Fohász esőért

A hidzsra hatodik évében rettenetes szárazság köszöntött be; az égből egy csepp sem hullott. Ezért nem nőtt fű a földön, és ember és állat egyaránt az éhség gyötrelmeibe zuhant. Az áldott ramadán hónap egyik péntekén elébe tárták kérésüket szeretett Prófétánknak: „Ó, Allah Küldötte! Ha fohászkodnál, hogy Allahu teâlâ esőt adjon nekünk!…” A Próféta Társaival kiment a mezőre, és imára hívás (azán) és ikáma nélkül két rakát imát végzett. A Próféta áldott palástját (ridá) kifordította, és takbírt mondott. Aztán áldott kezét olyan magasra emelte, hogy ruhaujjai között látni lehetett áldott hónalját, és így kezdett fohászkodni: „Allahom! Adj nekünk esőt!…” A nemes Társak azt mondták: „Ámin! Ámin!” Ebben a pillanatban az ég teljesen tiszta volt, egyetlen felhő nélkül. Amikor a Nemes Küldött fohászkodott, szél kezdett fújni, és látni lehetett, ahogy felhők borítják be az eget. Aztán apró szemű eső kezdett szemerkélni. Ekkor a Világok Vezetője így fohászkodott: „Allahom! Zúdítsd le ezt az esőt, mint a dézsából, és tedd számunkra jóvá!” Ebben a pillanatban úgy kezdett ömleni, mintha dézsából öntenék. A Próféta és a nemes Társak ruháján nem maradt száraz hely. Mielőtt hazaértek volna, a víz mindent tavakká változtatott körös-körül. Mindenki vízben gázolva járt. Az eső nem állt el. Azon a napon, a következő napon… Még a következő napon is… A következő péntek (dzsuma) idején a nemes Társak azt mondták: „Ó, Allah Küldötte! Házaink az esővíztől omladozni kezdtek, állataink fulladoznak. Ha fohászkodnál Allahu teâlâhoz, hogy elálljon az eső!…” Szeretett Prófétánk elmosolyodott, felemelte áldott kezét, és így fohászkodott:

„Uram! Küldd ezt az esőt a mezőkre, a fák termőhelyeire és a völgyekbe!” Abban a pillanatban az eső, amely egy hétig esett, elállt, és azok a helyek kezdtek csapadékot kapni, amelyekért fohászkodott.

Fénybe merültek a világok
azon az éjen, mikor Mohammed született,
hívő a képmutatótól elvált
azon az éjen, mikor Mohammed született.
Égből a földre fény áradt,
heten s negyvenen csatlakoztak,
a szerzetes nyelve elnémult
azon az éjen, mikor Mohammed született.

„Ma lovasaink legjobbja Abu Katáda, gyalogosaink legjobbja pedig Szalama ibn Akva’” Nemes hadísz