PRÓFÉTÁNK MAGASZTOS ERKÖLCSE1

Allahu teâlâ, amikor felsorolja azokat a jótéteményeket és adományokat, amelyekkel szeretett Prófétáját (sallallahu aleyhi ve sellem) megajándékozta, és áldott szívét vigasztalja, így szól: „Téged szép erkölcsűnek teremtettünk.”2

A nemes ájában jelentése szerint ez áll: „Bizony, te hatalmas erkölcs (huluk azím) birtokosa vagy (igen magasztos erkölcsöd van)”. A huluk azím azt jelenti, hogy az embernek Allahu teâlâval titkai, rejtett dolgai vannak, az emberek között pedig szép erkölcsű. Nagytiszteletű Ikrima így szólt: „Abdullah ibn Abbásztól hallottam: ebben a nemes ájában a »huluk azím«, vagyis a szép erkölcs az az erkölcs, amelyet a nemes Korán tudtul adott.”

Allah Küldöttének szép erkölcse volt az oka annak, hogy sok ember felvette az iszlám vallást.

Szavai nagyon kedvesek voltak, megnyerték a szíveket, és vonzották a lelkeket. Értelme olyan nagy volt, hogy amikor az Arab-félsziget durva és makacs emberei közé jött, nagyon szépen vezette őket, türelemmel viselte bántásaikat, és szelídségre és engedelmességre vezette őket. Legtöbbjük elhagyta vallását, muszlimmá lett, és az iszlám vallás útján még saját apjuk és fiaik ellen is harcolt.

Az ő útján feláldozták vagyonukat és hazájukat, és vérüket ontották. Pedig nem voltak hozzászokva az ilyesmihez. Szép erkölcse, szelídsége, megbocsátása, türelme, jósága és bőkezűsége olyan nagy volt, hogy mindenkit ámulatba ejtett. Akik látták és hallották, szívesen lettek muszlimmá. Egyetlen mozdulatában, egyetlen tettében és egyetlen szavában sem láttak soha semmi rútat, semmi hibát. Bár önmagáért senkire sem haragudott, a vallás ellenségeivel és azokkal szemben, akik nyelvükkel és kezükkel a vallásra támadtak, szigorú és kemény volt.

Mohammed aleyhisselam csodák ezreit mutatta meg; ezt mindenki mondta, barát és ellenség egyaránt. E csodák közül a legértékesebb az volt, hogy illedelmes és szép erkölcsű volt. Nagytiszteletű Abu Szaíd Hudrí így szólt: „Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) füvet adott az állatoknak. Megkötötte a tevét. Kisöpörte a házát. Megfejte a juhot. Megvarrta szakadt lábbelijét, és megfoltozta ruháját.3 Együtt evett a szolgájával. Amikor szolgája elfáradt a kézimalom hajtásában, segített neki. A piacon megvett ezt-azt, és zsákban vitte haza. Ha szegénnyel vagy gazdaggal, idősebbel vagy fiatalabbal találkozott, ő köszöntötte elsőként szalámmal. Hogy kezet fogjon velük, ő nyújtotta előbb áldott kezét. A rabszolgát és urát, a béget, a feketét és a fehéret egyenlőnek tekintette. Bárki volt is, elment oda, ahová hívták. Amit elé tettek, ha kevés volt is, nem tartotta értéktelennek.

Az ételt nem tartotta meg estétől reggelig, sem reggeltől estig. Szép erkölcsű volt. Szeretett jót tenni, és mindenkivel jól kijött. Derűs arcú és szelíd szavú volt, és beszéd közben nem nevetett. Gondterheltnek látszott, de nem volt komor. Szerény volt, de nem alantas természetű. Fenséges volt, tiszteletet és hódolatot keltett, de nem volt durva. Gyengéd és bőkezű volt, de nem pazarolt, semmit sem adott hiába, és mindenki iránt együttérzést tanúsított. Áldott feje mindig előre hajolt. Senkitől semmit sem várt. Aki boldogságot és nyugalmat akar, legyen olyan, mint ő.” Anasz ibn Málik így szólt: „Tíz évig szolgáltam Allah Küldöttét. Egyszer sem mondta nekem, hogy »uff«. Soha nem mondta: »Miért csináltad így?«, sem azt: »Miért nem csináltad meg?«”4 Abu Hurajra így szólt: „Egy hadjáratban (gazva) arra kértük, fohászkodjon, hogy a hitetlenek pusztuljanak el. Így szólt: »Nem azért küldettem, hogy átkozódjak, sem azért, hogy az emberek büntetést szenvedjenek. Azért küldettem, hogy mindenkivel jót tegyek, és hogy az emberek nyugalmat találjanak.«”5 Allahu teâlâ az al-Anbijá szúra 107. ájájában jelentése szerint így szól: „Téged a világok iránti könyörületként, jótéteményként küldtünk el.”

Abu Szaíd Hudrí így szólt: „Allah Küldöttének szemérmessége (hajá) nagyobb volt a hajadon muszlim lányok szemérmességénél.”6

Anasz ibn Málik így beszél: „Amikor Allah Küldötte valakivel kezet fogott, nem húzta vissza áldott kezét, amíg az illető vissza nem húzta a magáét.7 Nem fordította el tőle áldott arcát, amíg az illető el nem fordította a magáét. Amikor valaki mellett ült, térdelve ült, és iránta való tiszteletből nem ült felhúzott áldott térddel.”

Dzsábir ibn Szamura így beszél: „Allah Küldötte keveset beszélt. Akkor beszélt, amikor szükséges volt, vagy amikor kérdeztek tőle valamit.” Ebből megérthető, hogy minden muszlimnak hallgatnia kell, és nem szabad üres, haszontalan szavakat mondania. Áldott szavaiban tartíl és tarszíl volt, vagyis nagyon világosan és rendezetten beszélt, és könnyű volt megérteni. Anasz ibn Málik így szólt: „A Küldött aleyhisselam meglátogatta a betegeket, elkísérte a halottat (dzsanáza), és elment oda, ahová hívták. Szamárháton is lovagolt. Láttam a Küldött aleyhisselamot a hajbari csatában. Szamáron ült, amelynek kötőféke kötélből volt. Amikor a Küldött aleyhisselam kijött a hajnali (szubh) imáról, Medina gyermekei és munkásai vízzel teli edényeiket vitték elé, és kérték, hogy mártsa beléjük áldott ujját. Bár hideg volt, és a víz is hideg volt, nem utasította el kérésüket, és megörvendeztette szívüket.”8

Anasz ibn Málik még ezt is mondja: „Ha egy kislány kézen fogta a Küldött aleyhisselamot, és valamilyen ügyben elvezette, vele ment, és elintézte a dolgát.”

„Bizony, te hatalmas erkölcs (huluk azím) birtokosa vagy (igen magasztos erkölcsöd van)” Kalam: 4

Dzsábir így szólt: „Soha senki sem hallotta, hogy a Küldött aleyhisselam azt mondta volna: »nincs«, amikor valaki kért tőle valamit.”

A Próféta szemérmességben is felülmúlt minden teremtményt. A nem illő dolgok előtt mintha csukva lett volna a szeme. Senkinek sem mondott olyat, ami kellemetlen lett volna neki.

Anyánk, nagytiszteletű Áisa elbeszélte: „Amikor Allah Küldöttének tudomására hozták, hogy valaki valami csúnyát tett, nem említette a nevét, hanem általánosságban így szólt: »Miért tesznek ilyet?« Így anélkül, hogy a nevét említette volna, eltérítette az illetőt attól a csúnya tettől, amelyet elkövetett vagy mondott.”9

Anasz ibn Málik elbeszélte: „Egy napon egy ember jött a Prófétához, akinek az arcán valami sárga volt elkenődve. A Próféta nem szólt neki semmit. Semmi olyat nem mondott, ami elszomorította volna. Amikor az ember elment, így szólt: »Bárcsak megmondtátok volna neki, hogy mossa le az arcáról!«”10

Allah Küldötte egyesítette a népeket. Nem osztotta meg őket. Minden nép előkelőit megtisztelte, és díszhelyre ültette.

Senkit sem fosztott meg áldott arca (dzsamál) látványától. Felkereste Társait, és érdeklődött azok felől, akik nem jöttek el. A mellette ülőknek tanácsot adott, és mindenkinek megadta a részét.

Senkinek a szívébe nem jutott az a gondolat, hogy viselkedése alapján az egyiket jobban szeretné a másiknál. Azzal, aki panasszal jött hozzá, türelmes volt, és meghallgatta.

Amíg a hozzá érkezett ember maga el nem ment, nem hagyta ott. Minden embernek a lehető legszebb módon mutatta meg szép erkölcsét. Előtte mindenki egyenlő volt jogban és igazságban. Senkinek sem volt előnye a másikkal szemben, és nem volt semmi különbség. Anyánk, nagytiszteletű Áisa így szólt: „Soha nem láttam senkit, akinek szebb erkölcse lett volna, mint Allah Küldöttének. Valahányszor Társai vagy háza népe (Ahl al-bajt) közül valaki szólította, mindig így felelt: »Itt vagyok!«”11

Allah Küldötte Társait a legszebb nevükön szólította. Senkinek sem vágott a szavába. Nem szakította félbe azt, aki beszélt, amíg be nem fejezte mondandóját, vagy fel nem állt, hogy elmenjen. Szép viselkedéséről, együttérzéséről és könyörületéről Allahu teâlâ az at-Tauba szúra 128. ájájában jelentése szerint így szólt: „Keserves neki, ha bajba kerültök, és ez elszomorítja. Nagyon aggódik értetek; a hívők iránt igen irgalmas, és sok jót kíván nekik.”

Allahu teâlâ az al-Anbijá szúra 107. ájájában jelentése szerint így szólt: „(Ó, Szeretettem!) Téged csupán a világok iránti könyörületből küldtünk el.”

A Próféta, mivel gondja volt rá, hogy ummájának ne legyen nehéz, egyes dolgokat megkönnyített. Így szólt: „Ha nem lenne nehéz ummámnak, megparancsolnám nekik, hogy minden mosakodásnál használják a miszvákot.”12 Az adott szó megtartásában sem volt az emberek között senki a Próféta fölött. Abdullah ibn Abi l-Hamszá elbeszélte: „Mielőtt prófétaságát tudtul adták volna neki, kötöttem egy üzletet Prófétánkkal. Egy részével adósa maradtam. Megígértem neki, hogy ilyen és ilyen időben, ilyen és ilyen helyen találkozunk, és elfelejtettem. Amikor három nap múlva eszembe jutott az ígéretem, azonnal arra a helyre siettem. Amikor láttam, hogy már három napja vár ott rám, ámulatomban kővé dermedtem. Így szólt hozzám: »Ifjú, megfárasztottál! Három teljes napja várok itt rád.«” A Próféta szerénysége olyan nagy és páratlan volt, hogy senkiben sem volt meg, még egyetlen prófétában (aleyhimusselam) sem.

Gőg soha nem mutatkozott meg benne. Amikor Prófétánk választhatott, hogy uralkodó próféta vagy szolga próféta legyen, a szolga prófétaságot választotta.13 Ekkor Iszráfíl aleyhisselam így szólt a Prófétához: „Bizony, Allahu teâlâ azt is megadta neked, amitől szerénységből elfordultál. Mert a Feltámadás Napján te vagy Ádám fiai közül a legnagyobb. Te vagy az első ember, aki feltámad a sírból. És az első, aki közben jár (safá’a) – az te vagy.”

A Próféta így szólt anyánkhoz, nagytiszteletű Áisához:

„Felajánlották nekem, hogy Mekka kövei és földje arannyá változzanak számomra. Azt mondtam: »Nem, Uram! Legyek egyik nap éhes, másik nap jóllakott. Azon a napon, amikor éhes vagyok, esedezve könyörgök és fohászkodom Hozzád. Azon a napon, amikor jóllakott vagyok, hálát adok Neked és dicsőítelek.«”14

Egyszer Dzsibríl aleyhisselam eljött a Prófétához, és így szólt:

„Allahu teâlâ köszönti téged (szalám). Ha akarod, arannyá változtatom neked ezeket a hegyeket. Bárhová mész, ezek az aranyhegyek veled lesznek.”

Szeretett Prófétánk így felelt: „Ó, Dzsibríl! Ez a világ annak az otthona, akinek nincs otthona. És annak a vagyona, akinek nincs vagyona. Az gyűjti, akinek nincs esze.”15 Ekkor Dzsibríl aleyhisselam így szólt: „Ó, Mohammed! Allahu teâlâ szilárd szóval (kaul szábit) erősített meg téged.”

Anyánk, nagytiszteletű Áisa így szólt: „Megesett, hogy egy egész hónap eltelt, és nem gyújtottunk tüzet a házban (nem főztünk ételt). Csak datolya és víz volt.”

Ibn Abbász így szólt: „Allah Küldötte és háza népe (Ahl al-bajt) sok éjszakán vacsora nélkül feküdt le. Este semmi ennivalót nem találtak.” Anyánk, Áisa így szólt: „Allah Küldöttének áldott hasa soha nem lakott jól étellel. Senkinek sem panaszkodott emiatt. A szűkölködés kedvesebb volt neki a gazdagságnál. Bár egész éjjel gyötrődött az éhségtől, ez nem tartotta vissza a nappali böjttől.16

„Felajánlották nekem, hogy Mekka kövei és földje arannyá változzanak számomra. Azt mondtam: »Nem, Uram! Legyek egyik nap éhes, másik nap jóllakott. Azon a napon, amikor éhes vagyok, esedezve könyörgök és fohászkodom Hozzád. Azon a napon, amikor jóllakott vagyok, hálát adok Neked és dicsőítelek«” Nemes hadísz

Ha akarta volna, Urától kérhette volna a föld minden kincsét, ételt és fényűző életet. Esküszöm, amikor ilyen állapotban láttam, megsajnáltam, és sírtam. Kezemmel megsimogattam áldott hasát, és így szóltam:

»Lelkem legyen áldozatod! Nem vehetnél el egy keveset ebből a világból, annyit, amennyi erőt ad neked?«

Ő pedig így felelt: »Ó, Áisa! Mit kezdjek én ezzel a világgal? Testvéreim, a próféták, akik az ulu l-azm (a szilárd elhatározásúak) közé tartoznak, ennél súlyosabb dolgokat is elviseltek. De ilyen állapotban folytatták életüket. Eljutottak Urukhoz. Ezért Uruk nagyon széppé tette Hozzá való visszatérésüket, és megsokszorozta jutalmukat. Szégyellek fényűző életet élni, mert az ilyen élet visszavetne mögéjük. Számomra az a legszebb és legkedvesebb, hogy eljussak testvéreimhez és barátaimhoz, és csatlakozzam hozzájuk.«”

Anyánk, nagytiszteletű Áisa így szólt: „Allah Küldötte körülbelül egy hónappal e szavai után elhunyt.” A Próféta bőkezűsége is szájról szájra járt. Ebben a szép tulajdonságban sem érhette utol senki Prófétánkat.

Ibn Abbász így szólt: „Allah Küldötte a jótettekben az emberek legbőkezűbbje volt. Az áldott ramadán hónapban, és amikor Dzsibríl aleyhisselammal találkozott, bőkezűbb volt a hajnali szélnél.” Anasz ibn Málik így beszél: „A Küldött aleyhisselammal együtt mentem. Burd nadzsrání volt rajta, vagyis jemeni szövetből varrt köpeny. Egy beduin jött mögülünk, és olyan erősen megrántotta a gallérjánál fogva, hogy a köpeny gallérja megkarcolta áldott nyakát, és nyoma maradt. A Küldött aleyhisselam csak elmosolyodott az ember viselkedésén, és megparancsolta, hogy adjanak neki valamit.” A Küldött aleyhisselamnak volt egy szomszédja, egy idős asszony. Elküldte a lányát a Küldött aleyhisselamhoz, és így könyörgött: „Nincs ruhám, amellyel eltakarhatnám magam, hogy imádkozhassam. Küldj nekem valami ruhát, hogy eltakarhassam magam az imában.” A Küldött aleyhisselamnak abban a pillanatban nem volt más ruhája. Levette áldott hátáról az ingét, és elküldte az asszonynak. Amikor eljött az ima ideje, ruha nélkül nem tudott a mecsetbe menni. Amikor a nemes Társak ezt meghallották, így szóltak: „A Küldött aleyhisselam olyan bőkezű, hogy ing nélkül maradt, és nem tud eljönni a mecsetbe a közös imára. Osszuk szét mi is mindenünket a szegények között.” Allahu teâlâ azonnal leküldte az al-Iszrá szúra 29. ájáját. Először Szeretettjének jelentése szerint ezt mondta:

„Ne helyezd a kezedet a nyakadra megbilincselve, ám ne is terjeszd ki egészen (ne légy fösvény, ne tagadd meg az adakozást)”, majd: „Ne oszd szét a vagyonodat úgy, hogy semmi se maradjon neked (annyira, hogy szorult helyzetbe kerülj, elmulaszd az imát, és elszomorodj)! (Az adakozásban tarts mértéket.)”

Azon a napon az ima után nagytiszteletű Ali eljött Allah Küldöttéhez, és így szólt: „Ó, Allah Küldötte! Ma nyolc ezüst dirhamot vettem kölcsön, hogy eltartsam a családomat. A felét neked adom. Végy magadnak egy inget.” A Küldött aleyhisselam kiment a piacra, és két dirhamért vett egy inget. Amikor a maradék két dirhamért ételt akart venni, meglátott egy vak embert, aki ott ült, és így szólt: „Ki ad nekem egy inget Allahért és a Paradicsom ruháiért?” A Küldött aleyhisselam neki adta az inget, amelyet vett. Amikor a vak kezébe vette az inget, pézsmához hasonló kellemes illatot érzett. Megértette, hogy ez az illat a Küldött aleyhisselam áldott kezétől származik, mert minden, amit a Küldött aleyhisselam egyszer magára öltött, ha elkopott és szétfoszlott is, minden darabjában pézsmaként illatozott.

A vak így fohászkodott: „Uram! Ennek az ingnek a kedvéért nyisd meg a szemem!” Mindkét szeme azonnal megnyílt. A Küldött aleyhisselam eltávozott onnan. Egy dirhamért vett egy inget. Amikor a maradék dirhamért ételt akart venni, meglátott egy szolgálólányt, aki sírt, és megkérdezte: „Lányom, miért sírsz így?” A lány így felelt: „Egy zsidó szolgálója vagyok. Adott nekem egy dirhamot, és megparancsolta, hogy fél dirhamért vegyek egy üvegcsét, a másik feléért pedig olajat. Megvettem őket, és hazafelé mentem. Kiestek a kezemből. Az üvegcse eltört, az olaj kifolyt, és most nem tudom, mit tegyek.” A Küldött aleyhisselam odaadta a lánynak utolsó dirhamját. Így szólt: „Vegyél rajta üvegcsét és olajat, és vidd haza.” A szegény lány azonban így szólt: „Félek, hogy a zsidó megver, mert későn érek haza.” A Küldött aleyhisselam így szólt: „Ne félj! Veled megyek, és megmondom neki, hogy ne bántson.” Odaértek a házhoz, és bekopogtak. Amikor a zsidó ajtót nyitott, és meglátta Allah Küldöttét (sallallahu aleyhi ve sellem), megdöbbent. Allah Küldötte elmondta a zsidónak, mi történt, és közbenjárt (safá’a) a lányért, hogy ne bántsa. A zsidó Allah Küldöttének lábához vetette magát, és így szólt: „Ó, nagy Próféta, emberek ezreinek feje fölött álló korona, akinek parancsát oroszlánok ezrei várják, hogy teljesítsék! Egy szolgálólány kedvéért megtisztelted egy olyan nyomorult házát, mint én. Ó, Allah Küldötte! Ezt a lányt a te tiszteletedre szabadon bocsátom. Taníts meg a hitre és az iszlámra. Hadd legyek muszlim előtted.” A Küldött aleyhisselam megtanította neki az iszlámot. Muszlim lett. Bement a házba, és elmondta családjának, mi történt. Mindannyian muszlimok lettek. Mindez Allah Küldötte szép erkölcsének áldása révén történt.

Minden muszlimnak példaképül kell vennie Allah Küldöttének ezeket az állapotait. Minden muszlimnak fel kell ékesítenie magát Allahu teâlâ erkölcsével. Mert Allah Küldötte így szólt: „Ékesítsétek fel magatokat Allahu teâlâ erkölcsével!” Például Allahu teâlâ egyik tulajdonsága „Szattár”, vagyis Ő az, aki elfedi a bűnöket.

A muszlimnak is el kell fednie hittestvére hibáit és fogyatékosságait. Allahu teâlâ megbocsátja szolgáinak a bűneit. Ezért a muszlimoknak is meg kell bocsátaniuk egymás botlásait és hibáit. Allahu teâlâ Karím és Rahím, vagyis jósága és bőkezűsége bőséges, könyörülete pedig nagy. A muszlim legyen bőkezű és könyörületes. Ilyen minden szép erkölcs.

„Igen! Tudom, hogy mindent megtennétek. De nem akarok külön ülni azoktól, akik dolgoznak. Allahu teâlâ nem szereti azt, aki társaitól elkülönülve ül” Nemes hadísz

A Küldött aleyhisselam szép erkölcsi tulajdonságai (ahlák) igen számosak. Minden muszlimnak ismernie kell őket, és ilyen erkölccsel kell felékesítenie magát. Így megadatik neki, hogy ezen a világon és a túlvilágon megmeneküljön a csapásoktól és nehézségektől, és elnyerje e két világ vezetőjének közbenjárását (safá’a).