GAZVÁK ÉS SZARIJJÁK

Szafar, gazva és szarijja

A Világegyetem Büszkesége (sallallahu aleyhi ve sellem), hogy Medinában fenntartsa a rendet és a biztonságot, és figyelemmel kísérje az ellenség helyzetét, szarijjákat (rohamcsapatokat, járőröket), vagyis kis katonai egységeket szervezett. Azoknak a száma, akik ezekben a szarijjákban részt vettek – amelyeket Allah Küldötte személyes részvétele nélkül küldött a hitetlenek ellen –, öt és négyszáz között mozgott. Azokat a harcokat, amelyekben Prófétánk részt vett, és amelyeket személyesen vezetett, gazának (gazva) nevezik. A sereg hadba vonulását szafarnak, a háborús állapotot pedig mozgósításnak nevezik.

Szeretett Prófétánk, hogy megelőzze az ellenség váratlan támadásait, Medinában őrséget állított, járőröket küldött ki, és így megtette a szükséges biztonsági intézkedéseket.

Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) huszonhét gazvát vezetett. Ezek: Abvá (Vaddán), Buvát, az első Badr (Szafván, a korai Badr), Zul-Usajra, Badr (Badr al-Kubrá), Karkarat al-Kudr, Banú Kajnuká, Szavík, Gatafán (Anmár, Zí Amr), Bahrán (Banú Szulajm, Nadzsrán), Uhud, Hamrá al-Aszad, Banú Nadír, a kis Badr (Badr asz-Szugrá), Zát ar-Riká, Dúmat al-Dzsandal, Murajszí (Banú Musztalik), az Árok csatája (Handak, Ahzáb), Banú Kurajza, Banú Lihján, Gába (Zú Karad), Hajbar, Vádi l-Kurá, Mekka meghódítása, Hunajn, Táif és Tabúk.

Ezek közül csak kilencben került sor harcra: Badr (Badr al-Kubrá), Uhud, Murajszí (Banú Musztalik), az Árok csatája (Handak, Ahzáb), Banú Kurajza, Hajbar, Vádi l-Kurá, Hunajn és Táif. Mekkát harc nélkül foglalták el, és minden lakója muszlim lett.

A többi gazvában nem került sor összecsapásra: némelyikben szerződést kötöttek, némelyikben az ellenség megadta magát; a hitetlenek egy része nem merte felvenni a harcot az iszlám seregével, a hitetlenek többsége pedig, mihelyt meghallotta, hogy jön az iszlám serege, a hegyekbe menekült, és eltűnt.

E mondás révén ér el minden állam sikert és üdvösséget:
„Légy kész a háborúra, ha békét és nyugalmat akarsz!”
Abdülhak Molla

„Harcoljatok ti is Allahu teâlâ útján azok ellen, akik harcolnak ellenetek! Ám ne lépjétek át a határt, és ne essetek túlzásba!” Bakara: 190

Az Allah Küldötte által küldött szarijják

Az első szarijja – nagytiszteletű Hamza osztaga

A társítókat kereskedelmileg és gazdaságilag meg kellett gyengíteni, és észhez kellett téríteni. Ehhez el kellett vágni a szíriai kereskedelmi utakat. Ekkortájt érkezett a hír, hogy Medina közelében egy társító karaván halad el. A hidzsra első évének hetedik hónapjában, ramadán elején szeretett Prófétánk megparancsolta, hogy azonnal készüljenek fel a hadjáratra, és nagytiszteletű Hamzát harminc lovas parancsnokává nevezte ki. Miután azt tanácsolta neki, hogy féljen Allahu teâlâtól, és jól bánjon a parancsnoksága alatt állókkal, így szólt: „Induljatok gazvára Allahu teâlâ útján, Allahu teâlâ nevével! Harcoljatok azok ellen, akik nem ismerik el Allahu teâlât…” Nagytiszteletű Hamzának fehér zászlót adott, és elbúcsúztatta.

Nagytiszteletű Hamza a parancsnoksága alatt álló lovasokkal a háromszáz lovas által őrzött társító karaván ellen indult. Amikor a Damaszkuszból Mekkába tartó karaván a Szíf al-Bahr nevű helyre ért, összetalálkozott a mudzsáhidokkal. A dicső Társak azonnal csatarendbe álltak, és felkészültek a harcra. Ekkor odajött Madzsdí ibn Amr Dzsuhaní, aki éppen ott tartózkodott, és közéjük állt. Madzsdí ibn Amr Dzsuhaní mindkét fél szövetségese volt. Amikor látta, hogy a muszlimok nagyon kevesen, a társítók pedig sokan vannak, arra gondolt, hogy a muszlimok vereséget szenvedhetnek. Abban a reményben, hogy a muszlim állam örökké fennmarad, közvetített köztük, és mindkét felet eltérítette a harctól. Ezután nagytiszteletű Hamza és kísérői visszatértek Medinába. Amikor Prófétánknak elmondták, mit tett Madzsdí, elégedettségét fejezte ki, és így szólt: „Áldott, jó és helyes tettet hajtott végre.”1

Ubajda ibn Hárisz osztaga

Ezután a szarijják nem szűntek meg. Nagytiszteletű Ubajda ibn Hárisz parancsnoksága alá hatvan vagy mintegy nyolcvan mudzsáhidot adtak, és Rábigba küldték. Amint a két sereg találkozott, mindkét fél nyilazni kezdett. Az iszlám seregében az első nyilat Sza’d ibn Abí Vakkász lőtte ki. Az Abu Szufján parancsnoksága alatt álló kétszáz társító abban a hitben, hogy az iszlám seregének nagyobb része tartalékban van, megijedt a muszlimoktól, és a menekülésben keresett menedéket.2

Harcolunk Allah útján, dicsőséget szerzünk, dicsőséget…
A nemes Koránban győzelmet ígér nekünk a fenséges Jazdán.

„Induljatok gazvára Allahu teâlâ útján, Allahu teâlâ nevével! Harcoljatok azok ellen, akik nem ismerik el Allahu teâlât” Nemes hadísz

Allah Küldöttének gazvái

Az első gazvák – a vaddáni hadjárat

Abvái hadjáratnak is nevezik. Ez Allah Küldöttének első gazvája. A hidzsra utáni tizenkettedik hónapban zajlott. Medinában nagytiszteletű Sza’d ibn Ubáda maradt helyettesként. Hatvan emberrel indultak a kurajsiták és a Banú Damra törzs ellen. A zászlót nagytiszteletű Hamza vitte. A mekkaiakkal nem találkoztak. Elérkeztek a Vaddán nevű helyre. A Banú Damra törzzsel írásos szerződést kötöttek. Eszerint:

1. a Damra fiai semmilyen körülmények között nem segítik az ellenséget,

2. a Damra fiainak élete és vagyona a muszlimok védelme alatt áll,

3. ezzel szemben, ha Prófétánk valamilyen harcba hívja őket, a Damra fiai azonnal a segítségére sietnek.

A buváti hadjárat

Ez a gazva Allah Küldöttének második gazvája. A hidzsra második évének rabí al-avval hónapja volt. Medinában nagytiszteletű Száib ibn Oszmán ibn Maz’ún maradt helyettesként. Amikor megtudták, hogy egy százfős társító karaván Abu Szufján vezetésével kétezer-ötszáz tevével Damaszkuszba tart, kétszáz emberrel a kurajsita karaván ellen indultak. Bár lépésről lépésre mindent átkutattak egészen a Buvát-hegyig, a társítókat nem sikerült utolérniük.

A Zul-Usajra-hadjárat

A hidzsra utáni tizenhatodik hónap elején zajlott. Hír érkezett, hogy a mekkai társítók nagy kereskedelmi karavánja Abu Szufján parancsnoksága alatt Damaszkuszba tart. Allah Küldötte Abu Szalama ibn Abdulaszadot hagyta maga helyett Medinában. A zászlót nagytiszteletű Hamzának (radiyallahu anh) adta. Harminc tevéjük volt, ezeken felváltva lovagoltak. Százötven vagy mintegy kétszáz mudzsáhiddal elérkeztek az Usajra nevű helyre, és néhány napig vártak. A karavánt nem tudták utolérni. Békét kötöttek a Mudlidzs fiaival, és visszatértek Medinába.

Az első badri hadjárat

Szafváni hadjáratnak is nevezik. Alig telt el néhány nap a buváti hadjáratból való visszatérés óta, amikor hír érkezett, hogy egy Kurz ibn Dzsábir Fihrí nevű kurajsita embereivel rajtaütött a Dzsamma-hegyen, és elhajtotta az ott legelésző szarvasmarhákat és tevéket.

Prófétánk Zajd ibn Háriszát hagyta maga helyett Medinában, és néhány Társsal az esemény helyszínére indult. A zászlót ezúttal nagytiszteletű Alinak adta.

Amikor a mudzsáhidok a helyszínre értek, Kurz és a többiek már otthagyták az állatokat, és eltüntették a nyomaikat. Bár egészen Badr Szafván nevű völgyéig minden követ megmozgattak, nem találták meg őket.

Abdullah ibn Dzsahs osztaga (a Batn Nahla-i szarijja)

Prófétánk egy napon szarijját akart küldeni Nahlába, hogy figyelje a kurajsita társítókat. Az elküldendő katonák parancsnokává nagytiszteletű Abu Ubajda ibn Dzsarráhot akarta kinevezni. Amikor Abu Ubajda ibn Dzsarráh megkapta ezt a parancsot, sírni kezdett fájdalmában, hogy távol lesz Prófétánktól.

„Boldogok azok, akik a zarándoklat útján halnak meg, és azok, akik Allah útján gazvát vezetnek!” Nemes hadísz

Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) helyette nagytiszteletű Abdullah ibn Dzsahsot nevezte ki emírnek.3

Abdullah ibn Dzsahs azok közé tartozott, akik lelkesen élték az iszlámot. Amikor muszlim lett, a hitetlenek elképzelhetetlen kínokat okoztak neki, ő azonban hite erejével szembeszállt velük, és állhatatosan tűrte zsarnokságukat. Ezért Prófétánk ezt mondta róla Társainak: „Ő az, aki közületek a legjobban tűri és viseli az éhséget és a szomjúságot.” Abdullah ibn Dzsahs, amióta hallotta az örömhíreket, amelyeket Allah Küldötte a sahídokról adott, mindig arra vágyott, hogy sahíd legyen. A harcokban hősiesen küzdött az első sorokban.

Nagytiszteletű Abdullah ibn Dzsahs így beszéli el: „Azon a napon, amikor a Küldött aleyhisselam elvégezte az éjszakai (isá) imát, magához hívott, és így szólt: »Jöjj hozzám korán reggel! Legyen nálad fegyver is! Elküldelek valamerre.«

Hajnalban elmentem a mecsetbe. Kard, íj, nyilak és tegez volt rajtam, és pajzs is volt nálam. A Küldött aleyhisselam, miután vezette a hajnali (szubh) imát, hazament. Mivel korábban érkeztem, az ajtó előtt vártam. Talált néhány muhádzsirt, akiknek velem kellett jönniük. »Ezeknek az embereknek a parancsnokává tettelek« – mondta, adott egy levelet, és így szólt: »Menj! Miután két éjszakát utaztál, nyisd ki a levelet! Úgy cselekedj, ahogyan abban parancsolják!« Megkérdeztem: »Ó, Allah Küldötte! Merre menjek?« Így felelt: »Tartsd a Nadzsdijja utat! A Rakíja felé, a kút felé tarts!«”

Amikor Abdullah ibn Dzsahsot a nahlai hadjáratra jelölték ki, először adományozták neki az Amír al-mu’minín címet. Ő volt az iszlámban az első emír, akit ezen a néven neveztek. Amikor nyolc- vagy tizenkétfős osztagával két nap után a Malal nevű helyre értek, kinyitotta a levelet, amelyben ez állt:

„Bismillahirrahmanirrahim. Amikor elolvasod ezt a levelet, menj Allahu teâlâ nevével és áldásával, amíg le nem ereszkedsz a Mekka és Táif közötti Nahla völgyébe! Senkit se kényszeríts társaid közül, hogy veled jöjjön! Figyeld a kurajsitákat Nahla völgyében és a kurajsita karavánt, kövesd őket szemmel, és ügyelj rájuk! Küldj nekünk híreket róluk!”

Amír al-mu’minín nagytiszteletű Abdullah ibn Dzsahs, miután elolvasta a levelet, így szólt: „Allahu teâlâ szolgái vagyunk, és mindannyian Hozzá térünk vissza. Hallottam, és engedelmeskedem. Teljesítem Allahu teâlâ és az Ő szeretett Küldötte parancsát” – és megcsókolta a levelet, majd a fejére tette. Ezután társaihoz fordult, és így szólt: „Aki közületek arra vágyik, hogy sahíd legyen, jöjjön velem! Aki nem akar jönni, visszatérhet. Közületek senkit sem kényszerítek. Ha nem jöttök, egyedül megyek, és teljesítem a Küldött aleyhisselam parancsát.” Társai mindannyian egy emberként feleltek: „Hallottuk a Próféta parancsait. Engedelmeskedünk Allahu teâlânak, Allah Küldöttének (sallallahu aleyhi ve sellem) és neked. Menj, amerre akarsz, Allahu teâlâ áldásával!”

Ez a kis sereg, amelyben nagytiszteletű Sza’d ibn Abí Vakkász is ott volt, a Hidzsáz felé indult, és Nahlába ért. Elrejtőztek egy helyen, és figyelni kezdték az arra elhaladó kurajsitákat. Egyszer csak feltűnt egy kurajsita karaván. Tevéi meg voltak rakva. A mudzsáhidok a karavánhoz közeledtek, és meghívták az embereket az iszlámra; amikor ezt nem fogadták el, harcba kezdtek. Egyet megöltek, kettőt foglyul ejtettek, egyet pedig, mivel lovon ült, nem értek utol. A hitetlenek egész vagyona a mudzsáhidoké lett. Abdullah ibn Dzsahs e hadizsákmányból az egyötödöt elkülönítette Allah Küldöttének. Ez volt az első hadizsákmány, amelyet a muszlimok szereztek.4

Prófétánk elmagyarázta a foglyoknak az iszlámot, és meghívta őket, hogy jussanak hitre. Hakam ibn Kajszán muszlim lett. Oszmán ibn Kajszán elutasította az iszlámot, és Mekkába ment.

Maszdzsid al-Kiblatajn

Tizenhét hónap telt el azóta, hogy szeretett Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem) kivándorolt Medina al-Munavvarába. Addig mindig a szent Jeruzsálemben (Kudsz) lévő Bajt al-Makdisz felé fordulva imádkozott. Azokban a napokban eljutottak Allah Küldöttéhez a zsidók szavai: „Milyen különös! A vallása eltér a miénktől, a kiblája mégis olyan, mint a miénk!” Ezek a beszédek megsebezték áldott szívét.

Egy napon, amikor Dzsibríl aleyhisselam eljött, így szólt hozzá: „Ó, Dzsibríl! Azt szeretném, ha Allahu teâlâ a zsidók kiblájától a Kába felé fordítaná az arcomat.”

Dzsibríl aleyhisselam így felelt: „Én csak szolga vagyok. Ezt Allahu teâlâtól kérd!”

Ezután kinyilatkoztatták az al-Bakara szúra 144. ájáját. Ez állt benne: „(Ó, Szeretettem! Hogy kinyilatkoztatás jöjjön,) bizony látjuk, hogyan fordítod újra meg újra arcodat az ég felé. Ezért olyan kibla felé fordítunk téged, amellyel elégedett leszel. Fordítsd hát most arcodat a Maszdzsid al-Harám (a Kába) felé! (Ó, hívők!) Ti is, bárhol vagytok, az imákban arra fordítsátok arcotokat! Kétségtelen, hogy azok, akiknek a Könyv adatott, bizonyosan tudják, hogy a kibla e megváltoztatása az igazság az Uruktól. Allahu teâlâ pedig nem hanyagolja el azt, amit tesznek.”

Amikor ezt a nemes áját sa’bán hónap közepén, kedden kinyilatkoztatták, Allah Küldötte a Banú Szalima mecsetében a déli vagy a délutáni imát vezette Társainak. Amikor az ima harmadik rakátjában volt, parancsot kapott, hogy forduljon a Kába felé. Mihelyt megkapta a kinyilatkoztatást, a Kába al-Muazzama felé fordult. A nemes Társak is a Legkedvesebb Küldöttet követve arra fordultak. Azóta ezt a mecsetet Maszdzsid al-Kiblatajnnak, vagyis „a két kibla mecsetének” nevezik.

Allah Küldötte Kubába is elment, áldott kezével újra elkészítette az elsőként épült mecset mihrábját, és megújította falait.5

„Ó, Dzsibríl! Azt szeretném, ha Allahu teâlâ a zsidók kiblájától a Kába felé fordítaná az arcomat” Nemes hadísz

A muszlimok első kiblája az északnyugatra fekvő Maszdzsid al-Akszá mecset volt. Ez a zsidók kiblája is volt. A zsidók azzal, hogy „A muszlimok a mi kiblánk felé fordulnak”, gúnyolták a nemes Társakat. Szeretett Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem) a Magasságos Allahhoz fohászkodott, és azt kérte, hogy kiblánk a Kába al-Muazzama legyen. Amikor Allah Küldötte ebben a mecsetben a déli imát vezette (egy másik közlés szerint a délutáni imát), és kinyilatkoztatták a nemes áját, amelynek jelentése: „Forduljatok a Kába felé!”, a délkeletre fekvő Kába al-Muazzama felé fordultak. Ezért nevezik ezt a mecsetet Maszdzsid al-Kiblatajnnak, ami azt jelenti: „a két kibla mecsete”.