A BÖJT

A böjt kötelességei (fard)

A böjtnek három kötelessége van: 1. A szándék (nijja) megfogalmazása. 2. A szándék megfogalmazása annak első és utolsó ideje között. 3. A böjtöt megtörő dolgoktól való tartózkodás a valódi hajnaltól (fadzsr szádik), vagyis attól, hogy a látóhatár világosodni kezd, napnyugtáig [vagyis a saría szerinti nappal alatt].

A négy jogi iskola (madzhab) tudósai egybehangzóan kijelentik, hogy a böjt akkor kezdődik, amikor a látható látóhatár egy pontján kivilágosodik a fadzsr szádiknak nevezett fehérség. A „Multaká” című könyvben ez áll: „A böjt azt jelenti, hogy hajnalhasadástól napnyugtáig tartózkodunk az evéstől, az ivástól és a házastársi együttléttől (dzsimá’). Az is kötelesség, hogy a ramadáni böjt szándékát szívünkben fogalmazzuk meg az előző nap napnyugtától a böjtnap dahva al-kubrá1 idejéig. Aki a dahva idejéig nem evett és nem ivott, megfogalmazza szándékát, és böjtöl. A dahva ideje után a szándék nem érvényes. Aki hajnal előtt fogalmazza meg szándékát, ezt mondja: »Szándékomban áll holnap böjtölni.« Aki hajnal után, ezt mondja: »Szándékomban áll ma böjtölni.« Ugyanilyen a szándék ideje a meghatározott napra tett fogadalmi böjtnél és az önkéntes (náfila) böjtnél is. Minden napra külön kell megfogalmazni a szándékot.”

A böjtöt megtörő dolgok

Ha valaki ramadán hónapjában, tudva, hogy böjtöl, és miután még a hajnal kivilágosodása előtt megfogalmazta szándékát, valami hasznosat eszik vagy iszik, vagyis olyasmit juttat a száján át a gyomrába, amit szokás szerint táplálékként vagy gyógyszerként fogyasztanak, vagy ami élvezetet és gyönyört ad, illetve ha házastársi együttlétben vesz részt, akár cselekvő, akár elszenvedő félként, akkor böjtje megtörik, és pótlás (kadá) és vezeklés (kaffára) válik szükségessé.2 E meghatározás szerint a dohányzás megtöri a böjtöt. Pótlás és kaffára szükséges, mert a füst szilárd és folyékony részecskéi a nyállal a gyomorba jutnak. Ha valaki olyasmi után, amiről közismert, hogy nem töri meg a böjtöt, például köpölyözés (hidzsáma) vagy kibeszélés (gíba) után, abban a hitben, hogy böjtje már megtört, szándékosan eszik, böjtje megtörik, és pótlás és kaffára szükséges. Ha az, aki ramadánban hajnal előtt nem fogalmazta meg szándékát, a dahva előtt olyasmit tesz, ami megtöri a böjtöt, a két imám szerint pótlás és kaffára szükséges, mert elszalasztotta a lehetőséget, hogy szándékot fogalmazzon meg és böjtöljön. Imám A’zam szerint viszont csak pótlás szükséges. Ha a dahva ideje után eszik vagy iszik, a három imám közül egyik szerint sem szükséges kaffára. A kaffára büntetése annak ellentételezése, hogy valaki széttépte az áldott ramadán hónap becsületének és méltóságának fátylát. Imám A’zam szerint ez annak a ramadáni böjtnek a szándékos megtöréséért járó büntetés, amely mind a négy madzhab szerint érvényes. A sáfiita madzhabban feltétel, hogy a szándékot hajnal előtt fogalmazzák meg. Imám A’zam szerint azok a hanafiták sem végeznek kaffárát, akik hajnal előtt nem fogalmazták meg szándékukat, vagy akik kényszer hatására vagy alapos okból törték meg a böjtöt. A pótló, a fogadalmi és az önkéntes böjt megtörése után nem végeznek kaffárát. Aki ramadán egyik napján olyasmivel töri meg a böjtöt, ami pótlást tesz szükségessé, egy másik napon pedig szándékosan ugyanazt teszi, annak kaffárát is kell végeznie.

„Amikor eljön ramadán hónapja, megnyílnak a Paradicsom kapui, bezárulnak a Pokol kapui, és a sátánokat megbilincselik” Nemes hadísz

Ha a böjt tévedésből törik meg – például ha mosakodás közben víz jut a torokba –, vagy ha valakit kényszerítenek a böjt megtörésére; ha beöntést alkalmaz; ha folyékony gyógyszert, kölnivizet vagy füstöt [más ember cigarettájának füstjét] juttat az orrába, vagy ha füstölőként égetett agarfa (Aquilaria, ud) és ámbra füstjét szívja be; ha gyógyszert cseppent a fülébe; ha a bőr sebére tett gyógyszer bejut a test belsejébe [vagy ha fecskendővel gyógyszert juttat a testébe]; ha olyasmit nyel le, ami sem nem gyógyszer, sem nem táplálék, például papírt, követ, fémdarabot, gyapotot, füvet, nyers rizst, köles- vagy lencseszemet; ha szándékosan hánytatja magát, és szájnyi mennyiséget hány; ha akinek vérzik a foga, magát a vért vagy a nyállal azonos mennyiségben kevert vért nyeli le; ha úgy eszik, hogy nem tudja, hogy már hajnalodott, vagy abban a hitben töri meg a böjtöt, hogy a nap már lenyugodott; ha miután megfeledkezve böjtjéről enni kezdett, abban a hitben, hogy böjtje megtört, szándékosan tovább eszik; ha alvás közben vizet öntenek a szájába, vagy alvás közben közösülnek vele; ha szándék nélkül böjtöl; vagy ha ramadánban reggelig nem fogalmazta meg a szándékát, és ha utána meg is fogalmazza, a dahva ideje után nem böjtöl – mindezekben az esetekben a böjt megtörik, és az ünnep (bajrám) után minden napért csupán egy nap pótlása szükséges. Kaffára nem szükséges. Ha eső vagy hó jut a torokba, megtörik a böjt és az ima is. Pótlás szükséges. Ha valaki ölelés, átkarolás vagy csók következtében rituálisan tisztátalanná (dzsunub) válik, böjtje megtörik, és pótlás szükséges. Ha nem válik dzsunubbá, nem törik meg. Ha szándékosan lenyeli azt, ami éjszakáról a fogai között maradt, és az csicseriborsónyi, a böjt megtörik, és pótlás szükséges. Ha kisebb a csicseriborsónál, nem törik meg.

Aki feledékenységből evett, majd annak tudatában, hogy böjtje ettől nem tört meg, újra eszik vagy iszik, annak pótlást és kaffárát kell végeznie.

A „Multaká” és minden más könyv ezt írja: „Ha a fej vagy a törzs sebére tett gyógyszer az agyba vagy az emésztőrendszerbe jut, a böjt megtörik. Csak pótlás szükséges.” A „Multaká” magyarázatában ez áll: „Imám A’zam az, aki azt mondja, hogy a táplálék megtöri a böjtöt, ha a seben át jut be. A két imám azt mondta, hogy nem töri meg, mert a böjtöt csak az töri meg, ami a test természetes nyílásain át jut be.” Tahtáví ezt jól kifejti a „Marákí al-faláh” magyarázatában. Így szól: „Ha tudják, hogy a fej vagy a törzs sebére tett gyógyszer, akár folyékony, akár szilárd, eljutott az agyba és az emésztőrendszerbe, a böjt megtörik. Ha nem tudják biztosan, hogy bejutott-e, Imám A’zam azt mondta, hogy a böjt megtörik, ha a gyógyszer folyékony. A két imám azt mondta, hogy nem törik meg, ha nem tudják biztosan, hogy bejutott. Ha az a gyógyszer, amelynek bejutása nem biztos, szilárd, mindhárom imám azt mondta, hogy a böjt nem törik meg.” Ebből megérthető, hogy mindhárom imám szerint az a gyógyszer, amelynek bejutása bizonyos, akár szilárd, akár folyékony, megtöri a böjtöt. Ebből az is megérthető, hogy a védőoltások és a fecskendővel a bőr alá vagy az izomba, a karba, a lábba vagy bárhová adott gyógyszeres injekciók megtörik a böjtöt.

A böjtöt meg nem törő dolgok

Az áldott ramadánban, illetve a pótló, a vezeklő, a fogadalmi és az önkéntes böjt idején nem töri meg a böjtöt, ha valaki megfeledkezve böjtjéről eszik, iszik vagy házastársi együttlétben vesz részt; ha böjtölés közben álmában válik dzsunubbá, vagy ébren, pusztán nézéstől válik dzsunubbá; ha jódtinktúrával vagy olajjal keni be a testét; ha szemfestéket (szurma) tesz a szemére [még ha ezek színe és szaga érezhető is a nyálában vagy a vizeletében]; ha vágyakozva csókol, ha kibeszél valakit, ha köpölyözteti magát; ha akaratlanul szájnyi mennyiséget hány, vagy szándékosan hánytatja magát, és keveset hány; ha víz kerül a fülébe; ha a száján vagy az orrán át por, füst vagy légy jut a torkába [vagy ha oxigénpalackból mesterséges levegőt kap, vagy ha nem tudja elkerülni, hogy mások cigarettájának füstje a szájába és az orrába jusson]; ha szájöblítés után a szájában maradt nedvességet a nyálával együtt lenyeli; ha gyógyszert tesz a szemébe vagy egy fog üregébe, még ha az ízét a torkában érzi is – ezek egyike sem töri meg a böjtöt.

[A „Bahr ar-ráik” szerzője (rahmatullahi teâlâ aleyh) így szól: „A száj olykor a test belső részének számít. Ezért ha a böjtölő lenyeli a nyálát, böjtje nem törik meg. Olyan ez, mint amikor az ember belsejében lévő tisztátalanság a gyomorból a bélbe jut. Ha a száj sebéből, kihúzott fogból, injekció helyéről vagy a gyomorból vér jut a szájba, az sem a mosakodást, sem a böjtöt nem töri meg. Ha ezt a vért kiköpik vagy lenyelik, és a nyál több a vérnél, vagyis sárgás, akkor sem törik meg. Ugyanígy, ha a gyomorból más dolgok jutnak a szájba, sem a mosakodás, sem a böjt nem törik meg. Ha szájnyi mennyiségűek, és kijönnek a szájból, mindkettő megtörik. A száj belseje olykor a test külső részéhez hasonló. Ha vizet vesznek a szájukba, a böjt nem törik meg.” A „Dzsauhara” című könyvben is így áll. Amint látható, ha foghúzáskor sok vér jön, annak kiköpése nem töri meg a böjtöt. Ha az, aki nem böjtöl, lenyeli, a mosakodása nem törik meg. Ha a vér kevesebb a nyálnál, egyikük sem törik meg semmilyen módon.

A „Fatává Hindijja” című könyvben ez áll: „A beöntés és az olaj fülbe cseppentése megtöri a böjtöt, de kaffára nem szükséges. Ha a férfi vizet vagy olajat juttat a nemi szervébe, a böjt nem törik meg, még ha a húgyhólyagig ér is. Ha a nő nemi szervébe juttatja, megtörik. Ha nedves vagy olajos ujjat vezet a végbélnyílásába vagy a nő nemi szervébe, megtörik. Ha az ujj száraz, nem törik meg. Ha a szükségelvégzés utáni mosakodáskor víz jut a végbélnyílásba, megtörik.”] Az étel ízének megkóstolása lenyelés nélkül, a természetes, vagyis adalék nélküli gyanta rágása, a csók, ha kétséges, hogy az ember dzsunubbá válik-e, a hűsölés céljából végzett fürdés – bár ezek egyike sem töri meg a böjtöt, mind tanzíhí makrúh. A szemfesték és a bajuszolaj használata, valamint a virág, a pézsma vagy a kölnivíz illatának megszagolása nem töri meg a böjtöt, és nem is makrúh. Ahogyan a szemfesték és a bajuszolaj makrúh, ha díszítésül használják, ugyanúgy makrúh a virágot kézben vagy a gallérra tűzve viselni. Poros vagy füstös dolgok megszagolása és adalékot, például cukrot tartalmazó rágógumi rágása megtöri a böjtöt. A miszvák és a köpölyözés nem makrúh.

Ha valaki az áldott ramadánban szándékosan megtöri azt a böjtöt, amelynek szándékát az imszák ideje előtt fogalmazta meg, kaffára és pótlás szükséges.

Az önkéntes és a pótló böjtnél nincs kaffára.

Kaffáraként hatvan napon át, megszakítás nélkül, egymás után böjtölnek olyan napokon, amelyek nem ramadáni napok, és nem tartoznak ahhoz az öt naphoz, amelyeken a böjtölés tilos (harám). Ezután még annyi napot böjtölnek pótlásként, ahány böjtöt megtörtek. [Tilos a böjtölés a böjtzáró ünnep (Ramadán bajrám) első napján és az áldozati ünnep (Kurbán bajrám) négy napján.] Aki erre nem képes, hatvan szegényt etet naponta kétszer egy napon át, vagy egy szegényt hatvan napon át. Vagy mindegyiküknek a böjtzáró adomány (szadakat al-fitr) értékének megfelelő vagyont ad. Egy pótló böjtnapért egy napot böjtölnek. Ha valaki azt mondja: „Ha ramadán van, szándékomban áll böjtölni; ha nem, nincs szándékom”, az ilyen szándékkal tartott böjt semmiképpen sem érvényes. Akik a ramadánt nem az újhold égen való meglátása alapján, hanem előre elkészített naptárak szerint kezdik, azoknak az ünnep után két napot kell pótlás szándékával böjtölniük. Az áldott ramadán kezdőnapjának kiszámítását a „Se’âdet-i Ebediyye” című könyv részletesen leírja.

Ibn Ábidín (rahimahullahu teâlâ) így szól: „Borús időben, még ha el is hangzik az imára hívás (azán), nem szabad megtörni a böjtöt (iftár), amíg meg nem bizonyosodtunk arról, hogy a nap lenyugodott. Aki a csillagok többségének feltűnése előtt töri meg a böjtöt, teljesíti a ta’dzsílnak (a böjtszegés siettetésének) nevezett ajánlott (musztahabb) cselekedetet. Ha egy helyen a napnyugtát látva megtörik a böjtöt, az, aki magas helyen, például minareten tartózkodik, addig nem töri meg, amíg észre nem veszi, hogy a nap az ő számára is lenyugodott. Ugyanez érvényes a hajnali imára és a szahúrra is.”

„A böjt pajzs, amely megóvja a hívőt a Pokoltól” Nemes hadísz

Ó, Próféták Szultánja,
ó, Allah barátainak vezetője,
a világok prófétája,
ahlan va sahlan, marhabá!
Te vagy a lelkek szerelme,
te uralkodsz a szíveken,
te vagy a két világ szultánja,
ahlan va sahlan, marhabá!
Te vagy Allah szeretettje;
ne fossz meg közbenjárásodtól,
Ahmad, Mohammed, Musztafa,
ahlan va sahlan, marhabá!
Júnusz igaz szót mond,
arcát küszöbödhöz dörzsöli;
a gyülekezés napján vársz reánk,
ahlan va sahlan, marhabá!