A területek, ahová zakátszedőket küldtek
Nagytiszteletű Abu Músza As’arít megbízta, hogy Mekkában tanítsa a nemes Koránt és a vallási ismereteket.1 Abu Szufján ibn Harbot a jemeni tartománybeli Nadzsrán emírjévé nevezte ki, és Kaszír ibn Abdullahot rendelte mellé segítőül. Amikor a mekkai ügyeket elrendezték, Marr az-Zahránba mentek. Ott a maradék zsákmányt is szétosztották. Ezután a Próféta dicső Társaival ismét útnak indult, és zul-ka’da hónap végén megérkeztek Medinába. Medinából az áldott ramadán hónap tizedik napján, szerdán indultak el. Ez a hadjárat mintegy három hónapig tartott.
Egy nap a bánat tengerébe merülve gondolataimba mélyedtem,
elvesztettem magam, elfeledtem, ki vagyok,
eszembe jutottak bűneim, megrettentem a végemtől,
ekkor hallottam egy szajjidot, amint ezt a verset ismételte:
Te vagy Ahmad, Mahmúd és Mohammed is, vezetőm,
te vagy szultánunk, akit a Hakk megsegít, vezetőm.
Mi reménykedünk, kétségbeesésben nem sóhajtozunk,
a hit kincsét el nem pazaroljuk,
nem hagyjuk el ajtódat, hogy idegeneknél keressünk menedéket,
árnyékodban senki másra nem tekintünk.
Te vagy Ahmad, Mahmúd és Mohammed is, vezetőm,
te vagy szultánunk, akit a Hakk megsegít, vezetőm.
Şeyh Galib
A hidzsra utáni nyolcadik év néhány eseménye
A Banú Sza’laba törzsből négy férfi jött el Allah Küldöttének társaságába. Így szóltak: „Népünk küldött minket. Azt hallottuk, hogy az iszlám nem teljes, ha valaki nem vándorol ki.” Ő így felelt: „Bárhol vagytok, legyetek istenfélők; ha nem vándoroltok ki, az sem árt nektek. Sem vallásotoknak, sem népeteknek nem lesz kárára.” Ezután Ramla bint Hárisz házába küldték őket, és vendégséget rendeztek nekik. Majd mindegyiküknek négy-négy úkijja ezüstöt adtak, és megengedték, hogy hazatérjenek. Ugyanebben az évben elhunyt Allah Küldöttének (sallallahu aleyhi ve sellem) lánya, Zajnab. Fedeles koporsót (tábút) készítettek neki. Az iszlámban az első tábútot neki készítették. Abu l-Ász felesége volt. Amikor férje a badri csata idején Mekkából Medinába indította útnak, Habbár útközben lándzsát hajított nagytiszteletű Zajnab tevéjére. Amikor leesett a tevéről, elvetélt, és megbetegedett. Ez okozta a halálát. Két gyermek maradt utána. Abban az évben, zul-hiddzsa hónapban megszületett Allah Küldöttének fia, Ibráhím. Anyja Márija asszony (radiyallahu teâlâ anhá) volt. Abu Ráfi jött el, és hozta az örömhírt. Ezért Allah Küldötte felszabadított egy rabszolgát. Akíkaként egy kost áldozott fel. Leborotváltatta a gyermek haját, és adományként (szadaka) annyi ezüstöt osztott szét, amennyit a haja nyomott.
A hidzsra utáni kilencedik év fontos eseményei
A hidzsra utáni kilencedik évben, muharram hónap elején a Világok Vezetője zakátszedőket (ámilokat, szá’íkat) jelölt ki a törzsekhez. Amennyire lehetséges volt, minden törzs a saját soraiból kapott ámilt. Ibn Huszajba Aszlamít az Aszlam és a Gifár törzshöz, Abbád ibn Bisrt a Banú Szulajmhoz és a Muzajnához, Amr ibn Ászt a Fazára törzshöz, Dahhák ibn Szinánt a Banú Kilábhoz, Ráfi ibn Maknat Dzsuhanít a Dzsuhajna törzshöz, Bisr ibn Szufján Ka’bít pedig a Banú Ka’bhoz és a Banú Tamímhoz küldte.
Egy évvel később Táif lakói hatfős küldöttséget küldtek Medinába szeretett Prófétánkhoz, hogy muszlimok legyenek. Amikor a Világok Vezetője egy évvel korábban elhagyta Táifot, így fohászkodott: „Uram! Vezesd az igaz útra a Szakífot, hozd el őket hozzánk.” És íme, most a Szakíf emberei eljöttek, hogy muszlimok legyenek. A Nemes Küldött nagyon megörült, hogy muszlimok lettek, bizonyos kiváltságokat adott nekik, és visszaküldte őket Táifba. Kormányzójukká nagytiszteletű Oszmán ibn Abi l-Ászt nevezte ki.2
A Nadzsásí halála
A hidzsra utáni kilencedik év radzsab hónapja volt. Egy napon Allah Küldötte így szólt Társaihoz: „Ma egy jó testvéretek távozott a túlvilágra. Álljatok fel, és végezzétek el érte a halotti imát (dzsanáza).” A Próféta imámként vezette a távollévőért (gáib) végzett halotti imát. Ezután így szólt: „Bocsánatot kértünk Allahu teâlâtól testvéretek, a Nadzsásí, Ashama számára.”
Valamivel később az Abesszíniából érkezett hírből megtudták, hogy a Nadzsásí, Ashama (rahmatullahi teâlâ aleyh) a túlvilágra távozott. Ugyanazon a napon történt ez, amelyen a Próféta Medinában elvégezte érte a halotti imát.3
„Bárhol vagytok, legyetek istenfélők; ha nem vándoroltok ki, az sem árt nektek. Sem vallásotoknak, sem népeteknek nem lesz kárára” Nemes hadísz
Életem legyen áldozat a te utadon,
szép nevű, s magad is szép, Mohammed,
jöjj, járj közben jelentéktelen szolgádért,
szép nevű, s magad is szép, Mohammed.
Sok gyötrelem éri azt, aki hívő,
a túlvilágon öröm és gyönyörűség lesz része,
tizennyolcezer világ Musztafája,
szép nevű, s magad is szép, Mohammed.
Aki átkelt a hét égen, aki a Kurszí fölött járt,
aki a Mi’rádzson a Hakktól ummáját kikönyörögte –
szép nevű, s magad is szép, Mohammed.
Mit kezdene Júnusz a két világgal nélküled,
te vagy az igaz próféta, kétség és habozás nélkül,
aki nem követ téged, hit nélkül távozik,
szép nevű, s magad is szép, Mohammed.