PRÓFÉTÁNK BOCSÁNATKÉRÉSE (ISZTIGFÁR)1

Ahogy a Próféta a teremtmények közül a legnemesebb, úgy ő az is, aki Allahu teâlât a legigazabban ismeri, és a legjobban féli. Bár a Magasságos Allah megóvta a bűnök elkövetésétől, szüntelenül istenszolgálattal foglalkozott, és fohászokkal és bocsánatkéréssel (isztigfár) fordult Allahu teâlâhoz. Az éjszaka elejét (az éjszakai ima után) alvással, az éjszaka végét istenszolgálattal töltötte. Ibn Abbász így beszéli el: „Egy éjjel a hívők anyjának, nagytiszteletű Majmúnának a házában voltam vendégségben. Allah Küldötte éjfélig, vagy valamivel előtte vagy utána aludt. Aztán felébredt, felült, és kezével letörölte arcáról az álom nyomait. Felállt, fogta a felakasztott vizeskorsót, és megmosakodott. Elrecitálta az Ál Imrán szúra utolsó tíz ájáját, és imához állt. Én is felkeltem, úgy mosakodtam meg, ahogy Allah Küldötte megmosakodott, és imához álltam e Vezető mellé. Allah Küldötte két rakát imát végzett. Aztán újabb két rakátot. Aztán még két rakátot. Aztán a vitr imához állt. Aztán lefeküdt, amíg fel nem hangzott a hajnali imára hívás. Akkor felkelt, ismét két rakát imát végzett, kiment a mecsetbe, és elvégezte a hajnali ima kötelező (fard) részét.”2 Anyánk, nagytiszteletű Áisa így beszéli el: „Allah Küldötte egy éjjel aludt. Amikor felébredt, így szólt: »Ó, Áisa, ha megengeded, ezt az éjszakát Uram szolgálatának szentelném.« Aztán felkelt. A nemes Koránt recitálta, és sírt. Annyira, hogy könnyeitől mindkét térde átnedvesedett. Folytatta a recitálást, és minél tovább recitált, áldott könnyei annál inkább átnedvesítettek a testén minden helyet, amelyet értek. Ez az állapot reggelig tartott.

Reggel eljött Bilál al-Habasí, és amikor meglátta ezt az állapotot, így szólt: »Apám és anyám legyen áldozatod, ó, Allah Küldötte! Hát nem bocsátotta meg neked Allahu teâlâ korábbi és későbbi botlásaidat?« Allah Küldötte így szólt: »Ó, Bilál! Ne legyek hát hálás szolga? Allahu teâlâ ezen az éjszakán3 kinyilatkoztatta nekem az Ál Imrán szúra 190. ájáját, amelynek jelentése: ›Bizony, az egek és a föld teremtésében, az éjszaka és a nappal váltakozásában sok jel van az értelemmel bírók számára.‹«” A „Muszlim”-gyűjteményben szereplő nemes hadíszban így szólt: „Olyan dolgok jutnak a szívembe, hogy miattuk minden nap és éjjel hetvenszer kérek bocsánatot Allahu teâlâtól” és „A szívemen függöny keletkezik (amely akadályozza az isteni fények érkezését). Ezért minden nap 70-szer kérek bocsánatot (isztigfár)”, valamint: „Minden nap százszor kérek bocsánatot Allahu teâlâtól.”4

A Próféta Allahu teâlâ iránti félelme olyan nagy volt, hogy senki sem látta hangosan nevetni. Abban a nemes hadíszban, amelyet Imám Tirmizí Abu Zarrtól marfú’ként5 ad tovább, ez áll: „Bizony, én látom, amit ti nem láttok, és hallom, amit ti nem hallotok. Az égen négy ujjnyi szabad hely sincs, ahol ne borulnának le (szadzsda) angyalok. Allahra mondom, ha tudnátok, amit én tudok, keveset nevetnétek, és sokat sírnátok. Kimennétek az utakra, és teljes hangotokból esedeznétek Allahu teâlâhoz.”6

Abban a nemes hadíszban, amelyet Abu Hurajra ad tovább, Allah Küldötte így szólt: „Senkit sem visznek be a Paradicsomba a cselekedetei.” Amikor megkérdezték: „Téged sem, ó, Allah Küldötte?”, így szólt: „Engem sem visznek be a Paradicsomba a cselekedeteim. Hanem Allahu teâlâ kegye (fadl) és könyörülete borul rám.”

Ibn Omár így beszéli el: „Amikor Allah Küldöttével egy összejövetelen voltunk, megszámoltuk, hogy százszor mondta: »Uram! Bocsáss meg nekem, és fogadd el bűnbánatomat (tauba). Te vagy az, aki elfogadja a bűnbánatot, és Te vagy a Rahím.«”7

Anasz ibn Málik így adja tovább: „Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) szüntelenül ezt mondta: »Allahumma já mukalliba l-kulúb, szabbit kalbí alá díník.«”8 Abban a nemes hadíszban, amelyet Tirmizí Abu Szaíd Hudrítól ad tovább, a Próféta így szólt: „Aki, amikor ágyába fekszik, háromszor elmondja: »Asztagfiru llaha l-azím, allazí lá iláha illá huva l-hajju l-kajjúm, va atúbu ilajh«, annak Allahu teâlâ megbocsátja bűneit, még ha annyi volna is, mint a tenger habja, vagy Tamím földjének homokja, vagy a fák levele, vagy e világ napjai.”

Buhárí és Muszlim közlése szerint Allah Küldötte így kért bocsánatot: „Allahummagfir lí hatí’atí va dzsahlí va iszráfí fí amrí va má anta a’lamu bihí minní.” (Allahom! Bocsásd meg nekem azokat a hibákat, amelyeket (tudva vagy) tudatlanul elkövettem, amikor átléptem a mértéket, és amelyeket Te ismersz!)

Abu Músza al-As’arí (radiyallahu anh) elbeszélése szerint a Nemes Küldött (sallallahu aleyhi ve sellem) így is kért bocsánatot:

„Allahummagfir lí hazlí va dzsiddí va hata’í va amdí va kullu zálika indí. Allahummagfir lí má kaddamtu va má ahhartu va má aszrartu va má a’lantu va má anta a’lamu bihí minní, anta l-mukaddimu va anta l-mu’ahhiru va anta alá kulli saj’in kadír.”9 (Allahom! Bocsásd meg nekem minden botlásomat, amelyet tréfából vagy komolyan, feledékenységből vagy szándékosan elkövethettem. Allahom! Bocsásd meg nekem, amit korábban és később, titokban és nyíltan tettem, botlásaim minden fajtáját, amelyet Te ismersz. Te vagy az, aki előre visz, és Te vagy az, aki hátrahagy. Te mindenre képes vagy.)

Allah Küldötte nappal böjtölt,
éjjel pedig imában állt.
Ha e Kiválasztott ummájából vagy,
a szunnára és a makrúhra mindig ügyelj!

„A szívemen függöny keletkezik (amely akadályozza az isteni fények érkezését). Ezért minden nap 70-szer kérek bocsánatot (isztigfár)” Nemes hadísz