A HITEHAGYÁSI MOZGALMAK

A Próféta (sallallahu aleyhi ve sellem) huszonhárom éves prófétasága alatt az egész Arab-félsziget és más vidékekről is nagyon sok, csoportosan érkező ember muszlimmá lett. Hittek Allahu teâlâban, és minden szavukban, minden tettükben követték a Prófétát, akit Ő elküldött. Amikor Allah Küldötte a túlvilágra távozott, több mint százhuszonnégyezer (egy közlés szerint mintegy százötvenezer) Társ élt a földön. A Búcsúzarándoklat után az arabok között fellázadt néhány ember, aki prófétának mondta magát. Közülük az első a Banú Ansz törzsbeli Aszvad Anszí volt. Valódi neve Abhala ibn Ka’b volt. Különféle cselekkel sok jemenit rászedett. Nadzsrán lakói is csatlakoztak hozzá. Elfoglalta Szan’át, és kiterjesztette a viszály körét. Bár Allah Küldötte beteg volt, nagy figyelmet fordított azokra a károkra, amelyeket az olyan hazugok okoztak, mint Aszvad Anszí. A Prófétának kinyilatkoztatás (vahj) útján tudtul adták, hogy ezt a hazugot megölték. Allah Küldötte másnap közölte ezt az örömhírt a Társakkal: „A hazug Aszvad Anszít tegnap éjjel megölte egyik testvérünk keze.”

Prófétánk halála után a képmutatók (munáfikok), a zsidók és a keresztények ösztönzésére csoportosan megindultak a hitehagyási (ridda) mozgalmak. Ezek a mozgalmak nagy méreteket öltöttek. Amikor Allah Küldötte a túlvilágra távozott, a nemes Társak (aleyhimurridvan) egyhangúlag Abu Bakr asz-Sziddíkot (radiyallahu anh) választották kalifává. A beduin arabok egy része, akik muszlimnak mondták magukat, de szívükben még nem gyökerezett meg az iszlám, alkalomnak tekintette a Próféta távozását, és megtagadta a kötelező (fard) istenszolgálatokat, mindenekelőtt a zakát megadását. A Társakat (radiyallahu teâlâ anhum ecmain), akik megbízással érkeztek hozzájuk, megölték, és így azok sahídként haltak meg. Bár muszlimok voltak, elhagyták az iszlám vallást. Hitehagyottakká (murtadd) lettek. A Jemenben és más helyeken szolgáló tisztviselők visszatérni kezdtek, és rossz híreket hoztak. A hitehagyás veszélye rohamosan nőtt. Mindenkit rémület fogott el. A hitehagyottak számához képest a muszlimok nagyon kevesen voltak. Abu Bakr asz-Sziddík (radiyallahu anh) elhatározta, hogy harcba száll a hitehagyottak ellen. A Medina megtámadására készülő ellenségre éjjel hevesen rátámadt, és hajnalig harcolt. Mindannyiukat szétszórta. Felült tevéjére, hogy harcba induljon a távoli hitehagyottak ellen.

Nagytiszteletű Áisa így beszélt: „Azokban a napokban, amikor az arabok elhagyták a vallást, apám kirántotta kardját, és felült a tevéjére; ekkor odalépett hozzá nagytiszteletű Ali, megragadta tevéje kantárját, és így szólt: »Ó, a Küldött kalifája! Hová mész? Elmondom neked azt, amit Allah Küldötte mondott neked az uhudi csatában. Aznap ezt mondta neked: ›Tedd hüvelyébe a kardodat! Ne égess minket a halálod miatti bánattal!‹ Allahra mondom, ha veled valami történik, a muszlimok utánad nem találják a rendet.«” A nemes Társak (radiyallahu teâlâ anhum ecmain) mindannyian megerősítették nagytiszteletű Ali szavait. A kalifa visszatért Medina al-Munavvarába. Osztagokat küldött a hitehagyottak ellen. Előbb a Medina közelében élő négy törzs ellen vonult, és meghódolásra kényszerítette őket. Azután osztagokat küldött tizenegy törzs ellen. Közülük az Ikrima vezette sereg Jamámában nem tudott ellenállni Muszajlima negyvenezerfős seregének.

„Ó, szeretett Prófétám! Mondd nekik: »Ha szeretitek Allahot, és azt akarjátok, hogy Allah is szeressen benneteket, kövessetek engem! Allah szereti azokat, akik engem követnek«” Ál Imrán: 31

A kalifa segítségül küldte Hálid ibn Valídot. Hálid legyőzte Tulajha ibn Huvajlidot, Szadzsáh bint Háriszt és Málik ibn Nuvajrát, majd visszatért Medinába. Jamámában is nagy győzelmet aratott. Húszezer hitehagyottat ölt meg. Csaknem kétezer muszlim halt meg sahídként. Amr ibn Ász is hitre vezette a Huzá’a törzset. Alá ibn Hadramí kemény harcokat vívott Bahrajnban, és szétszórta a hitehagyottakat. Huzajfa, Arfadzsa és Ikrima egyesültek Ománban és Bahrajnban, és legyőzték a hitehagyottakat. Tízezer hitehagyottat öltek meg. A kalifa Irakba küldte Hálid ibn Valídot. Ő Hírában százezer aranypénz dzsizját szedett be. Legyőzte a Hurmuz vezette iráni sereget. Baszra mellett szétzúzott egy harmincezerfős sereget. A segítségükre érkező ellenséges seregből hetvenezer hitetlent öltek meg. Ezután különböző csatákban nagy városokat hódított meg. A kalifa Medinában sereget gyűjtött, és Abu Ubajdát Sámba, Amr ibn Ászt pedig Palesztinába küldte. Azután Jazíd ibn Abí Szufjánt küldte erősítésként Sámba. Azután ismét katonákat gyűjtött, és nagytiszteletű Muáviját küldte bátyja, Jazíd segítségére. Hálid ibn Valídot is elküldte Irakból Sámba. Hálid a sereg egy részét Muszanná mellett hagyta, és sok csatán és győzelmen át eljutott Szíriába. Az iszlám seregek egyesültek, és Adzsnádajnnál legyőzték a nagy bizánci sereget. Azután Jarmúknál negyvenhatezer iszlám katona hosszú és nagyon kemény harcok után győzelmet aratott Hérakleiosz kétszáznegyvenezer katonája felett. Több mint százezer bizánci katonát öltek meg. Háromezer muszlim halt meg sahídként. Ebben a csatában muszlim nők is harcoltak. Csodálatra méltó hőstetteket lehetett látni a fővezértől, Hálid ibn Valídtól és az osztagparancsnoktól, Ikrimától. Mindezeket a győzelmeket a kalifa bátorságának, zsenialitásának, jó vezetésének és áldásának (baraka) köszönhetően érték el. A lázadásokat és a hitehagyási mozgalmakat, amelyek a Próféta halála után tűzvészként borították lángba az egész Arab-félszigetet, rövid idő, mintegy egy év alatt elfojtották nagytiszteletű Abu Bakr magasztos elszántságának és rendíthetetlen akaratának, valamint a seregben bevezetett alkalmas szervezési intézkedéseinek köszönhetően. Nagytiszteletű Omár (radiyallahu anh) nagy szolgálatokat tett Uszáma seregének Szíriába küldésében és a zavargások megakadályozásában. Abdullah ibn Szuhajl beszédeivel sokakat visszatartott attól, hogy elhagyják a vallást. Abu Dudzsána is nagyon nagy szolgálatot tett a zavargások elfojtásában. Nu’mán ibn Mukarrin és Hálid ibn Szaíd részt vett a hitehagyottak elleni harcokban, és nagy sikereket ért el. Így, mivel nem hagyták, hogy a hitehagyás viszálya elterjedjen, nagy csapást hárítottak el, és kioltották a viszály nagy tüzét, amely az iszlám egységét rendítette volna meg.

Néhányan azonban, akik megértették, hogy nyíltan nem érhetik el céljaikat, és akik megkísérelték a hitehagyást, később a viszálykeltő mozgalmakban is részt vettek. Ők okozták a muszlimok közötti vallási és politikai szakadásokat.

Az iszlám történetében ezen események után kezdték használni az „irtidád” (hitehagyás) és a „murtadd” (hitehagyott, aki elhagyta a vallást) kifejezéseket a vallás megtagadásának és elhagyásának értelmében. A hitehagyottak elleni harcban nagytiszteletű Abu Bakrnak nagy része volt. Ha nem lett volna ilyen bölcs ember, a veszély egész Arábiára kiterjedt volna. Ezért mondta nagytiszteletű Áisa: „Amikor Allah Küldöttének lelkét elvették, az arabok elhagyták a vallást. Elhatalmasodott a képmutatás (nifák). Ha az, ami apámra zúdult, a hegyekre zúdult volna, bizony porrá zúzta volna őket!”1

Nagytiszteletű Abu Hurajra is ezt mondta: „Ha Abu Bakr nem lett volna, Mohammed aleyhisselam halála után Mohammed ummája elpusztult volna!”2 És: „Esküszöm Allahra, akin kívül nincs más isten: ha Abu Bakr nem vállalta volna a kalifátust, nem maradt volna senki, aki a magasztos Allahot szolgálja!” – és ezt a mondását háromszor megismételte.

Abu Radzsá al-Utáridí így beszéli el: „Amikor Medinába értem, láttam, hogy az emberek összegyűltek, és egy férfi egy másiknak a fejét csókolja, és ezt mondja: »Legyek érted áldozat! Allahra mondom, ha te nem lettél volna, bizony elpusztultunk volna!« Megkérdeztem: »Ki az, aki csókol, és ki az, akit csókol?« Azt felelték: »Omár csókolja Abu Bakr fejét a hitehagyottak elleni hadjárat miatt!«”3

Nagytiszteletű Áisa így beszéli el azokat a napokat: Allah Küldöttének halála után sok arab törzs elhagyta a vallást. A muszlimok úgy megzavarodtak, mintha sötét éjszakában eső érte volna őket. Sőt, ekkor a mekkaiak többsége is arra készült, hogy elhagyja az iszlámot. Nagytiszteletű Szuhajl ibn Amr a Kába ajtaja elé állt, és szólt a mekkaiakhoz. Megindító beszédet mondott nekik, eloszlatta kétségeiket, és megakadályozta, hogy elhagyják a vallást. Ezt mondta nekik: „Ó, mekkaiak! Ti voltatok az utolsók, akik muszlimmá lettek. Vigyázzatok, nehogy az elsők legyetek azok között, akik elhagyják a vallást, és elfordulnak az iszlámtól! Allahra mondom, a magasztos Allah, ahogyan a Küldött (aleyhisselam) mondta, bizonyosan beteljesíti ezt az ügyet! Hallottam, amint egyedül állva ugyanezen a helyen, ahol most én állok, ezt mondta: »Mondjátok velem: ›Lá iláha illallah‹, és az arabok, ha meglátnak benneteket, lépjenek be a vallásba, akik pedig nem arabok, fizessenek nektek dzsizját! Allahra mondom, a perzsa császár (kiszrá) és a bizánci császár (kajszar) kincseit Allah útján fogják elkölteni!«

Láttátok, hogy akik gúnyolódtak, zakát- és adományszedők lettek. Allahra mondom, a többi is be fog teljesedni! Allahra mondom, jól tudom: amíg a nap felkel és lenyugszik, ez a vallás megmarad! Ne csapjanak be benneteket azok az emberek, akik köztetek vannak! Ők is tudják, amit én tudok. De a Hásim fiai iránti irigység lepecsételte a szívüket. Ó, emberek! Én vagyok a kurajsiták közül az, akinek a legtöbb szállítóeszköze van szárazon és vízen. Engedelmeskedjetek emíreteknek, és adjátok meg neki zakátotokat. Ha az iszlám ügye nem tart ki mindvégig, én kezeskedem érte, hogy visszaadom nektek a zakátotokat!” Ezt mondta, és sírva fakadt. Erre a nép lecsillapodott.4

Amikor Szuhajl ibn Amr megindító beszédével eltérítette a mekkaiakat a hitehagyástól, Mekka helytartója, Attáb ibn Aszíd, ki tudott állni a nép elé.

„Ha Abu Bakr nem lett volna, Mohammed aleyhisselam halála után Mohammed ummája elpusztult volna!” Abu Hurajra (radiyallahu anh)

Elölről, vagyis a kibla felől nézve szeretett Prófétánk (aleyhissalatu vesselam)
és Társai közül a muszlimok két szemefényének,
nagytiszteletű Abu Bakrnak és nagytiszteletű Omárnak (radiyallahu anhumá) áldott sírja.

Szuhajl ibn Amr a badri csatában a foglyok között volt. Nagytiszteletű Omár azt akarta, hogy öljék meg. Ekkor a Próféta így szólt nagytiszteletű Omárhoz: „Miért akarod megölni? Hagyd, talán Allah olyan helyzetbe juttatja, amely neked is tetszeni fog. Remélhető, hogy egy napon szólni fog a néphez!” Így derült ki, hogy a nemes hadíszban tudtul adott örömhír éppen Szuhajl ibn Amrnak (radiyallahu anh) ez a beszéde volt, amelyet dicséretre méltó helyzetben mondott el.5 Nagytiszteletű Omár is, amikor meghallotta Szuhajl beszédét, felidézte azokat a szavakat, amelyeket a Próféta nagytiszteletű Szuhajlról mondott, és a Próféta távollétében sem tudta megállni, hogy ki ne mondja: „Tanúsítom, hogy te valóban Allah Küldötte vagy!”6

A szereteted minden bajra gyógyír, ó, Allah Küldötte,
nálad teljesülnek a kérések, ó, Allah Küldötte.
A szem, mely fényedet látta, nem keres se holdat, se csillagot,
fényedtől ragyognak az éjek és a nappalok, ó, Allah Küldötte.
Verejtékedből rózsák nyílnak, szavaidból méz és cukor,
veled gyógyulnak meg a beteg szívek, ó, Allah Küldötte.
Királyok kedveltje vagy, bánat és sóhaj orvosa,
közbenjárásod öröm a bűnösnek, ó, Allah Küldötte.
Hold, nap, hét csillag – mind sorra dicsér téged,
minden szó a tiéden kívül tévedés, ó, Allah Küldötte.
Iblísz irigyel téged – ó, mily ostoba a csalása,
mivel szeret téged, Idrísz magasra emeltetett, ó, Allah Küldötte.
Dobjaid szüntelen szólnak, szunnád az öt imaidőben él,
bárki jön házadhoz, hívott vendég, ó, Allah Küldötte.
Tövisbokrok selymet öltöttek, a puszták illatoztak,
utadon a gyötrelmek fájdalma hűség, ó, Allah Küldötte.
A kánaáni Júszufot titkon csekély árért eladták,
téged látni nekem ezer lélek ára, ó, Allah Küldötte.
Áldott sírod a földön fénnyel teli,
ám lelked az egekben nyilvánvaló, ó, Allah Küldötte.
Dávúdon a te díszruhád, Halíl házában a te adományod,
Músza kezében a te intő jeled – a bot, ó, Allah Küldötte.
Helyed a Kába és a Zamzam, mindig szilárd és erős,
Hidr ummádnak minden pillanatban vizet oszt, ó, Allah Küldötte.
Sejjád Hamza attól a királytól kéri, hogy megszabaduljon a sóhajtól,
téged dicsérni Allah ajándéka, ó, Allah Küldötte.
Şeyyâd Hamza

„Tanúsítom, hogy te valóban Allah Küldötte vagy!” Nagytiszteletű Omár (radiyallahu anh)

A Medina al-Munavvarában lévő Dzsannat al-Bakí temetőben a nemes Társak (radiyallahu anhum) közül ezreknek a síremléke volt.