A Lajlat at-Ta’rísz esete
A hajbari hadjáratból visszatérőben megpihentek a Ta’rísz nevű helyen. Azon az éjszakán Allah Küldötte hívatta nagytiszteletű Bilált, és így szólt: „Ó, Bilál! Ezen az éjszakán ne aludj! Figyeld a hajnalt, és ébressz fel minket az imára.” Ezután Allah Küldötte a Társakkal együtt lefeküdt aludni. Nagytiszteletű Bilál egy ideig imádkozott. Arccal kelet felé fordult, és hátát a terhének vetette. Miközben az ima idejét várta, elaludt. Annyira fáradtak voltak, hogy senki sem nyitotta ki a szemét, amíg a napsugarak fel nem melegítették a földet, és rá nem sütöttek az arcukra. Mindenki közül elsőként Allah Küldötte ébredt fel. Felkeltek, és elvégezték a rituális mosakodást (abdeszt). Nagytiszteletű Bilál elmondta az ikámát, és a hajnali imát közösségben (dzsamá’a) végezték el pótolt (kadá) imaként. Amikor az ima véget ért, Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) így szólt: „Ha valaki megfeledkezik az imájáról, végezze el, amint eszébe jut. Mert Hakk teâlâ így szólt: »Akimis-saláta li-zikrí (Végezd el az imát, hogy Engem megemlegess, és nagyságomra emlékezz)«.”
A Nap visszatérése nagytiszteletű Aliért
A hajbari hadjáratból visszatérőben Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) Szahbában pihent. Áldott fejét nagytiszteletű Ali (radiyallahu anh) térdére hajtotta. Ekkor kezdett érkezni a kinyilatkoztatás (vahj). A Nap a látóhatár fölött volt. Nagytiszteletű Ali (radiyallahu anh) még nem végezte el a délutáni imát (aszr). Amikor a kinyilatkoztatás véget ért, a Nap lement. Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) így fohászkodott: „Uram! Ha Ali a Te oldaladon és Küldötted oldalán áll, hozd vissza a Napot.” Amikor nagytiszteletű Ali elvégezte az imát, a Nap ismét lement. Aszmá bint Umajsz így beszéli el: „Láttam, ahogy a Nap, bár már lement, újra előtűnt, és megvilágította a földet.”
A Vádi l-Kurá-hadjárat
Ez a hadjárat dzsumáda al-áhira hónapban zajlott Vádi l-Kurá mellett. Annak a vidéknek a zsidói, amikor tudomást szereztek arról, hogy Allah Küldötte az iszlám seregével Vádi l-Kurába érkezett, az arab társítók egy csoportjának segítségével felkészültek a harcra. Kijöttek lakóhelyeikről, és csatarendbe álltak. Prófétánk (aleyhisselam) is csatarendbe állíttatta a sereget, és a zászlót az egyik Társnak adta. Az iszlámra hívta a hitetleneket, és így szólt: „Ha hitre juttok, megmentitek életeteket és vagyonotokat is.” A tanácsot nem fogadták el. A társítók közül egy kilépett a csatatérre, és párviadalra hívott. Zubajr ibn Avvám (radiyallahu anh) megölte. Egy másik nagytiszteletű Ali ellen lépett ki. A nagytiszteletű imám azt a hitetlent egy szempillantás alatt a Pokol tüzére küldte. Jött egy újabb. Azt is megölte. Abu Dudzsána (radiyallahu anh) két zsidót ölt meg. Azon a napon tizenöt hitetlent öltek meg. Amikor leszállt az éj, mindenki visszament a helyére. Reggel mindkét fél ismét kardot rántott, és felkészült a harcra. Amikor a Nap lándzsányi magasra emelkedett, a hitetleneken félelem lett úrrá, és elmenekültek. A mudzsáhidok sok vagyont és zsákmányt szereztek. Tajmá zsidóit is elfogta a félelem, hogy őket is olyan sors éri, mint Vádi l-Kurá zsidóit. Hogy vagyonukat megmentsék, beleegyeztek, hogy dzsizját fizetnek, és békét kötöttek.
„Hajbar várának kapuját nem testi erővel emeltem fel, hanem lelki erővel” Nagytiszteletű Ali (radiyallahu anh)
A Vádi l-Kurá-hadjárat