A BANÚ NADÍR ELLENI HADJÁRAT
Amr ibn Umajja (radiyallahu anh), miután Ma’únánál fogságba esett, kiszabadult kötelékeiből, és Medinába visszatérőben két társítóval találkozott a Banú Ámirból. Megölte ezt a két hitetlent. Allah Küldöttének oltalma (amán) alatt álltak, de Amr ezt nem tudta. Medinába érkezett, és elbeszélte Allah Küldöttének, mi történt. Prófétánk azt mondta, hogy Amr tévedett, és megparancsolta, hogy fizessék meg az örököseiknek a vérdíjat (dija).
A Banú Ámir és a Banú Nadír törzs között barátság volt. A Banú Nadír a szomszédság jogát is tiszteletben tartotta. Ezért e vérdíj kifizetéséhez a Banú Nadír törzs közvetítésére volt szükség.
Az uhudi csata után, a hidzsra negyedik évének rabí al-avval hónapjában Allah Küldötte a nemes Társak közül magával vitte nagytiszteletű Abu Bakrt, Omárt, Alit, Zubajrt, Talhát, Sza’d ibn Muázt és Uszajd ibn Hudajrt (radiyallahu anhum), és a Banú Nadírhoz ment. Elmagyarázták nekik, miről van szó. Ők azt mondták, hogy készek segíteni a két hitetlen vérdíjának kifizetésében, és hozzátették: „Várjatok egy kicsit, hadd készítsünk ételt.” A Küldött aleyhisselam ekkor annak a háznak a falához dőlve ült, amelynél megálltak, a Társak pedig körülötte ültek. Abban a pillanatban Hujajj ibn Ahtab így szólt: „Ó, zsidók! Soha többé nem adódik alkalmunk, hogy Mohammedet ilyen egyedül találjuk. Valaki közületek másszon fel ennek a háznak a tetejére, és onnan dobjon követ a fejére, hogy megszabaduljunk tőle.” Amr ibn Dzsihás így szólt: „Én megteszem.” Akárhogy próbálta is Szallám ibn Miskam lebeszélni őket erről, nem használt. Ezt mondta: „Hagyjatok fel ezzel. Tudtára adják neki. Ez lesz az oka annak, hogy felbomlik a szerződésünk. Ebből nagyon rossz dolgok származhatnak.” A Banú Nadír zsidói nem hallgattak rá. Abban a pillanatban megjelent Dzsibríl aleyhisselam, és tudtul adta ezt Allah Küldöttének. Prófétánk semmit sem szólt a Társaknak, felállt a társaságból, mintha valami dolga miatt menne el, és Medinába ment. Így gonosz szándékuk nem valósult meg.
Ezután a Világok Vezetője Mohammed ibn Maszlamát küldte ehhez a szerződésszegő zsidó közösséghez, és így szólt: „Menj a Banú Nadír zsidóihoz! Mondd meg nekik: »Allah Küldötte azért küldött, hogy tudassam veletek ezt a parancsot: Távozzatok az országomból! Ne éljetek itt velem! Összeesküvést szőttetek, hogy megöljetek. Tíz nap haladékot adok nektek. Akit közületek e határidő után itt látnak, annak levágják a fejét.«”
Amikor nagytiszteletű Mohammed ibn Maszlama átadta ezt a parancsot, félelmükben útra kezdtek készülődni. Ám a képmutatók vezére, Abdullah ibn Ubajj, ezt üzente nekik: „Semmiképp se hagyjátok el erődötöket. Ne hagyjátok itt vagyonotokat és földeteket. Kétezer emberemmel a segítségetekre jövünk.”
Amikor a Világegyetem Szultánja ezt meghallotta, nemes Társaival a Banú Nadír erődje ellen vonult, amely négy kilométerre volt a Próféta Mecsetétől (Maszdzsid an-Nabaví). Medinában nagytiszteletű Ibn Umm Maktúm maradt helyettesként. A zászlót nagytiszteletű Ali vitte. Körülvették az erődöt, és megkezdődött az ostrom. A zsidók, akik addig kihívták a nemes Társakat, nem merészeltek kijönni az erődből. A képmutatók segítsége sem érkezett meg.
A nemes Társak olyan szoros felügyelet alatt tartották az erődöt, hogy még egy madár sem tudott kirepülni. A több mint húsz napig tartó ostrom végén a zsidók megadták magukat. Minden fegyverüket, aranyukat és ezüstjüket a muszlimoknak hagyták; egy részüket Sámba (Szíriába), egy részüket Hajbarba száműzték. Így a medinai vidék zsidói közül csak a Banú Kurajza maradt.1
„A zsidók meg akartak ölni! Amikor Dzsibríl tudtul adta nekem, felálltam!” Nemes hadísz
A hidzsra negyedik évének fontos eseményei
Ebben az évben nyilatkoztatták ki azt a nemes áját, amely megtiltotta a bódító italokat.2 A Nemes Küldött (sallallahu aleyhi ve sellem) egyik áldott felesége, nagytiszteletű Zajnab bint Huzajma, nyolc hónappal azután, hogy rabí al-áhir hónapban elnyerte a házasság (nikáh) kegyét Allah Küldöttével, harmincéves korában túlvilágra távozott.3 Ebben az évben született nagytiszteletű Huszajn is, nagytiszteletű Ali és nagytiszteletű Fátima második gyermeke.4 Nagytiszteletű Umm Szalama férje, aki az uhudi csatában megsebesült, és később elhunyt, több gyermeket hagyott hátra. Anyánk, Umm Szalama, aki már idősebb volt, nehéz helyzetbe került. Szeretett Prófétánk nagyon megszánta, kegyet gyakorolt vele, és azzal tisztelte meg, hogy feleségül vette (nikáh).5
Fátima bint Aszad elhunyta
Ebben az évben túlvilágra távozott nagytiszteletű Ali anyja, Fátima bint Aszad is.6 Szeretett Prófétánk nagyon elszomorodott ezen, és így szólt: „Ma elhunyt az anyám!” Nagyapja, Abdulmuttalib halála után szeretett Prófétánk nála nevelkedett. Amikor pedig kihirdette prófétaságát, Fátima azonnal elnyerte azt a kegyet, hogy muszlim lett. Ezért a Világegyetem Szultánja anyjának tekintette, és nagy tiszteletet tanúsított iránta. Iránta érzett kegyelméből levetette áldott ingét, amelyet viselt, és megparancsolta, hogy abba burkolják halotti lepelként. Amikor a halotti imát (dzsanáza) vezette, tudtul adta, hogy hetvenezer angyal volt jelen az imán. Odament a sírhoz, és lement bele. Hogy sírbeli élete nyugodt és kellemes legyen, olyan mozdulatot tett, mintha a sarkai felé tágítaná, aztán lefeküdt a sírba.
Amikor kijött a sírból, áldott szeme könnyekkel telt meg, és áldott könnyei a sírba hullottak. Uram! Micsoda kegy volt ez?… És milyen szerencsés asszony volt ő?… Amikor még nagytiszteletű Omár sem bírta ki, és megkérdezte: „Életem legyen áldozatod, ó, Allah Küldötte! Ezért az asszonyért olyat tettél, amilyet senkiért sem tettél!”, szeretett Prófétánk, a hűségesek leghűségesebbje így szólt: „Abu Tálib után senki sem tett velem annyi jót, mint ez a drága asszony. Ő volt az anyám. Míg gyermekei éheztek, ő előbb engem lakatott jól. Míg gyermekei porosak és piszkosak voltak, ő előbb az én hajamat fésülte meg, és kente be rózsaolajjal. Ő volt az anyám! Ingemet adtam rá halotti lepelként, hogy a Paradicsom ruháiba öltöztessék. Lefeküdtem mellé a sírba, hogy sírbeli élete enyhe és könnyű legyen. Dzsibríl Allahu teâlâtól hozott nekem hírt: »Ez az asszony a Paradicsom lakói közé tartozik.«” Ezután anyánkért, Fátima bint Aszadért ezzel a fohásszal fohászkodott: „Bocsásson meg neked Allahu teâlâ, könyörüljön rajtad, és jutalmazzon meg. Ó, anyám! Könyörüljön rajtad Allahu teâlâ. Magad éheztél, engem pedig jóllakattál. Magad nem öltöztél fel, engem pedig felöltöztettél; magad nem ettél, engem pedig etettél. Aki életet ad, és aki halált ad, az Allahu teâlâ. Ő örökké élő. Ő nem hal meg. Allahom! Bocsáss meg anyámnak, Fátima bint Aszadnak, és könyörülj rajta! Tanítsd meg neki a bizonyítékát (hudzsdzsa). Tágítsd ki a sírját. Ó, Allahom, aki a legirgalmasabb vagy az irgalmasok között! Prófétád, vagyis az én jogom (hakk) és az előző próféták joga kedvéért fogadd el ezt a fohászomat.”
A hidzsra negyedik évének további fontos eseményei
Túlvilágra távozott nagytiszteletű Oszmán és nagytiszteletű Rukajja hatéves fia, Abdullah. A Világok Vezetője vezette unokája halotti imáját (dzsanáza), és maga helyezte a sírba. Nagyon elszomorodott, áldott könnyei a sírba hullottak. Áldott kezével állította fel a sírkövet, és így szólt: „Allahu teâlâ azokon könyörül szolgái közül, akik irgalmasak és lágy szívűek.”7
Te vagy a küldöttek szultánja, a dicső sah, ó, vezetőm.
Te vagy a tehetetlenek örök boldogsága, ó, vezetőm.
Az isteni díván elsője te vagy, ó, vezetőm.
A „La’amruk” fermánnal megerősített vagy, ó, vezetőm.
Te vagy Ahmad, Mahmúd és Mohammed, ó, vezetőm,
a Hakktól nekünk megerősített szultán, ó, vezetőm.
A tiszta lelkeknek ragyogást adó a te drágaköved.
Ahol angyalok dörzsölik arcukat: ajtód pora az.
Az isteni megnyilvánulás (tadzsallí) arcának tükre a tekinteted,
Abu Bakr, Omár, Oszmán és Ali a te barátaid.
Te vagy Ahmad, Mahmúd és Mohammed, ó, vezetőm,
a Hakktól nekünk megerősített szultán, ó, vezetőm.
Hutbádat az örökkévalóság országának minbarján olvassák.
Ítéleted érvényes a számadás napjának ítélőszékén.
Érkezésed kiáltását Allah Arsán zengik.
Nemes neveidet a földön és az égen emlegetik.
Te vagy Ahmad, Mahmúd és Mohammed, ó, vezetőm,
a Hakktól nekünk megerősített szultán, ó, vezetőm.
Şeyh Galib
„Abu Tálib után senki sem tett velem annyi jót, mint ez a drága asszony (Fátima bint Aszad). Ő volt az anyám” Nemes hadísz
A kis badri hadjárat