagyis akaratán kívül – például betegség miatt, ájultan, vagy annyira kábultan, hogy elfelejti a rakátok vagy a leborulások számát – ötnél több imát nem tud elvégezni. Annak viszont, aki szeszes ital vagy gyógyszer bevétele miatt lett ilyen ájult vagy kábult, valamennyi elmaradt imáját pótolnia kell.

Nem megengedett úgy imádkozni, hogy az ember valamilyen magas tárgyra, például székre ül, és lelógatja a lábát. Az ilyen ima nem fogadható el. Mert nincs szükség arra, hogy széken üljön. Aki széken tud ülni, a földön is tud ülni. Akinek a földön ülni sikerül, annak a földre ülve kell imádkoznia.

Azt a beteget, aki az ima után nem tud felállni a földről, a székről viszont könnyen feláll, valaki felsegíti a földről. Ha nem lehet felsegíteni, egy kibla felé álló ágyon ülve, a lábát le nem lógatva, hanem a kibla felé kinyújtva imádkozik. Az ima után a lábát az ágy egyik oldalán lelógatja, és úgy áll fel, mintha székről kelne fel. Vagy széken ül, de maga elé egy másik széket vagy egy alacsony asztalkát tesz, és arra helyezi a lábát. Amikor befejezte az imát, leveheti a lábát a székről vagy az asztalkáról, és felállhat.

Amire ügyelni kell az ülve és jelzéssel végzett imánál

Ha le tud borulni, állva kezdi meg az imát. Amíg állni tud, állva recitál, és meghajol. Aki egyáltalán nem tud állni, ülve kezdi meg. Térdelve ül, és a leborulásokat elvégezve imádkozik. Az ilyen imavégzést ülve végzett imának nevezik.

Ülve imádkozva az állás (kijám) helyzetében a köldöke alatt fogja össze a kezét. (A nők a mellükre teszik.) Az ikámát, ha állva kezdte, állva mondja el; ha ülve vagy jelzéssel imádkozik, abban a helyzetben, ahogyan ül. Ha nem tud leborulni, jelzéssel (ímá) imádkozik. Vagyis úgy ül, ahogyan neki kényelmes – térdelve vagy törökülésben. Ha így nem tud ülni, a lábát a kibla felé nyújtja.

A nyitó takbírt ülve mondja el. A meghajláshoz egy kissé előrehajlítja a testét, a leboruláshoz pedig még egy kicsit jobban. Aki a testét nem tudja meghajlítani, ugyanígy a fejét hajtja meg, és így jelzéssel végezte el az imát. Az állás helyzetében a lábára néz, ülve az ölébe. Jelzéssel imádkozva a férfiak az állás helyzetében a köldökük alatt fogják össze a kezüket. (A nők a mellükre teszik a kezüket.) Amikor a meghajláshoz kissé előrehajolnak, a térdükre teszik a kezüket. A leboruláshoz még egy kicsit jobban előrehajolnak. A kezüket a térdükre vagy egy kicsit elébe teszik. Az „Attahijjátu” elmondásakor a kezüket a rendes imához hasonlóan a combjukra teszik. Szalám mondásakor a vállukra néznek. Az ilyen imavégzést jelzéssel végzett imának nevezik.

Szemmel nem lehet jelezni (ímá). Ha valaki 24 órán, vagyis egy egész napon át nem tudja meghajtani a fejét, az ima lekerül róla, és pótolnia sem kell.

Ha állva imádkoznak közösségben, azt a helyet veszik figyelembe, ahol a lábuk van. Ha valakinek a sarka az imám sarka előtt van, az imája nem érvényes (szahíh). A jelzéssel végzett imánál azonban nem így van: ekkor nem a sarkakat, hanem a fej helyét veszik figyelembe. Ha a jelzéssel imádkozó feje az imám feje mögött vagy vele egy vonalban van, az imája akkor is érvényes, ha a lába az imám lába előtt van. [Ibn Ábidín] Aki állva imádkozik, követheti azt, aki ülve imádkozik, azt azonban nem követheti, aki jelzéssel imádkozik.

Égjenek szerelmedben a szerelmesek, ó, Allah Küldötte,
igyák szerelmed borát, és teljenek el vele, ó, Allah Küldötte.
Aki szeret téged, utadra hajtotta a fejét:
a két világ napja te vagy, ó, Allah Küldötte.
Akik szeretnek téged, járj közben értük:
a hívők testében te vagy a lélek, ó, Allah Küldötte.
Szerelmese vagyok ama arcnak, csalogánya ama rózsakertnek;
aki nem szeret téged, égjen a tűzben, ó, Allah Küldötte.
Szeretett téged a Szubhán (a Magasztalt), mindenek szultánja lettél;
lelkem legyen áldozat utadon, ó, Allah Küldötte.
Júnusz dervis lelke, a világ közbenjárásának kútfeje,
a két világ szultánja te vagy, ó, Allah Küldötte!