PRÓFÉTÁNK KÖZBENJÁRÁSA (SAFÁ’A)

A Nemes Küldött a Feltámadás Napján közben fog járni ummájáért, és megszabadítja őket a nehézségtől és a szomorúságtól. Egy nemes hadíszban így szólt: „Választást kaptam aközött, hogy ummám fele a Paradicsomba lépjen, és a közbenjárás között. A közbenjárást választottam, mert az átfogóbb. Ne gondoljátok, hogy csak azoké, akik istenfélelemre (takvá) jutottak; azoké a bűnösöké is, akik vétekbe estek…”1

Abban a nemes hadíszban, amelyet nagytiszteletű Abu Hurajra ad tovább, a Próféta így szólt: „Közbenjárásom azé, aki őszintén mondja el a tanúságtételt (kalimat as-saháda): »Lá iláha illallah«, úgy, hogy szíve megerősíti, amit nyelve mond.”2

Egyes nemes hadíszokban pedig a Próféta így szólt:

„Közben fogok járni ummámból azokért, akik szeretik Ahl al-bajtomat.” „Közben fogok járni ummámból azokért, akik nagy bűnöket követnek el.” „Mindenkiért közben járhatok, kivéve azokat, akik Társaim ellen szólnak.” „Közben fogok járni ummámból azokért, akik önmagukkal szemben igazságtalanok voltak, és akiket megtévesztett a nafszuk (vágyakozó lelkük).” „A Feltámadás Napján elsőként én fogok közbenjárni.”3

„Aki nem hisz közbenjárásomban, nem részesül benne.”4

A Feltámadás Napján a kürt (Szúr) megfúvásának borzalmától feláll a szőr az emberen, a szemek nem tudják, hová nézzenek, a hívőket és a hitetleneket pedig a gyülekezés helyére (mahsar) terelik. Ez olyan gyötrelem, amely még tovább növeli a Feltámadás Napjának súlyát. Ekkor nyolc angyal viszi az Arsot. Egy-egy ilyen angyal egyetlen lépéssel e világ húszezer éves útját teszi meg. Az angyalok és a felhők az értelem számára felfoghatatlan taszbíhokkal magasztalják Allahot, amíg a Fenséges Ars (Ars al-a’lá) meg nem állapodik. Így a Fenséges Ars azon a fehér földön állapodik meg, amelyet Allahu teâlâ teremtett számára. Ekkor a fejek lehajolnak Allahu teâlâ büntetésétől való félelmükben, amelyet semmi sem képes elviselni. Minden teremtmény gyötrelmébe zárva és megzavarodva együttérzést keres. A gyülekezés helyén az emberek állapota rendkívül nehézzé válik. Kínjaik és szenvedéseik megnövekednek. Minden ember nyakára rátekeredik a vagyon, amelyet a világon féltve őrzött. Akik nem adtak zakátot tevéik után, azok nyakába tevét raknak. Az úgy bőg, és olyan nehéz, mint egy nagy hegy. Így van ez azokkal is, akik nem adtak zakátot a szarvasmarhák és a juhok után. Jajveszékelésük olyan, mint a mennydörgés.5 Akik nem adtak zakátot a termés után, vagyis usrt, azok nyakába terménnyel teli zsákokat raknak. Amilyen fajta termés után nem adtak zakátot a világon, olyan fajta zsákokat raknak rájuk: ha búza, búzát, ha árpa, árpát. Súlyuk alatt így kiáltoznak: „Vá vajlá, vá szubúrá!” (A „vajl” a büntetést jelentő szó. Az ember akkor kiált így, amikor nem bírja elviselni a büntetést. A „szubúr” szót pedig a pusztulás pillanatában használják.) Azokra, akik nem adtak zakátot az arany, az ezüst, a (papír)pénz és más kereskedelmi áru után, iszonyatos kígyó veti rá magát. Amikor felkiáltanak: „Mi ez?”, az angyalok így felelnek: „Ezek azok a vagyonaitok, amelyek után a világon nem adtatok zakátot.” Íme, ezt a szörnyű állapotot adja tudtul az Ál Imrán szúra száznyolcvanadik ájája, amelynek jelentése: „Amivel a világon fösvénykedtek, az a Feltámadás Napján a nyakukra tekeredik.”

„Aki nem hisz közbenjárásomban, nem részesül benne” Nemes hadísz

Egy másik csoport szeméremrészéből (avra) genny és sárga folyadék folyik. Bűzük nagyon gyötri a körülöttük állókat. Ők azok, akik paráznaságot (ziná) követtek el, és azt tették, ami harám. Egy másik csoport fák ágain lóg. Ők azok, akik a világon szodómiát (liváta) követtek el.

Egy másik csoportnak kilógott a nyelve a szájából, és egészen a mellükig lóg; rendkívül csúf állapotban vannak. Az emberek nem akarnak rájuk nézni. Ők azok, akik hazudtak és rágalmaztak.

Egy másik csoportnak megdagadt a hasa, és akkorára nőtt, mint a magas hegyek. Ők azok, akik a világon kényszer nélkül, és a (megengedett) kereskedelmi módok (muámala) alkalmazása nélkül kamatra vettek és adtak vagyont és pénzt. Az ilyen harámot elkövetők bűnei a leggyalázatosabb módon tárulnak fel. A prófétákat és a tudósokat félelem fogja el. A valík és a sahídok jajveszékelnek Allahu teâlâ nehezen elviselhető büntetése előtt. Miközben ebben az állapotban vannak, a napfénynél sokkal erősebb fény borul rájuk. Az emberek, akik egyébként sem bírják a nap hevét, amikor ezt meglátják, teljesen elvesztik a józanságukat. Ezer évig maradnak ebben az állapotban. Allahu teâlâ nem szól hozzájuk semmit. Ekkor az emberek az első prófétához, Ádám aleyhisselamhoz mennek, és így esedeznek neki: „Ó, Ádám aleyhisselam! Te kedves és tiszteletre méltó próféta vagy. Allahu teâlâ megteremtett téged, megparancsolta az angyaloknak, hogy boruljanak le (szadzsda) előtted, és a Maga lelkéből lehelt beléd. Járj közben értünk, hogy kezdődjék meg a számadás, ítéljenek meg minket úgy, ahogy Allahu teâlâ akarja, és mindenki menjen oda, ahová Ő parancsolja. Allahu teâlâ, aki mindennek ura és birtokosa, tegye teremtményeivel, amit akar.”

Ádám aleyhisselam így szól: „Ettem annak a fának a gyümölcséből, amelyet Allahu teâlâ megtiltott. Ezért most szégyellem magam Allahu teâlâ előtt. De menjetek Núhhoz.” Aztán ezer évig állnak, és tanakodnak egymással. Aztán elmennek Núh aleyhisselamhoz, és így esedeznek neki: „Olyan állapotban vagyunk, amelyet semmiképpen sem lehet elviselni. Járj közben, hogy ügyünket mielőbb megítéljék. Hadd meneküljünk meg a gyülekezés helyének e gyötrelmétől.” Núh aleyhisselam így felel nekik: „Fohászkodtam Allahu teâlâhoz, és e fohász miatt mind vízbe fulladtak az emberek, akik a földön voltak. Ezért szégyellem magam Allahu teâlâ előtt. De menjetek Ibráhím aleyhisselamhoz, aki Allah Halílja (barátja). Allahu teâlâ az al-Haddzs szúra utolsó ájájában jelentése szerint így szólt: »Kövessétek atyátok, Ibráhím (aleyhisselam) vallását. Hogy a Próféta tanú legyen felettetek, ti pedig tanúk legyetek az emberek felett, Allahu teâlâ a korábbi könyvekben és a nemes Koránban is muszlimoknak nevezett benneteket.« Talán ő közben jár értetek.”

Ahogy azelőtt, újabb ezer évig beszélgetnek egymás között. Aztán Ibráhím aleyhisselamhoz mennek, és így szólnak: „Ó, a muszlimok atyja! Te vagy az, akit Allahu teâlâ halíljává (barátjává) tett. Járj közben értünk! Hozza meg Allahu teâlâ ítéletét a teremtmények között.” Ibráhím aleyhisselam így szól hozzájuk: „Én a világon háromszor mondtam rejtett értelmű szavakat. Amikor mondtam őket, a vallás útján küzdöttem. Most szégyellek ezen a helyen engedélyt kérni Allahu teâlâtól a közbenjárásra. Menjetek Músza aleyhisselamhoz, mert Allahu teâlâ beszélt vele, és lelki közelséget mutatott neki. Ő közben jár értetek.” Aztán ismét ezer évig állnak, és tanakodnak egymással. Ekkor azonban állapotuk nagyon nehézzé válik. A gyülekezés helye nagyon szűkké válik. Aztán Músza aleyhisselamhoz mennek, és így szólnak: „Ó, Imrán fia! Te vagy az a próféta, akivel Allahu teâlâ beszélt, és akinek kinyilatkoztatta a Tavrátot. Járj közben értünk, hogy kezdődjék meg a számadás! Mert az itt állásunk nagyon elhúzódott. A tolongástól a lábak egymásra torlódnak.” Músza aleyhisselam így szól hozzájuk: „Fohászkodtam Allahu teâlâhoz, hogy a fáraó népét évekig sújtsa azzal, ami nem kedves számukra. Aztán azt kértem, hogy intő példa legyenek azok számára, akik utánuk jönnek. Most szégyellek közbenjárni. De a Magasságos Allah a könyörület és a megbocsátás birtokosa. Menjetek Ísza aleyhisselamhoz, mert ő a bizonyosság (jakín) tekintetében a küldöttek közül a legigazabb, a tudás és a zuhd tekintetében a legnemesebb, a bölcsesség tekintetében pedig a legmagasabb rangú. Ő közben jár értetek.” Hogy megmeneküljenek a gyülekezés helyének gyötrelmétől, aztán Ísza aleyhisselamhoz mennek, és így szólnak: „Te vagy Allahu teâlâ lelke és szava. Allahu teâlâ rólad az Ál Imrán szúra negyvenötödik ájájában jelentése szerint ezt mondta: »Kiemelkedő tiszteletű (vadzsíh) az evilágon és a túlvilágon, vagyis magas rangja van (megbecsült és tisztelt)«. Járj közben értünk Urad előtt!”

Ísza aleyhisselam így szól: „Népem engem és anyámat isteneknek tekintett Allah mellett. Hogyan járhatnék közben ilyen állapotban? Engem is imádtak; engem fiúnak, Allahu teâlât pedig atyának neveztek. De láttátok-e, hogy valamelyikőtöknek volna olyan zsákja, amelyben étel ne lenne, és a nyílása ne lenne lepecsételve? El lehet-e jutni ahhoz az ételhez a pecsét feltörése nélkül? Menjetek Mohammedhez (sallallahu aleyhi ve sellem), a próféták legnemesebbjéhez és utolsójához. Mert ő fohászát és közbenjárását ummájának tartotta fenn. Népe sokszor bántotta. Megsebesítették áldott homlokát. Kitörték áldott fogát. Őrültséget fogtak rá. És ez a nemes próféta volt közöttük a legkiválóbb büszkeségben és a legmagasabb méltóságban. Elviselhetetlen bántásaikra és gyötrésükre azzal a nemes ájával felelt, amely Júszuf aleyhisselam testvéreihez intézett szavait idézi, és amelynek jelentése: »Ma már nem ér benneteket gáncs (nem vágom a szemetekbe a hibáitokat). Allah, aki Arhamu r-ráhimín (a Legirgalmasabb Irgalmazó), megbocsát nektek.«”6 Amikor Ísza aleyhisselam elbeszéli Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem) kiválóságait, mindannyian arra vágynak, hogy mielőbb eljussanak hozzá. Azonnal Mohammed aleyhisselam minbarjához mennek, és így szólnak: „Te vagy Allah Szeretettje! A szeretett pedig a leghasznosabb közvetítő. Járj közben értünk! Mert mi elmentünk az első prófétához, Ádám aleyhisselamhoz. Ő Núh aleyhisselamhoz küldött minket. Elmentünk Núh aleyhisselamhoz. Ő Ibráhím aleyhisselamhoz küldött minket. Elmentünk Ibráhím aleyhisselamhoz; ő Músza aleyhisselamhoz küldött minket. Elmentünk Músza aleyhisselamhoz; ő Ísza aleyhisselamhoz küldött minket. Elmentünk Ísza aleyhisselamhoz; ő hozzád küldött minket. Ó, Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem)! Utánad már nincs hová mennünk.”

„Amivel a világon fösvénykedtek, az a Feltámadás Napján a nyakukra tekeredik” Ál Imrán: 180

Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) így szól: „Ha Allahu teâlâ megengedi, és elégedett vele, közben fogok járni.”

Elmegy arra a helyre, amelyet Szurádikat al-dzsalálnak neveznek, vagyis a dzsalál (fenség) függönyeihez. Engedélyt kér Allahu teâlâtól a közbenjárásra. Megkapja az engedélyt. A függönyök felemelkednek. Belép a Fenséges Arsba (Ars al-a’lá). Leborul (szadzsda). Ezer évig marad leborulva. Aztán olyan dicsérettel dicséri a Magasságos Allahot, amilyennel senki sem dicsérte Őt, amióta a világ teremtetett. Egyes árifok így szóltak: „Amikor Allahu teâlâ a világokat teremtette, Maga dicsérte Magát ilyen dicséretekkel.” Allahu teâlâ jelentése szerint így szól: „Ó, Mohammed, emeld fel fejedet a leborulásból! Beszélj – meghallgatnak. (Bármit mondasz, meghallgatják. Bármit kérsz, megadatik neked.) Járj közben – közbenjárásodat elfogadják.” Ekkor a Próféta (sallallahu aleyhi ve sellem) így szól: „Uram! Válaszd el szolgáid közül a jókat a rosszaktól, mert várakozásuk nagyon elhúzódott. Mindegyikük megszégyenült és megalázott bűnei miatt az Araszát síkságán.”

A Magasságos Allah megparancsolja, hogy hozzák elő a Paradicsomot. A mindenféle ékességgel felékesített Paradicsomot az Araszát síkságára hozzák. Kellemes illatát ötszáz év járásnyi távolságból is érezni. Ettől a szívek felvidulnak, a lelkek felélednek. (A hitetlenek, a hitehagyottak (murtadd), akik gúnyt űznek a muszlimokból, akik megtévesztik az ifjúságot, és ellopják a hitét, és) akiknek cselekedetei mocskosak és romlottak, azok azonban nem érzik a Paradicsom illatát.

Az angyalok láncokba verve hozzák a Poklot a gyülekezés helyére. A Pokol bőg és zúg, tüzet okád, és sűrű füstöt lövell, amely az egész eget feketére festi. Bőgése, zúgása és hősége olyan, hogy nem lehet elviselni. Mindenkinek megroggyan a térde, és mindenki elesik ott, ahol állt. Még a próféták és a küldöttek sem tudnak uralkodni magukon. Nagytiszteletű Ibráhím, nagytiszteletű Músza és nagytiszteletű Ísza a Fenséges Arsba kapaszkodik. Ibráhím aleyhisselam megfeledkezik Iszmáíl aleyhisselamról, akit fel akart áldozni. Músza aleyhisselam megfeledkezik testvéréről, Hárún aleyhisselamról, Ísza aleyhisselam pedig anyjáról, nagytiszteletű Marjamról. Mindegyikük így szól: „Uram! Ma semmit sem kérek, csak a magam megmenekülését.”

Mohammed aleyhisselam azonban így szól: „Uram! Ajándékozd meg ummámat biztonsággal és megmenekvéssel!” Ott nincs senki, aki ezt el tudná viselni. Mert Allahu teâlâ, amikor ezt tudtul adja, az al-Dzsászija szúra huszonnyolcadik ájájában jelentése szerint így szólt: „Látni fogsz minden ummát, amint a Magasságos Allahtól való félelmében térdre rogyva kuporog. Mindegyiket a világon végzett cselekedeteinek könyvéhez hívják.”

Allahu teâlâ az al-Mulk szúra nyolcadik ájájában jelentése szerint így szól: „A harag és a düh hevétől a tűz majdnem szétreped.”

Ekkor Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem) előrelép, és megállítja a Poklot. Így szól: „Térj vissza megalázva és megszégyenítve! Várj, amíg csoportokban el nem jönnek hozzád a lakóid.” A Pokol pedig így szól: „Ó, Mohammed! Engedj tovább! Mert te tilos (harám) vagy számomra.” Az Arsról hang hallatszik: „Ó, Pokol! Hallgass Mohammed aleyhisselam szavára, és engedelmeskedj neki!” Ekkor Allah Küldötte elvonszolja a Poklot, és a Fenséges Arstól balra egy helyre teszi. A gyülekezés helyén lévők örömhírként adják tovább egymásnak a Próféta e könyörületes tettét és közbenjárását. Félelmük valamelyest csökken. Kihirdetik az al-Anbijá szúra százhetedik ájájának jelentését: „Téged a világok iránti könyörületként küldtünk el.”7

Egyszóval Allah Küldötte öt helyen fog közbenjárni.8

Először – a Makám Mahmúdnak nevezett közbenjárásával minden embert megszabadít a gyülekezés helyén való várakozás gyötrelmétől.9

Másodszor – közbenjárásával nagyon sok embert számadás nélkül visz be a Paradicsomba. Harmadszor – kihozza a Pokolból a sok bűnt elkövetett hívőket. Negyedszer – közben fog járni, hogy a Paradicsomba lépjenek azok, akiknek jutalmai és bűnei egyenlők, és akik az „A’ráf”-nak nevezett helyen várakoznak. Ötödször – közben fog járni, hogy a Paradicsom lakóinak fokozatai emelkedjenek.

Annak a hetvenezer embernek, akiket közbenjárásával megszabadított a számadástól, mindegyikének közbenjárására újabb hetvenezer-hetvenezer ember lép be számadás nélkül a Paradicsomba.

KÖZBENJÁRÁST, Ó, ALLAH KÜLDÖTTE!
Nagy szükségben jöttem hozzád,
közbenjárást, ó, Allah Küldötte!
Vétkemet felismertem,
közbenjárást, ó, Allah Küldötte!
Bűnös vagyok, arcom fekete,
talán tűzre vettetem,
szabadulás csak tőled jöhet,
közbenjárást, ó, Allah Küldötte!
Irántad való szeretet mindenek felett,
tudásod bárkiénél magasabb,
téged Maga a Maulá dicsér,
közbenjárást, ó, Allah Küldötte!
Hogyan dicsérhet téged az ember?
Jöjjön tőled jótétemény,
segíts rajtunk, könyörülj!
Közbenjárást, ó, Allah Küldötte!
Nélküled börtön nekem a világ,
ügyem elveszett, állapotom nehéz,
gyógyír csak tőled jöhet,
közbenjárást, ó, Allah Küldötte!
Fényt árasztottál e világra,
szalavát és szalám legyen veled,
minden muszlimnak, holtnak és élőnek –
közbenjárást, ó, Allah Küldötte!
Bizony, sok a bűnöm,
tehetetlen vagyok, hibákkal teli,
de hitem helyes,
közbenjárást, ó, Allah Küldötte!
Amikor a Pokol forrong és kiárad,
nem tudni, kit mi ér,
a dzsihádot vívó társaknak –
közbenjárást, ó, Allah Küldötte!
Hulljon le szememről a fátyol,
te vagy minden baj gyógyírja,
mindenkinek, aki hívő –
közbenjárást, ó, Allah Küldötte!
Tiszteletedre hangzott el: „Lauláka”,
és ismét elhangzott: „A’tajnáka”,
te vagy az „Arszalnáka” uralkodója,
közbenjárást, ó, Allah Küldötte!
Akik vallásunkat terjesztik,
akik szunnádat követik,
akik utadon fejüket adják –
közbenjárást, ó, Allah Küldötte!
Ummád legkisebbjének,
aki hálát ad, és aki zikrt végez,
gazdagjának és szegényének –
közbenjárást, ó, Allah Küldötte!
Muhammed Hâdimî (rahmatullahi aleyh)

„Látni fogsz minden ummát, amint a Magasságos Allahtól való félelmében térdre rogyva kuporog. Mindegyiket a világon végzett cselekedeteinek könyvéhez hívják” Dzsászija: 28