MÁSODIK RÉSZ A SÍRBELI ÉLET

A Próféta él a sírjában

A próféták a sírjukban olyan élettel élnek, amelyet mi nem ismerünk. A valík és a sahídok is élnek. Az, hogy élnek, nem csupán üres szó. Valóban élnek. Az Ál Imrán szúra 169. nemes ájája jelentése szerint ezt mondja: „Ne gondoljátok azokról, akik Allahu teâlâ útján megölettek, hogy halottak! Élők ők az Uruknál. Ellátásban részesülnek.”

Ez a nemes ája tudtul adja, hogy a sahídok élnek. A próféták pedig természetesen a sahídok előtt és felett állnak. Az iszlám tudósok szerint minden próféta sahídként távozott a túlvilágra. Allah Küldötte utolsó betegségében ezt mondta: „Mindig éreztem a fájdalmat attól az ételtől, amelyet Hajbarban ettem.”1 Ez a nemes hadísz tudtul adja, hogy Allah Küldötte sahídként távozott a túlvilágra. Ebből is látszik tehát, hogy a Próféta, akárcsak minden sahíd, él a sírjában.

A „Buhárí” és a „Muszlim” által közölt nemes hadíszban ez áll: „A Mi’rádzs éjszakáján elvezettek Músza (aleyhisselam) sírja mellett. Állva imádkozott a sírjában.”2

Egy másik nemes hadíszban ez áll: „Allahu teâlâ megtiltotta a földnek, hogy elbomlassza a próféták testét.”3 Hogy ez igaz, azt a tudósok egyhangúlag megerősítik. A „Buhárí” és a „Muszlim” gyűjteményben ez van feljegyezve: „Allahu teâlâ a Mi’rádzs éjszakáján az összes prófétát elküldte Prófétánkhoz. Ő volt az imámjuk, és két rakát imát végeztek.”

Az ima meghajlással (rukú) és leborulással (szadzsda) végezhető. Ez a közlés azt mutatja, hogy élve, a testükkel végezték. Az is ugyanezt mutatja, hogy Músza aleyhisselam a sírjában imádkozott. A „Miskát” című könyv utolsó kötetében, a Mi’rádzsról szóló fejezet első szakaszának végén, abban a nemes hadíszban, amelyet Abu Hurajra közölt, és amelyet Muszlimtól vettek át, ez áll: „Allahu teâlâ megmutatta nekem. Músza (aleyhisselam) állva imádkozott; karcsú volt. Haja sem nem volt kócos, sem nem volt kibontva. Olyan volt, mint egy hős a Sanú’a törzsből. Ísza (aleyhisselam) Urva ibn Masz’úd asz-Szakafíhoz hasonlított.”4 Sanú’a két jemeni törzs neve. Ezek a nemes hadíszok azt mutatják, hogy a próféták élnek az Uruknál. Testük finommá (latíf) vált, akárcsak a lelkük. Nem sűrű és nem szilárd. Láthatók az anyagi és a szellemi világban is. Ezért a prófétákat lélekkel és testtel is látni lehet. A nemes hadíszban tudtul adják, hogy Músza és Ísza aleyhimesselam imádkozott. Imádkozni annyi, mint különféle mozdulatokat végezni. Ezeket a mozdulatokat a test végzi, nem a lélek. Az, hogy a Próféta Músza aleyhisselamról ezt mondta: „Láttam őt, középtermetű volt, karcsú, rendezett hajú”, azt mutatja, hogy a testét látta, nem a lelkét.

„Ne gondoljátok azokról, akik Allahu teâlâ útján megölettek, hogy halottak! Élők ők az Uruknál. Ellátásban részesülnek” Ál Imrán: 169

Imám Bajhakí ezt mondta: „Amikor a prófétákat sírba helyezik, lelkük visszatér a testükbe. Mi nem láthatjuk őket. Láthatatlanok, mint az angyalok. Csak azok a kiválasztott emberek láthatják őket, akiknek Allahu teâlâ ezt karámaként adományozza.” Imám Szujútí is így adta tudtul. Sokan sokszor hallották, hogy a Kabr asz-szaádából (az áldott sírból) válasz érkezik a szalámra. Sokszor hallották azt is, hogy más sírokból is válaszolnak a szalámra.

Egy nemes hadíszban is ez áll: „Amikor valaki szalámmal köszönt engem, Allahu teâlâ visszaadja a lelkemet, és én fogadom a köszöntését.”5

Nagytiszteletű Imám Szujútí ezt mondta: „Allah Küldötte elmerült az isteni szépség (Dzsamál iláhí) szemlélésében. Megfeledkezett a test érzékeiről. Amikor egy muszlim szalámmal köszönti, áldott lelke kilép ebből az állapotból, és felveszi a test érzékeit. Ezen a világon sem kevesen vannak, akikkel ez megtörténik. Amikor az ember túlságosan elmélyed valamely evilági vagy túlvilági dolog gondolatában, nem hallja, amit mellette mondanak. Hallhat-e bármilyen hangot az, aki elmerült az isteni szépségben?”

Nagytiszteletű Kádí Ijád a „Sifá” című könyvében közli Szulajmán ibn Szuhajm elbeszélését: „Egy éjjel álmomban láttam a Világegyetem Büszkeségét. Megkérdeztem: »Ó, Allah Küldötte! Tudsz azok szalámjáról, akik eljönnek és köszöntenek téged?« Így felelt: »Igen, tudok róla, fogadom a szalámjukat, és viszonzom.«” Olyan sok nemes hadísz adja tudtul, hogy a próféták élnek a sírjukban, hogy ezek kölcsönösen megerősítik egymást. Például ez áll: „Hallom a szalavátot, amelyet a síromnál mondanak rám. Azt pedig, amelyet távoli helyeken mondanak, eljuttatják hozzám.” Ezt a nemes hadíszt Abu Bakr ibn Abí Sajba közölte. Ez és a hozzá hasonló nemes hadíszok megtalálhatók a hat nagy hadíszimám könyveiben. Abban a nemes hadíszban, amelyet Ibn Abi d-Dunjá közölt nagytiszteletű Abdullah ibn Abbásztól, ez áll: „Ha valaki elhalad egy ismerőse sírja mellett, és szalámmal köszönti, a halott felismeri, és viszonozza a köszöntését. Ha olyan halottat köszönt szalámmal, akit nem ismert, a halott megörül, és viszonozza a köszöntést.”

Ha valaki megkérdezi, hogyan felel Allah Küldötte ugyanabban az időben egyenként mindazoknak, akik a világ minden táján szalavátot és szalámot mondanak rá, a válasz ez: úgy, mint a nap, amely délben egyetlen pillanat alatt ezernyi helyet világít be. Nagytiszteletű Ibráhím ibn Basár ezt mondta: „Miután elvégeztem a zarándoklatot, elmentem Medinába, hogy meglátogassam a Kabr asz-szaádát. A Hudzsrat asz-szaáda előtt szalámmal köszöntöttem. És hallottam a választ: »Ve aleykesselam.«”

Egy nemes hadíszban ez áll: „Halálom után is úgy értek, ahogyan életemben értettem.” Egy másik nemes hadíszban ez áll: „A próféták élnek a sírjukban, és imádkoznak.”6

Nagyon megbízható könyvekben fel van jegyezve, hogy nagytiszteletű Szajjid Ahmad Rifá’í, a nagy valík egyike, és sok más valí hallotta a választ arra a szalámra, amellyel Allah Küldöttét köszöntötték, és hogy Ahmad Rifá’í abban a megtiszteltetésben részesült, hogy megcsókolhatta Allah Küldöttének áldott kezét. Imám Szujútí a könyvében ezt mondja: „A magas fokú valík úgy látják a prófétákat, mintha nem haltak volna meg. Az, hogy a Próféta élve látta Músza aleyhisselamot a sírjában, csoda (mu’dzsiza) volt. Amikor pedig a valík látnak így, az karáma. A karámák tagadása tudatlanságból fakad.”

Abban a nemes hadíszban, amelyet Ibn Hibbán, Ibn Mádzsa és Abu Dávúd közölt, ez áll: „Pénteken mondjatok rám sok szalavátot! Eljuttatják hozzám.” Amikor megkérdezték: „Halálod után is eljuttatják?”, így felelt: „A föld nem bomlasztja el a próféták testét. Amikor egy hívő szalavátot mond rám, egy angyal tudatja velem, és így szól: »Ummádból ez és ez, ennek és ennek a fia szalámmal köszöntött téged, és fohászkodott.«”

Ahogyan Allah Küldötte, amíg élt, Társai számára Allahu teâlâ könyörülete és nagy adomány volt, úgy halála után is nagy adomány egész ummája számára. Ő a jó dolgok oka. Abban a nemes hadíszban, amelyet Bakr ibn Abdullah al-Muzaní közölt, a Nemes Küldött ezt mondta: „Életem jó a számotokra. Ti beszéltek nekem, és én is beszélek nektek. Ha meghalok, halálom is jó lesz a számotokra. Megmutatják nekem cselekedeteiteket. Ha jó cselekedeteiteket látom, hálát adok Allahu teâlânak. Ha rossz cselekedeteiteket látom, bocsánatot és könyörületet kérek számotokra.”7

Nagytiszteletű Kuszam ibn Abbász abban a megtiszteltetésben részesült, hogy részt vehetett Allah Küldöttének temetésén. Amikor a sírbeli munka befejeződött, utolsóként jött ki. Így szólt: „Én láttam utolsóként Allah Küldöttének áldott arcát. A sírban áldott ajka mozgott. Fölé hajoltam, és odafigyeltem. Ezt mondta: »Uram! Az ummám!… Uram! Az ummám!…«”8

A Próféta meglátása

Látható-e Allah Küldötte álomban és ébren? Ha látható, őt magát látják-e, vagy valamit, ami hasonlít rá? Tudósaink erre különböző válaszokat adtak. Mivel egyhangúlag tudtul adták, hogy él a sírjában, többnyire azt mondták, hogy őt magát látják. Hogy ez így van, az a nemes hadíszokból is következik. Egy nemes hadíszban ez áll: „Aki álmában lát engem, olyan, mintha ébren látott volna.”9 Ezért mondta nagytiszteletű Imám Navaví: „Álomban látni őt annyi, mint őt magát látni.” Egy nemes hadíszban ez áll: „Aki álmában lát engem, valóban engem látott. Mert a sátán nem öltheti fel az én alakomat.”10

„Aki álmában lát engem, olyan, mintha ébren látott volna” Nemes hadísz

Nagytiszteletű Ibráhím Lakání ezt mondja: „A hadísztudósok egyhangúlag tudtul adták, hogy Allah Küldöttét ébren is lehet látni, akárcsak álomban.” Mindkét állapotra sok példát lehet hozni. Közöljünk ezek közül néhányat:

Nagytiszteletű Mu’ínuddín Csistí minden városban, ahová eljutott, felkereste a temetőket, és ott töltött egy kis időt. Amikor azon a helyen, ahová érkezett, felismerték, és ismertté vált, nem maradt tovább, hanem anélkül, hogy bárkinek bármit mondott volna, titokban továbbállt. Ezen utazások egyike a mekkai út volt. Amikor megérkezett Mekka al-Mukarramába, felkereste a Kába al-Muazzamát. Egy ideig Mekkában maradt, majd onnan Medinába ment. Egy napon, amikor Medina al-Munavvarában Prófétánk áldott sírját látogatta, a sírépületből egy hang hallatszott: „Hívjátok ide Mu’ínuddínt!” E parancsra a sírépület őre felkiáltott: „Mu’ínuddín!” Több irányból is felhangzott: „Itt vagyok!” Azután megkérdezték: „Melyik Mu’ínuddínt keresed? Sok Mu’ínuddín nevű ember van itt.” Erre a sírépület őre visszament, és megállt a Rauda mutahhara ajtaja előtt. Egy hangot hallott, amely kétszer szólította: „Hívd ide Mu’ínuddín Csistít!” Amikor a sírépület őre meghallotta ezt a parancsot, így kiáltott az egybegyűltekhez: „Mu’ínuddín Csistít keresik!”

Amikor nagytiszteletű Mu’ínuddín Csistí meghallotta ezeket a szavakat, egészen más állapotba került. Sírva, könnyeket hullatva és szalavátot mondva közeledett szeretett Prófétánk sírépületéhez, és tisztelettel megállt. Ebben a pillanatban egy hangot hallott: „Ó, Kutb al-masáih! Lépj be!”

Prófétánk így szólt: „Te a vallásomat szolgálod. Indiába kell menned. Menj Indiába. Van ott egy város, amelyet Adzsmírnak hívnak. Ott van egyik leszármazottam (unokám), Szajjid Huszajn. Dzsihád és hadjárat (gazva) szándékával ment oda. Most sahídként halt meg. Adzsmír csaknem a hitetlenek kezére került. Azáltal, hogy te odamész, és az ő áldása révén, az iszlám terjedni fog, a hitetlenek pedig megalázottak lesznek, és erő és befolyás nélkül maradnak.” Ezután adott neki egy gránátalmát, és így szólt: „Nézz figyelmesen erre a gránátalmára, és látni és érteni fogod, hová kell menned.” Nagytiszteletű Mu’ínuddín Csistí átvette a gránátalmát, amelyet a Próféta adott neki, ránézett, ahogyan parancsot kapott rá, és meglátott mindent, ami kelet és nyugat között van. Nagytiszteletű Ahmad Rifá’í zarándoklatra indult. A visszaúton, amikor Medina al-Munavvarában a Nemes Küldött áldott sírépületét látogatta, ilyen értelmű verset mondott:

Távol voltam, hogy földedet megcsókoljam, vezetőm,
magam nem jöhettem, lelkemet küldtem követként.
Most megadatott nekem az adomány, hogy meglátogassalak,
nyújtsd áldott kezedet, hadd csókolja ajkam, ó, habíb!

Amikor a vers véget ért, szeretett Prófétánk sírjából előtűnt áldott keze. Szajjid Ahmad Rifá’í a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel megcsókolta a Próféta áldott kezét. Minden jelen lévő ámulattal nézte ezt az eseményt. Amikor megcsókolta a Próféta áldott kezét, lefeküdt a Rauda mutahhara ajtajának küszöbére. Sírva könyörgött az ott lévő egybegyűlteknek: „Lépjetek át rajtam, tapossatok rajtam!” A tudósoknak egy másik ajtón kellett kimenniük. Ez a karáma nagyon ismertté vált, és szájról szájra járva napjainkig eljutott. Nagytiszteletű Ibn Ábidín arról ismert, hogy milyen hűen követte a vallást, és sok karámája és róla szóló elbeszélés van.

Amikor a napi öt imában az at-tahijjátot recitálta, saját szemével látta Allah Küldöttét. Ha nem látta, megismételte azt az imát. Az iszlám tudósok egyik legnagyobbika, a második évezred megújítója (mudzsaddid), Imám Rabbání Ahmad Fárúkí Szirhindí ezt mondta: „A magasztos ramadán utolsó napjaiban egy nagyon szép állapotban részesültem. Kinyújtózva feküdtem az ágyamon. Csukva volt a szemem. Éreztem, hogy valaki más jött, és leült az ágyamra. És íme! A szajjid volt, a korábbiak és a későbbiek vezetője. Azonnal magamhoz tértem. Szeretett Prófétánk így szólt: »Azért jöttem, hogy idzsázát (felhatalmazást) írjak neked. Senkinek sem írtam ilyen idzsázát.« Láttam, hogy ennek az idzsázának a szövegébe nagy, evilágra vonatkozó jótétemények vannak beírva, a hátoldalára pedig sok, a túlvilágra vonatkozó kegy.”

Nagytiszteletű Abdulkádir Gajlání a „Gunja” című könyvében nagytiszteletű Ibráhím at-Tamímítől közli: Hidr aleyhisselam ezt mondta nekem: „Ha álmodban látni akarod Allah Küldöttét, miután elvégezted a naplementi (magrib) imát, felállsz, és anélkül, hogy az éjszakai imáig bárkivel szót váltanál, a naplementi ima után elvégzed az avvábín imát. Minden két rakát után szalámmal befejezed.

Minden rakátban egyszer recitálod a »Hamd«-ot, vagyis az al-Fátiha szúrát, és hétszer az al-Ihlász szúrát. Amikor az éjszakai imát is közösségben elvégezted, hazamész, és elvégzed a vitr imát. Amikor aludni fekszel, két rakát imát végzel, és minden rakátban recitálod a »Hamd«-ot és hétszer az al-Ihlász szúrát. Az ima után leborulsz (szadzsda), hétszer bocsánatot kérsz Allahu teâlâtól, és hétszer ezt mondod: »Szubhánallahi val-hamdu lillahi va lá iláha illallahu vallahu akbar va lá haula va lá kuvvata illá billahil-alijjil-azím«. Azután felemeled a fejed a leborulásból, felülsz, felemeled a kezed, és ezt mondod: »Já Hajju, já Kajjúmu, já Zal-dzsaláli val-ikrám, já Iláhal-avvalína val-áhirín, va já Rahmánad-dunjá val-áhirati va Rahímahumá, já Rabbi, já Rabbi, já Rabbi, já Allah, já Allah, já Allah«.

Azután felállsz, és ugyanezt a fohászt recitálod. Azután leborulsz, és ugyanezt a fohászt recitálod. Azután felemeled a fejed a leborulásból, a kibla felé fordulsz, lefekszel, ahogyan akarsz, és elalszol. Amíg el nem nyom az álom, áldott szalavátot mondasz a Prófétára.”

Így szóltam: „Szeretném, ha megmondanád, kitől tanultad ezt a fohászt.” Nagytiszteletű Hidr így felelt: „Nem hiszel nekem?” Azt mondtam: „Esküszöm Allahu teâlâra, aki Mohammed aleyhisselamot igaz prófétaként küldte el, hogy hiszek neked.”

Hidr aleyhisselam így szólt: „Ott voltam azon az összejövetelen, amelyen Allah Küldötte ezt a fohászt tanította és ajánlotta. Ezt a fohászt attól tanultam, akit ő tanított meg rá.” Én is úgy tettem, ahogyan Hidr aleyhisselam mondta. Az ágyamon áldott szalavátot kezdtem mondani a Prófétára. Az örömtől, hogy látni fogom a Prófétát, elszállt az álmom, és hajnalig nem tudtam elaludni.

„A hadísztudósok egyhangúlag tudtul adták, hogy Allah Küldöttét ébren is lehet látni, akárcsak álomban” Ibráhím Lakání (rahmatullahi aleyh)

Elvégeztem a hajnali imát, és ülve maradtam, amíg a nap fel nem emelkedett. Elvégeztem a duhá imát, vagyis a duhá (délelőtti) időben végzett imát. Azt mondtam magamban: „Ha megérem az estét, úgy teszek, mint tegnap éjjel.” Ebben a pillanatban elaludtam. Álmomban angyalok jöttek, elvittek, és a Paradicsomba vezettek. Ott rubinból, smaragdból és gyöngyből való kastélyokat és palotákat láttam, és mézből, tejből és a Paradicsom italaiból való folyókat. Megkérdeztem az angyalokat, akik a Paradicsomba vezettek: „Kié ez a kastély?” Az angyalok így feleltek: „Azoké, akik azt a cselekedetet végzik, amelyet te végeztél.” Nem vezettek ki a Paradicsomból, amíg jól nem laktattak a Paradicsom ételeivel, és meg nem itattak a Paradicsom vizeivel. Azután kivezettek a Paradicsomból, és visszavittek oda, ahol voltam.

Azután eljött hozzám Allah Küldötte hetven prófétával és az angyalok hetven sorával – két sor között akkora volt a távolság, mint kelet és nyugat között –, szalámmal köszöntött, és kézen fogott. Ekkor így szóltam: „Ó, Allah Küldötte! Hidr aleyhisselam azt mondta nekem, hogy ezt a hadíszt tőled hallotta.” A Próféta így felelt: „Hidr igazat mondott; amit elbeszélt, igaz. Hidr a legtudósabb azok közül, akik a földön vannak. Ő az abdálok feje. Allah földi seregeihez tartozik.”

Ismét így szóltam: „Ó, Allah Küldötte! Van-e más jutalom is annak, aki ezt a cselekedetet végzi, azon kívül, amit én láttam?” Így felelt: „Milyen jutalom lehet nagyobb annál, amit láttál, amit neked adományoztak? Láttad a helyedet és a rangodat a Paradicsomban. Ettél a Paradicsom gyümölcseiből, és ittál az italaiból. Velem együtt láttad az angyalokat és a prófétákat. Láttad a húrikat.”

Így szóltam: „Ó, Allah Küldötte! Megkapja-e az, aki azt a cselekedetet végzi, amelyet én végeztem, de álmában nem látja azt, amit én láttam, amit nekem adományoztak?” Így felelt: „Esküszöm Allahu teâlâra, aki igaz prófétaként küldött el engem: annak az embernek megbocsátják a nagy bűnöket, amelyeket elkövetett. Allahu teâlâ haragja elmúlik arról az emberről. Esküszöm Allahu teâlâra, aki igaz prófétaként küldött el engem: annak, aki ezt a cselekedetet végzi, még ha álmában nem látja is azt, amit te láttál, megadatik az, ami neked megadatott. Az égből egy hang kiált: »Allahu teâlâ megbocsátott annak, aki ezt a cselekedetet végzi, és Mohammed ummájának kelettől nyugatig.«”

Így szóltam: „Ó, Allah Küldötte! Ahogyan én láttam szépségedet és a Paradicsomot, annak az embernek is része van ebben?” Így felelt: „Igen, mindent megkap.”

Amikor így szóltam: „Ó, Allah Küldötte! Helyénvaló-e, hogy ezt a fohászt minden hívőnek, férfinak és nőnek megtanítsuk, és tudtukra adjuk jutalmait?”, így felelt: „Esküszöm Allahu teâlâra, aki igaz prófétaként küldött el engem: ezt a cselekedetet senki sem fogja végezni, csak azok, akiket Allahu teâlâ boldognak teremtett.” Aki álmában Prófétánkat, Mohammed aleyhisselamot valódi alakjában látja, bizonyosan őt látta. Mert a sátán nem öltheti fel az ő alakját. A sátán azonban felölthet más alakot, és megmutatkozhat. Annak, aki nem ismeri Allah Küldöttét, nem könnyű ezt megkülönböztetni. Néhány tudós ezt mondta: „A Prófétát más alakban látni is annyi, mint őt látni. Ez azonban annak az embernek a vallásbeli hiányosságát jelzi. Mindenki, aki álmában a Prófétát valódi alakjában látja, és hívőként hal meg, bejut a Paradicsomba.”

Abu Hurajra közölte a Próféta e nemes hadíszát: „Ha valaki péntekre virradó éjjel két rakát imát végez, és minden rakátban egyszer recitálja az al-Fátihát és az Ájat al-Kurszít, és tizenötször az al-Ihlász szúrát, és az ima után ezerszer ezt mondja: »Allahumma szalli alá Muhammadinin-nabijjil-ummijj«, a következő péntek előtt látni fog engem álmában. Annak az embernek minden múltbeli és jövőbeli bűnét megbocsátják. A Paradicsom azoké, akik látnak engem.”

A Próféta áldott sírjának meglátogatása

A Világegyetem Büszkesége ezt mondta: „Aki halálom után meglátogat engem, olyan, mintha életemben látogatott volna meg.” Abban a nemes hadíszban, amelyet a „Mir’ât-i Medîne” című könyv közöl, ezt mondta: „Aki meglátogatja a síromat, annak a közbenjárásom kötelezővé (vádzsib) vált.” Ezt a nemes hadíszt Ibn Huzajma, Bazzár, Dárakutní és Tabarání közölte. Egy másik nemes hadíszban, amelyet nagytiszteletű Bazzár közölt, ez áll: „Aki meglátogatja a síromat, annak a közbenjárásom megengedetté (halal) vált.” Abban a nemes hadíszban, amelyet a „nemes Muszlim-gyűjtemény” és Abu Bakr ibn Makkárí „Mu’dzsam” című könyve közöl, ez áll: „Ha valaki azért jön, hogy meglátogasson engem, és nincs más szándéka, a Feltámadás Napján kiérdemli, hogy közbenjárjak érte.” Ez a nemes hadísz tudtul adja, hogy Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) közben fog járni azokért, akik azért jönnek Medinába, hogy meglátogassák őt.

Vigyázz, el ne hagyd a tiszteletet – ez Allah szeretettjének utcája,
ez az isteni tekintet helye, ez Musztafa helye!
Az újhold az égen – megszaggatott keblű a Báb asz-Szalám előtt,
a Dzsauzá csillag a lámpása; ez a fény és ragyogás forrása.
Ez a Fenséges habíbjának nyughelye; értékében
ez a hely a magasztos Allah Arsa fölött áll.
E föld ragyogásától eltűnt a nemlét sötétje,
minden teremtmény szemfestékként kente szemére, s megmenekült a vakságtól.
Lépj be, Nábí, e szentélybe azzal a feltétellel, hogy megtartod a tiszteletet,
ez az a hely, ahol a szent angyalok taváfot végeznek, ahol a próféták a földet csókolják!
Nâbî

Egy másik nemes hadíszban, amelyet Dárakutní közölt, ez áll: „Aki elvégzi a zarándoklatot, és nem látogat meg engem, megbántott engem.” Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) azért akarja, hogy meglátogassák, hogy ummája ily módon is jutalmat (szavab) szerezzen. Ezért fikhtudósaink a zarándoklat elvégzése után eljöttek Medinába, és imát végeztek az áldott mecsetben. Azután felkeresték a Rauda mutahharát, a Minbar munírt és az áldott sírt, amely értékesebb a Fenséges Arsnál (Ars al-a’lá), továbbá azokat a helyeket, ahol Allah Küldötte ült, járt, és amelyeknek nekitámaszkodott, azt az oszlopot, amelynek nekitámaszkodott, amikor kinyilatkoztatás (vahj) érkezett hozzá, és azokat a helyeket, amerre a nemes Társak és a tábi’ún jártak, akik a mecset építésén és felújításán dolgoztak, és abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy vagyonukat és pénzüket adták rá. E helyeket nézve áldásban (baraka) részesültek. Az utánuk jövő tudósok és jámbor emberek is a zarándoklat után eljöttek Medinába, és ugyanazt tették, mint fikhtudósaink. Ahogyan tegnap, úgy ma is a zarándokok ehhez hűen végzik a látogatásokat Medina al-Munavvarában.

„Ha valaki azért jön, hogy meglátogasson engem, és nincs más szándéka, a Feltámadás Napján kiérdemli, hogy közbenjárjak érte” Nemes hadísz

Az iszlám tudósok fényes napja, nagytiszteletű Abu Hanífa ezt mondta: „A Kabr asz-szaáda meglátogatása, amely a legnemesebb musztahabb cselekedetek közé tartozik, a vádzsib fokához közel álló istenszolgálat.” Aki Allah Küldöttének áldott sírját megy meglátogatni, mondjon sok áldott szalavátot. A nemes hadíszban tudtul adták, hogy ezek az elmondott szalavátok és szalámok eljutnak a Prófétához. Szeretett Prófétánk meglátogatásának illemszabályait (adab) így adták tudtul:

Amikor a távolból feltűnik Medina al-Munavvara városa, szalavátot és szalámot mondanak. Azután ezt mondják: „Allahumma házá haramu nabijjika, fadzs’alhu vikájatan lí minan-nári va amánan minal-azábi va szú’il-hiszáb.” Ha lehetséges, a városba vagy a mecsetbe való belépés előtt teljes rituális fürdést (guszl) végeznek. Illatszert használnak. Új, tiszta ruhát öltenek. Mert ez tiszteletet és megbecsülést fejez ki. Medina al-Munavvarába alázattal, méltósággal és nyugodtan lépnek be. A „Bismillahi va alá millati Raszúlillah” szavak után el kell recitálni az al-Iszrá szúra 80. nemes ájáját. Közvetlenül ezután az „Allahumma szalli alá Muhammadin va alá áli Muhammad. Vagfir lí zunúbí vaftah lí abvába rahmatika va fadlik” szavakkal lépnek be a Próféta Mecsetébe (Maszdzsid an-Nabaví). Azután Allah Küldöttének minbarjánál két rakát tahijjat al-maszdzsid imát kell végezni úgy, hogy a minbar oszlopa a jobb váll előtt legyen. Szeretett Prófétánk itt imádkozott. Ez a hely a Próféta sírja és minbarja között van. Egy nemes hadíszban ez áll: „A síromat és a minbaromat elválasztó hely a Paradicsom kertjeinek egyike. Minbarom a tavam fölött van.”11 Azután le kell borulni Allahu teâlâ előtt, hálából azért, hogy megadatott Allah Küldötte áldott sírjának meglátogatása.

A fohász után fel kell állni, oda kell menni a Próféta áldott sírjához, a Hudzsrat asz-szaádához, és háttal a kiblának, tisztelettel meg kell állni Allah Küldöttének áldott arcával szemben, mintegy két méter távolságban. Közelebb nem mennek. Alázatban és megtörtségben (husú és hudú) kell lenni, és tisztelettel kell viselkedni Allah Küldötte előtt, ahogyan Allahu teâlâ a nemes Koránban megparancsolta, mintha élne, és mintha az ember az ő magasztos jelenlétében állna. A nyugalmat és a méltóságot nem szabad elhagyni. Kezüket nem teszik az áldott sír falaira, hanem tisztelettel, távolabb kell állni – ez jobban megfelel a tiszteletnek. Úgy kell állni, mint az imában. Gondolatban fel kell idézni Allah Küldöttének áldott, finom alakját, és arra kell gondolni, hogy ő tud rólad, hallja szavaidat, szalámodat és fohászaidat, válaszol, és azt mondja: „Ámin.” Mert Allah Küldötte ezt mondta: „Aki síromnál szalavátot mond rám, azt én hallom.” Ugyanígy egy nemes hadíszban tudtul adták, hogy Allah Küldöttének áldott sírjánál egy angyalt hagytak megbízottként, és ez az angyal átadja neki ummája azon tagjainak szalámját, akik köszöntik őt. Azután ezt kell mondani: „Esselamu aleyke ya seyyidi ya Resulallah! Esselamu aleyke ya Nebiyyallah! Esselamu aleyke ya Safiyyallah! Esselamu aleyke ya Habiballah! Esselamu aleyke ya Nebiyyerrahmeti! Esselamu aleyke ya Sefi’al-ummeti! Esselamu aleyke ya Seyyidel-murselin! Esselamu aleyke ya Hatemennebiyyin!”

„Allahu teâlâ adja meg neked a legmagasabb jutalmat és viszonzást. Tanúsítom, hogy teljesítetted prófétai kötelességedet. Átadtad a rád bízott letétet (amána). Tanácsot adtál ummádnak. Harcoltál Allahu teâlâ útján, amíg el nem jött hozzád a bizonyosság (jakín, a halál). Allahu teâlâ küldjön rád szalátot és szalámot a Feltámadás Napjáig. Ó, Allah Küldötte! Nagyon távoli vidékekről jöttünk hozzád. Azért jöttünk, hogy meglátogassuk áldott sírodat, hogy lerójuk, ami neked jár, hogy saját szemünkkel lássuk, amit véghezvittél, hogy a nálad tett látogatással áldást nyerjünk, és hogy megkérjünk, járj közben értünk Allahu teâlânál. Mert vétkeink meggörnyesztették hátunkat. Bűneink megterhelték vállunkat. Ó, Allah Küldötte! Te vagy az, aki közbenjár, és akinek közbenjárását elfogadják. Neked ígérték a Makám Mahmúdot. Allahu teâlâ is ezt mondja a nemes Koránban (az an-Nisá szúra 64. nemes ájájának jelentése szerint): »Minden prófétát csak azért küldtünk el, hogy Allahu teâlâ parancsára engedelmeskedjenek neki (azok, akikhez küldték). Ha ők, amikor önmaguk ellen vétkeztek (ártottak maguknak), eljöttek volna hozzád, és Allahu teâlâ bocsánatát kérték volna, és ha Küldöttem is bocsánatot kért volna számukra, bizony Allahu teâlât Kiengesztelődőnek és Irgalmasnak találták volna.« Mi eljöttünk eléd. Mi azonban önmagunk ellen vétkeztünk. Kérjük, hogy bocsássák meg bűneinket. Ó, Allah Küldötte! Járj közben értünk Allahu teâlânál. Ó, Allah Küldötte! Kérd Allahu teâlât, hogy úgy vegye el lelkünket, hogy a te szunnádon vagyunk, hogy holnap, a Feltámadás Napján azok közé soroljon minket, akik veled érkeznek a gyülekezés helyére (mahsar), és hogy adja meg nekünk, hogy eljussunk tavadhoz, és igyunk belőle. Ó, Allah Küldötte! Közbenjárásodat kérjük” – így kell fohászkodni. Azután el kell recitálni az al-Hasr szúra 10. nemes ájáját, amelynek jelentése: „… Urunk! Bocsáss meg nekünk és testvéreinknek, akik megelőztek bennünket a hitben, és ne vesd a szívünkbe a gyűlöletet azok iránt, akik hisznek! Urunk! Te Kegyes és Könyörületes vagy!”

Azután, amikor átadják azok szalámját, akik szalámot küldtek, ezt kell mondani: „Esselamu aleyke ya Resulallah! Ez és ez kéri, hogy járj közben érte Allahu teâlânál. Járj közben érte és minden muszlimért” – és annyi szalavátot kell mondani, amennyit akar.

Azután fél métert jobbra kell lépni, meg kell állni nagytiszteletű Abu Bakr asz-Sziddík áldott feje előtt, és így kell fohászkodni: „Esselamu aleyke ya halifete Resulillah! Esselamu aleyke ya refikahu fil-gar! Esselamu aleyke ya eminehu alel-esrar! Allahu teâlâ adja meg neked, ennek az ummának az imámjaként, a legmagasabb jutalmat és viszonzást. A legszebb módon voltál Allah Küldöttének kalifája. A legjobb módon követted magasztos szunnáját. Harcoltál a hitehagyottak (murtaddok) és azok ellen, akik letértek az igaz útról. Mindig az igazat mondtad. Amíg a túlvilágra nem távoztál, segítője voltál azoknak, akik az igazság útján járnak. Allahu teâlâ szaláma, kegyelme és áldása legyen veled! Allahom! Kegyelmedből az iránta való szeretetben vedd el lelkünket. Ne tedd hiábavalóvá nála tett látogatásunkat!”

„A síromat és a minbaromat elválasztó hely a Paradicsom kertjeinek egyike. Minbarom a tavam fölött van” Nemes hadísz

Azután ismét fél métert jobbra kell lépni, meg kell állni nagytiszteletű Omár sírja előtt, és ezt kell mondani: „Esselamu aleyke ya Emirel-muminin! Esselamu aleyke ya Muzhirel-Islam! Esselamu aleyke ya Muksirel-esnam! Allahu teâlâ adja meg neked a legmagasabb jutalmat és viszonzást. Életedben és halálod után is segítetted az iszlámot és a muszlimokat. Az árvák gondviselője voltál. Jót tettél a rokonokkal. A muszlimok olyan vezetője voltál, akivel elégedettek voltak, aki maga is az igaz úton (hidája) járt, és az embereket is az igaz útra vezette. Rendbe tetted ügyeiket. Szegényeiket gazdaggá tetted, sebeiket bekötözted. Allahu teâlâ szaláma, kegyelme és áldása legyen veled!”

Azután nagytiszteletű Abu Bakrhoz és nagytiszteletű Omárhoz fordulva ezt kell mondani: „Esselamu aleykuma ya daci’ay Resulillahi ve refikayhi ve vezireyhi ve musireyhi vel-muavineyni lehu alel-kiyami fid-dini vel-kaimeyni ba’dehu bi-mesalihil-muslimin! Allahu teâlâ adja meg nektek a legszebb jutalmat. Közvetítőnek (vaszíla) választunk benneteket Allah Küldötténél, hogy kérjétek Allahu teâlât: járjon közben értünk Allah Küldötte, fogadja el igyekezetünket, hagyjon minket az iszlám vallásában meghalni, és támasszon fel újra az iszlám vallásában, és a Feltámadás Napján gyűjtsön össze minket azok között, akik közel vannak Allah Küldöttéhez.”

Azután önmagáért, szüleiért, azokért, akik fohászt kértek tőle, és minden muszlimért kell fohászkodni. Azután, Allah Küldöttének áldott arcával szemben állva, így kell fohászkodni: „Allahom! Te ezt mondod (jelentése szerint): »Minden prófétát csak azért küldtünk el, hogy Allahu teâlâ parancsára engedelmeskedjenek neki (azok, akikhez küldték). Ha ők, amikor önmaguk ellen vétkeztek (ártottak maguknak), eljöttek volna hozzád, és Allahu teâlâ bocsánatát kérték volna, és ha Küldöttem is bocsánatot kért volna számukra, bizony Allahu teâlât Kiengesztelődőnek és Irgalmasnak találták volna.«12 Uram! Magasztos szavadat követve és parancsodnak engedelmeskedve kérjük, hogy szeretett Prófétád járjon közben értünk Nálad” – azután azt a fohászt kell elrecitálni, amelyet korábban elrecitált, vagyis az al-Hasr szúra 10. nemes ájáját (jelentése szerint):

„… Urunk! Bocsáss meg nekünk és testvéreinknek, akik megelőztek bennünket a hitben, és ne vesd a szívünkbe a gyűlöletet azok iránt, akik hisznek! Urunk! Te Kegyes és Könyörületes vagy!” Azután, a „Rabbanagfir laná va li-ábá’iná va li-ummaháti-ná va li-ihvániná llazína szabakúná bil-ímán”, a „Rabbaná átiná…” és a „Szubhána rabbika…” áják elrecitálásával be kell fejezni a Hudzsrat asz-szaáda meglátogatását. Azután el kell menni arra a helyre, amelyet Rauda mutahharának neveznek, Allah Küldöttének sírja és minbarja között. Ez négyzet alakú hely. Itt annyi imát kell végezni, amennyit az ember akar. Fohászkodni kell. Taszbíhot kell mondani. Hálát kell adni Allahu teâlânak, és dicsérni kell Őt. Azután a minbarhoz kell menni. Azzal a szándékkal, hogy Allah Küldöttének áldása átszálljon rá, kezét arra a helyre kell tenni, ahová a Próféta áldott kezét tette, amikor a hutbát mondta. Itt két rakát imát kell végezni. Allahu teâlâtól azt kell kérni, amit kíván. Allahu teâlâ haragja elől az Ő kegyelméhez kell menekülni. Azután ahhoz az oszlophoz kell menni, amelyet azon a helyen állítottak, ahol egykor a Hannána oszlop állt. A Hannána az az oszlop, amely zokogott, amikor Allah Küldötte otthagyta, és átment a minbarra hutbát mondani, és megnyugodott, amikor Allah Küldötte lejött, és átölelte. Azután ahhoz az oszlophoz kell menni, amelyhez nagytiszteletű Abu Lubába kikötözte magát, és bűnbánatot (tauba) tartott. Itt két rakát imát kell végezni, és Allahu teâlâ előtt bűnbánatot és bocsánatkérést (isztigfár) kell tartani. Azokat a fohászokat kell mondani, amelyeket akar.

Amíg az ember ott tartózkodik, éjszakáit a nemes Korán recitálásával, Allahu teâlâ megemlegetésével (zikr), a minbarnál és a sírnál mondott halk és hangos fohászokkal, valamint rábitával kell töltenie. Allah Küldöttének meglátogatása után musztahabb elmenni a Bakí temetőbe, és azt is meglátogatni. Azután a többi sírt kell meglátogatni, különösen a Szajjid as-suhadá (a sahídok vezetője), nagytiszteletű Hamza sírját. Ugyanígy a Bakíban meg kell látogatni nagytiszteletű Abbászt és azokat, akik ott vannak eltemetve: Haszan ibn Alit, Zajnulábidínt, fiát, Mohammed Bákirt és annak fiát, Dzsa’far Szádikot, a hívők vezetőjét, nagytiszteletű Oszmánt, Allah Küldöttének fiát, Ibráhímot, Allah Küldöttének ott eltemetett tiszta feleségeit, (apai) nagynénjét, Szafijját, és még sok nagy férfiút a Társak és a tábi’ún közül (radiyallahu anhum ecmain). Imát kell végezni a Bakíban lévő Fátima-mecsetben. Csütörtökön musztahabb meglátogatni az uhudi sahídokat. Ott ezt kell mondani: „Szalámun alajkum bimá szabartum. Fani’ma ukbad-dár. Szalámun alajkum já ahla dáril-kaumil-mu’minín, va inná in sá’allahu an karíbin bikum láhikún.” Azután az Ájat al-Kurszít és az al-Ihlász szúrát kell elrecitálni. Akik a Hudzsrat asz-szaádát látogatják, nagyon éberek legyenek. Szívükben ne legyenek evilági gondolatok. Mohammed aleyhisselam áldott fényén és rangjának magasságán gondolkodjanak. Azokat a fohászokat, amelyeket evilági ügyekre, nagy emberekkel haszon reményében való találkozásra és kereskedésre gondolva mondanak, Allahu teâlâ nem fogadja el, és az ilyen emberek nem érik el kívánságukat. A Hudzsrat asz-szaáda meglátogatása nemes istenszolgálat. Félő, hogy akik ebben nem hisznek, kilépnek az iszlámból. Mert szembeszegülnek Allahu teâlâval, az Ő Küldöttével és minden muszlimmal. Bár néhány málikita tudós azt mondta, hogy Allah Küldöttének (sallallahu aleyhi ve sellem) meglátogatása vádzsib, egyhangúlag azt adták tudtul, hogy musztahabb.

„Urunk! Bocsáss meg nekünk és testvéreinknek, akik megelőztek bennünket a hitben, és ne vesd a szívünkbe a gyűlöletet azok iránt, akik hisznek! Urunk! Te Kegyes és Könyörületes vagy!” Hasr: 10

ASZ-SZUBHU BADÁ
Asz-szubhu badá min tal’atihí.
Val-lajlu dadzsá min vafratihí.
Fákar-ruszula fadlan va ulá.
Ahdasz-szubula li dalálatihí.
A hajnal az ő arcától kapta ragyogását.
Az éj pedig az ő fekete hajától kapta sötétségét.
Erényével és fenségével minden küldöttet felülmúlt.
Akik az igaz útra találtak, az ő vezetésével találták meg.
Kanzul-karami maulán-ni’ami.
Hádil-umami li sarí’atihí.
Azkán-naszabi a’lál-haszabi.
Kullul-arabi fí hidmatihí.
Ő a bőkezűség kincsestára, és az, aki e kincsestárból ajándékoz.
A népeket vallására és az igaz útra vezette.
Családfája igen tiszta, becsülete igen magasztos.
Minden arab az ő szolgálatában áll.
Sza’atis-sadzsaru nataka l-hadzsaru.
Sukkal-kamaru bi isáratihí.
Dzsibrílu atá lajlata aszrá.
Var-Rabbu da’á li-hadratihí.
A fák odasiettek hozzá, a kövek megszólaltak.
Az ő (csodás) intésére a hold kettévált.
Az Iszrá éjszakáján Dzsibríl (aleyhisselam) eljött hozzá.
Az Úr pedig a Maga jelenlétébe hívta.
Nálas-sarafa vallahu afá.
Ammá szalafa min ummatihí.
Fa Muhammaduná huva Szajjiduná.
Fal-izzu laná bi idzsábatihí.
Ő elérte a magasztos fokokat.
Allah (dzsalla dzsaláluhu) pedig megbocsátott ummájának.
A mi Mohammedünk (sallallahu aleyhi ve sellem) – ő a mi vezetőnk.
Mivel elfogadtuk őt, a becsület a miénk.
Abdullah ibn Raváha (radiyallahu anh)