Szeretett Prófétánk

PRÓFÉTÁNK AHL AL-BAJTJA

Szeretett Prófétánk családjának minden tagját Ahl al-bajtnak nevezik. Áldott feleségei, lánya, nagytiszteletű Fátima és nagytiszteletű Ali, áldott gyermekeik, nagytiszteletű Haszan és nagytiszteletű Huszajn, valamint minden gyermekük és unokájuk, továbbá a Hásim fiai is, akikhez Prófétánk tiszta nemzetsége kapcsolódik – ők mind az Ahl al-bajt. Allah Küldöttének Ahl al-bajtja három csoportra oszlik: az elsők azok, akik származás, vér szerint rokonai; közéjük tartoznak apai nagynénjei is. A másodikak tiszta feleségei. A harmadikak a szolgálók, akik állandóan feleségei házában voltak, hogy fésüljék a hajukat, ételt főzzenek, kisöpörjék a szobákat, kimossák a ruhát, és elvégezzék a házimunkát. Bilál, Szalmán és Szuhajb is, akik a ház körüli külső munkákat végezték, és a mecsetben az imára hívást (azán) mondták, a Hána asz-szaádából (a Boldogság Házából) ettek és ittak. Egy nap Allah Küldötte elment nagybátyja, Abbász házába, őt és gyermekeit maga mellé ültette, betakarta őket ihrámjával, és így szólt: „Uram! Ez a nagybátyám, apám fivére. Ezek pedig az én Ahl al-bajtom. Ahogyan én betakartam őket ezzel a takarómmal, úgy takard be Te is őket, és óvd meg a Pokol tüzétől!”

Prófétánk házasságainak okai

Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) huszonöt éves korában nősült meg először, nagytiszteletű Hadídzsát (radiyallahu anhá) vette feleségül. Nagytiszteletű Hadídzsa negyvenéves volt, és özvegy. Vagyona, szépsége, értelme, tudása, tekintélye, származása, erénye és kifinomultsága azonban igen nagy volt. Huszonöt évig éltek együtt. Amíg nagytiszteletű Hadídzsa élt, a Nemes Küldött (sallallahu aleyhi ve sellem) senki mást nem vett feleségül.

Amikor anyánk, nagytiszteletű Hadídzsa (radiyallahu anhá) túlvilágra távozott, Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) ötvenöt éves korában másodszor is megnősült: nagytiszteletű Abu Bakr lányát, anyánkat, nagytiszteletű Áisát (radiyallahu anhá) vette feleségül. A házasságot (nikáh) vele Allahu teâlâ parancsára kötötte meg. Túlvilágra távozásáig nyolc évig élt vele. Igen okos, éles eszű, tudós, az irodalomban jártas, erényes és vallásos volt. Mivel nagyon jó volt az emlékezete, a nemes Társak kérdezték, és sok mindent tőle tanultak.

Minden más házasságát vallási vagy politikai okból, vagy könyörületből és jóságból kötötte. Ezek az asszonyok mind özvegyek voltak, és legtöbbjük idős. Például: amikor a mekkai hitetlenek által a muszlimoknak okozott gyötrelem és kár elviselhetetlenné vált, a nemes Társak egy része kivándorolt (hidzsra) Abesszíniába. Az abesszin uralkodó, Nadzsásí keresztény volt. Különféle kérdéseket tett fel a muszlimoknak, és elámulva az érett válaszokon, amelyeket kapott, hitre jutott. Sok jót tett a muszlimokkal. Ubajdullah ibn Dzsahs azonban, aki látszólag hitre jutott, a papoktól megtévesztve hitehagyottá (murtadd) vált, hogy megszabaduljon a szegénységtől, és eladta vallását ezért a világért.1 Ez az átkozott, aki Allah Küldötte apai nagynénjének fia volt, erővel és rábeszéléssel feleségét, Umm Habíbát is arra akarta kényszeríteni, hogy hagyja el a vallását, és meggazdagodjon. Amikor azonban felesége azt mondta, hogy inkább vállalja a szegénységet és a halált is, semmint hogy elhagyja Mohammed aleyhisselam vallását, elvált tőle. Arra számított, hogy az asszony nyomorogva hal meg. De nem sokkal később ő maga halt meg. Umm Habíba Abu Szufjánnak, a kurajsiták akkori mekkai főparancsnokának volt a lánya. Allah Küldötte akkoriban igen kemény harcokat vívott a kurajsita seregekkel, Abu Szufján pedig minden erejével azért harcolt, hogy megsemmisítse az iszlámot. Allah Küldötte hallott anyánk, Umm Habíba (radiyallahu anhá) hitének erejéről és arról a nagyon nehéz helyzetről, amelybe került. Levelet írt Nadzsásínak, és így kérte: „Feleségül akarom venni Umm Habíbát, aki ott van. Kösd meg a házasságomat (nikáh)! Aztán küldd őt ide!” Nadzsásí már korábban muszlim lett. Nagy tisztelettel fogadta a levelet, palotájába hívta az ottani muszlimokat, és lakomát adott nekik. A hidzsra utáni hetedik évben megkötötték a házasságot, ő pedig ajándékokat adott nekik, és jótéteményekkel halmozta el őket. Így Umm Habíba elnyerte hite jutalmát, és gazdagságban és nyugalomban élt ott. Neki köszönhetően a többi muszlim is nyugalomra lelt. Mivel a Paradicsomban az asszonyok férjükkel lesznek, a Paradicsom legmagasabb fokának örömhírét kapta, és ehhez az örömhírhez képest ennek a világnak minden gyönyörűsége és adománya igen csekély. Ez a házasság volt az egyik oka annak, hogy Abu Szufján később az iszlám megtiszteltetésében részesült. Amint látjuk, ez a házasság azt is megmutatja, milyen nagy volt Allah Küldöttének értelme, éleslátása, lángelméje, jósága és könyörülete.2

A második példa: anyánk, nagytiszteletű Hafsza (radiyallahu anhá), nagytiszteletű Omár lánya, özvegyen maradt. A hidzsra utáni harmadik évben nagytiszteletű Omár megkérdezte nagytiszteletű Abu Bakrt és nagytiszteletű Oszmánt: „Elveszed a lányomat?”, és mindketten azt felelték: „Hadd gondolkodjam rajta.” Egy nap, amikor mindhárman és mások is Prófétánknál (sallallahu aleyhi ve sellem) voltak, ő megkérdezte: „Ó, Omár! Látom, hogy szomorú vagy, mi az oka?” Ahogyan a tinta színe könnyen látszik az üvegcsében, úgy Prófétánk is egyetlen pillantással megértette mindenki gondolatait. Ha szükségesnek tartotta, kérdezett. Mivel számunkra kötelesség (fard), hogy neki, sőt mindenkinek az igazat mondjuk, nagytiszteletű Omár így felelt: „Ó, Allah Küldötte! Felajánlottam a lányomat Abu Bakrnak és Oszmánnak, de nem vették el.” Mivel Allah Küldötte egyáltalán nem akarta, hogy szomorú legyen e három Társ, akiket a legjobban szeretett, hogy megvigasztalja őket, azonnal így szólt: „Ó, Omár! Akarod, hogy a lányodat valakihez adjam, aki Abu Bakrnál is és Oszmánnál is jobb?” Nagytiszteletű Omár elcsodálkozott, mert tudta, hogy nincs senki jobb nagytiszteletű Abu Bakrnál és nagytiszteletű Oszmánnál. Így szólt: „Akarom, ó, Allah Küldötte!” Allah Küldötte így szólt: „Ó, Omár, add nekem a lányodat!” Így nagytiszteletű Hafsza nagytiszteletű Abu Bakrnak, nagytiszteletű Oszmánnak és minden hívőnek az anyja lett, ők pedig a szolgái lettek, nagytiszteletű Abu Bakr, nagytiszteletű Omár és nagytiszteletű Oszmán pedig még közelebb és még kedvesebb lett egymásnak.3

A harmadik példa: a hidzsra utáni ötödik vagy hatodik évben a Banú Musztalik törzsből ejtett több száz fogoly között volt Dzsuvajrijja, a törzsfő, Hárisz lánya is. Allah Küldötte kiváltotta, felszabadította, és feleségül vette. Ekkor a nemes Társak (aleyhimurridvan) mind így szóltak: „Szégyelljük, hogy Prófétánk családjának rokonait, anyánk rokonait rabnőként és szolgaként tartsuk.” Mindannyian felszabadították foglyaikat. Ez a házasság volt az oka annak, hogy több száz foglyot szabadon engedtek. Anyánk, nagytiszteletű Dzsuvajrijja (radiyallahu anhá) mindig beszélt erről, és büszke volt rá. Nagytiszteletű Áisa gyakran mondta: „Nem láttam asszonyt, aki több jót (hajr) és áldást hozott volna, mint Dzsuvajrijja.”4 Egy nemes hadíszban ez áll: „Minden házasságom feleségeimmel és lányaim férjhez adása – mindez azzal az engedéllyel történt, amelyet Dzsibríl (aleyhisselam) hozott Allahu teâlâtól.”

Az egyik fontos ok, amiért Prófétánk többször is megnősült, az iszlám vallás terjesztése volt. Mielőtt kinyilatkoztatták a hidzsábról szóló áját, vagyis mielőtt az asszonyoknak megparancsolták volna, hogy befedjék magukat, az asszonyok is eljártak Allah Küldöttéhez, megkérdezték, amit nem tudtak, és tanultak. Amikor Allah Küldötte valakinek a házába ment, az asszonyok is odajöttek, leültek, hallgatták, és hasznukra vált. Amikor kinyilatkoztatták a hidzsábról szóló áját, és megtiltották az asszonyoknak, hogy olyan férfiakkal üljenek és beszélgessenek, akik nem mahramjaik, többé nem fogadta azokat az asszonyokat, akik nem voltak mahramjai. Megparancsolta nekik, hogy amit nem tudnak, azt áldott feleségétől, nagytiszteletű Áisától kérdezzék meg és tanulják. Mivel sokan jöttek kérdezni, nagytiszteletű Áisa nem győzött mindenkinek válaszolni. Hogy megkönnyítse ezt a fontos szolgálatot, és csökkentse anyánk, Áisa terhét, annyi asszonnyal kötött házasságot, amennyire szükség volt. Az asszonyokat érintő több száz finom ismeretet áldott feleségei útján adott tudtul a muszlim asszonyoknak. Ha csak egy felesége lett volna, minden asszonynak nehéz, sőt lehetetlen lett volna őt kérdezni. Hogy Allahu teâlâ vallását teljesen tudtul adja, a sok házasság terhét is vállára vette.

Prófétánk áldott feleségei

Hadídzsa al-Kubrá (radiyallahu anhá): Nemes és tekintélyes kurajsita családból származik. Huvajlid ibn Aszad ibn Abduluzzá ibn Kuszajj lánya. Allah Küldöttének első felesége. Apja Huvajlid, anyja Fátima. Negyvenéves özvegyként ment feleségül Allah Küldöttéhez. Allah Küldötte akkor huszonöt éves volt. Tőle négy lánya és két fia született. Amíg özvegy volt, kereskedéssel foglalkozott. Voltak alkalmazottai, írnokai és rabszolgái. Nagyon gazdag, tudós és okos volt. Ő az első szabad asszony, aki hitre jutott. Amikor Dzsibríl aleyhisselam először jelent meg Allah Küldöttének, ő megijedt. Elmondta ezt Hadídzsának. Elsőként Hadídzsa (radiyallahu anhá) hitt. A hitetlenek bálványokat imádtak, nem hittek Allah Küldöttében, és gúnyolták. Nagyon gyötörték. Hadídzsa (radiyallahu anhá) vigasztalta, és bátorságot öntött belé. Egész vagyonát és birtokát az ő útján áldozta fel. Huszonöt évig hűségesen szolgálta Allah Küldöttét. Egyszer sem bántotta meg.

Mekka al-Mukarramában távozott a túlvilágra, három évvel a hidzsra előtt, három nappal Abu Tálib halála után, életének hatvanötödik évében.

Allah Küldötte túlvilágra távozásáig mindig dicsérte. Sőt, amikor egy nap otthon dicsérte, anyánk, Áisa nem bírta tovább, és így szólt: „A Magasságos Allah jobbat adott neked nála.” Ekkor ő így szólt: „Nem! Nála jobbat nem kaptam. Azokban a napokban, amikor mindenki hazugnak nevezett, ő hitt nekem. Amikor mindenki gyötört, ő volt a támaszom. Elűzte bánatomat.”

Nagytiszteletű Hadídzsa és lánya, Fátima az-Zahrá kettő abból a négy asszonyból, akikről egy nemes hadísz tudtul adta, hogy a világ összes asszonya közül a legkiválóbbak. A harmadik a fáraó felesége, nagytiszteletű Ászija, a negyedik pedig nagytiszteletű Marjam (radiyallahu teâlâ anhunna).

„Minden házasságom feleségeimmel és lányaim férjhez adása – mindez azzal az engedéllyel történt, amelyet Dzsibríl (aleyhisselam) hozott Allahu teâlâtól” Nemes hadísz

Áisa (radiyallahu anhá): Allah Küldöttének második tiszta felesége. Abu Bakr asz-Sziddík lánya. Anyja Umm Rúmán. Nyolc évvel a hidzsra előtt született. Nem volt gyermeke. Házasságát egy évvel Hadídzsa al-Kubrá túlvilágra távozása után és két évvel a hidzsra előtt kötötték meg. Három évvel később, Medinában abban a megtiszteltetésben részesült, hogy bevezették a Hudzsrat asz-szaádába (a Boldogság Szobájába). Értelme, éleslátása, erénye és istenfélelme (takvá) olyan nagy volt, hogy csodálatot keltett. Allah Küldötte nagyon szerette, és sokat dicsérte. Házasságát Allahu teâlâ parancsára kötötték meg. Nemes ája dicsérte. A nemes Társak hozzá fordultak nehéz kérdéseik megoldásáért. Amikor Allah Küldötte (sallallahu teâlâ aleyhi ve sellem) túlvilágra távozott, tizennyolc éves volt. Mivel idzstihádja nem egyezett nagytiszteletű Ali idzstihádjával, a Teve-csatában (Dzsamal) azoknak a nemes Társaknak az oldalán állt, akik nagytiszteletű Ali ellen harcoltak. Amikor nagytiszteletű Alit sahídként megölték, nagyon elszomorodott. A hurúfik sokat rágalmazzák. Azt mondják, hogy nem szerette nagytiszteletű Alit. Pedig éppen nagytiszteletű Áisa hagyományozta ezt a nemes hadíszt: „Alit szeretni a hit része.” Ezzel megmutatta, hogy szereti őt, és hogy mindenkinek szeretnie kell. A hidzsra utáni ötvenhetedik évben távozott a túlvilágra, Medinában, életének hatvanötödik évében. Sírja a Bakí temetőben van.

Szauda bint Zam’a (radiyallahu anhá): Allah Küldöttének harmadik felesége. Férjével együtt jutott hitre, és vándorolt ki Abesszíniába. Amikor visszatértek Mekkába, férje túlvilágra távozott. Allah Küldötte előbb nagytiszteletű Áisával, aztán Szaudával kötött házasságot. Szaudát mekkai házába vezette be, nagytiszteletű Áisát pedig Medinában. Igen könyörületes és erényes asszony volt. Nagytiszteletű Omár idejében távozott a túlvilágra.5

Hafsza (radiyallahu anhá): Nagytiszteletű Omár (radiyallahu anh) lánya. Első férje Hunajsz volt. Együtt vándoroltak ki Abesszíniába és Medinába. Amikor fiatalon megözvegyült, apja felajánlotta nagytiszteletű Abu Bakrnak, aztán Oszmánnak. Mindketten kimentették magukat. Nagytiszteletű Omár elszomorodott. A hidzsra utáni harmadik évben abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Allah Küldöttének felesége lett. Egy idő múlva Allah Küldötte elvált Hafszától. Aztán Dzsibríl aleyhisselam útmutatására ismét házasságot kötött vele. Sokat böjtölt, és sokat imádkozott. A hidzsra utáni 41. évben távozott a túlvilágra, életének hatvanadik évében.

Zajnab bint Huzajma (radiyallahu anhá): Sokat szolgálta Allahot, és sok adományt osztott. Korábban Abdullah ibn Dzsahs felesége volt. Abdullah Allah Küldöttének apai nagynénje, Umajma fia volt. Az uhudi csatában halt meg sahídként. Bár abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Allah Küldöttének felesége lett, nyolc hónap múlva túlvilágra távozott.6

Umm Szalama (radiyallahu anhá): Hindnek hívták. Férjével, Abu Szalamával az elsők között vándorolt ki Abesszíniába. Abu Szalama, aki Allah Küldötte apai nagynénje, Barra fiának, Ubajdullah ibn Dzsahsnak volt a fivére, Medinában távozott a túlvilágra, a hidzsra utáni negyedik évben, az uhudi csatában kapott sebe következtében. Umm Szalama nem fogadta el Abu Bakr és Omár házassági ajánlatát. Abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Allah Küldöttének felesége lett. Az ötvenkilencedik évben távozott a túlvilágra, Medinában, életének nyolcvannegyedik évében. Ő a Próféta feleségei közül az utolsó, aki túlvilágra távozott.7

„Nem! Nála (Hadídzsánál) jobbat nem kaptam. Azokban a napokban, amikor mindenki hazugnak nevezett, ő hitt nekem. Amikor mindenki gyötört, ő volt a támaszom. Elűzte bánatomat” Nemes hadísz

Dzsuvajrijja (radiyallahu anhá): A Banú Musztalik törzs vezetőjének, Hárisznak a lánya volt. A hidzsra utáni ötödik évben, a Murajszí-csatában esett fogságba. Férje, aki apai unokatestvére volt, elesett a csatában. Húszéves volt, és nagyon szép. Egy elbeszélés szerint, amikor Dzsuvajrijját eladásra kínálták, apja egy csorda tevét hozott Medinába, hogy kiváltsa. Nem akarta odaadni a két legjobb tevét, ezért a városon kívül elrejtette őket. A Küldött aleyhisselam így szólt hozzá: „Hozd el azt a két tevét is, amelyet ezen és ezen a helyen elrejtettél.” Hárisz elcsodálkozott, és két fiával meg sok más emberrel együtt hitre jutott. A Küldött aleyhisselam elfogadta a tevéket, és visszaadta neki a lányát. A lány is hitre jutott. Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) megkérte apjától Dzsuvajrijja kezét, és házasságot kötött vele. A hidzsra utáni ötvenhatodik évben távozott a túlvilágra.

Zajnab bint Dzsahs (radiyallahu anhá): Allah Küldötte apai nagynénjének, Umajmának volt a lánya, és Abdullah ibn Dzsahs húga. Apját Burrának hívták. Mivel nem jutott hitre, Dzsahsnak becézték. Zajnab az elsők között jutott hitre.

Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem) előbb fogadott fiához, Zajd ibn Háriszához adta feleségül. Mivel Zajd nem tudta megadni Zajnabnak, ami megillette, a hidzsra utáni harmadik évben elváltak. A Küldött aleyhisselam feleségül akarta venni. Amikor Zajnab ezt meghallotta, örömében két rakát imát végzett, és így fohászkodott: „Uram! Küldötted feleségül kér. Ha elrendelted, hogy abban a megtiszteltetésben részesüljek, hogy a felesége legyek, Te adj engem neki.” Fohásza elfogadást nyert, és kinyilatkoztatták az al-Ahzáb szúra harminchetedik ájáját, amelynek jelentése: „Miután Zajd elrendezte vele, amit akart (vagyis elvált Zajnabtól), hozzád adtuk őt feleségül.” Mivel Zajnab házasságát maga Allahu teâlâ kötötte meg, Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem) külön nem kötött házasságot. Zajnab (radiyallahu anhá) mindig büszke volt erre, és gyakran mondta: „Minden asszonyt az apja ad férjhez. Engem viszont Allahu teâlâ adott férjhez.” Akkor harmincnyolc éves volt. A hidzsra utáni huszadik évben távozott a túlvilágra, életének ötvenharmadik évében.8 Sok jó (hajr) és jótékonyság volt benne, és nagyon szeretett adakozni. Kézimunkában is ügyes volt. Amit készített, és mindent, ami a kezébe került, a rokonainak és a szegényeknek adta. Omár kalifa a Próféta minden tiszta feleségének tizenkétezer dirhamot adott. Zajnab bint Dzsahs, amint megkapta, mindet szétosztotta adományként. Nagytiszteletű Áisa ezért nagyon dicsérte. Az a nemes hadísz, hogy „Feleségeim közül az csatlakozik hozzám elsőként, aki a legbőkezűbb”9, azt adta tudtul, hogy ő távozik elsőként a túlvilágra, mert ő adakozott a legtöbbet.

A szemérmetlen és rágalmazó francia költő, Voltaire versben írt színdarabot arról, hogyan vette feleségül Allah Küldötte nagytiszteletű Zajnabot, tele kitalált és aljas rágalmakkal, amelyek teljesen ellentmondanak a történelemnek, az eseményeknek és az elbeszéléseknek. Ez a csúnya és undorító irat, amely méltatlan egy irodalmárhoz és gondolkodóhoz, nagy ellenségének, a pápának is tetszett, aki korábban kiközösítette őt az egyházból, és a pápa hízelgő levelet írt neki. A muszlimok kalifája, II. Abdulhamid szultán, amikor meghallotta, hogy ezt a darabot színpadra akarják vinni, ultimátumot küldött Franciaország és Anglia kormányának, és azonnal megakadályozta, így az egész emberiséget megszabadította egy szégyenletes aljasságtól.

Nagytiszteletű Szafijja (radiyallahu anhá): Hujajj ibn Ahtabnak, a hajbari zsidók vezetőjének volt a lánya. Hajbarban egy zsidó jegyese volt. Aztán a nagyon gazdag Kinána ibn Hakíkhoz ment feleségül. A hidzsra utáni hetedik évben, amikor Hajbart elfoglalták, Szafijja is fogságba esett. Allah Küldöttének részébe került, aki felszabadította; hitre jutott, és abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Allah Küldöttének felesége lett. A hidzsra utáni ötvenedik évben távozott a túlvilágra Medinában.10

Umm Habíba (radiyallahu anhá): Abu Szufján ibn Harb ibn Umajja lánya és nagytiszteletű Muávija nővére volt. Anyját Hindnek hívták. Férjével, Ubajdullah ibn Dzsahsszal együtt lett muszlim, és vándorolt ki Abesszíniába. Mivel lánya, Habíba Abesszíniában született, őt magát is Umm Habíba (Habíba anyja) kunjával ismerték. Férje ott, a papoktól megtévesztve, hitehagyottá (murtadd) vált, és meghalt. Egyedül maradt, idegenben és szegényen. Így szólt: „Nem hagyom el Allah Küldöttének vallását.” Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) feleségül akarta venni, hogy megvigasztalja. A hidzsra utáni hetedik évben levelet írt Nadzsásínak. A Próféta e parancsára Nadzsásí megkötötte házasságát a Nemes Küldöttel, és Medinába küldte. A hidzsra utáni negyvennegyedik évben távozott a túlvilágra Medinában.

Nagytiszteletű Majmúna (radiyallahu anhá): Barrának hívták, és Allah Küldötte adta neki a Majmúna nevet. Majmúna férje már túlvilágra távozott. Amikor Hajbar elfoglalása után umrára mentek Mekkába, a Medinába vezető visszaúton abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Allah Küldöttének felesége lett. A hidzsra utáni ötvenharmadik évben Mekkában megbetegedett. Így szólt: „Vigyetek ki Mekkából! Mert Allah Küldötte tudatta velem, hogy Mekkán kívül távozom a túlvilágra.” Amikor kivitték, azon a helyen távozott a túlvilágra, ahol Allah Küldötte megkötötte vele a házasságot (a Szarif nevű helyen).11

Nagytiszteletű Márija (radiyallahu anhá): Akkor jutott hitre, amikor a Próféta rabnője volt, és abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a felesége lett. Mivel Mukaukisz, Egyiptom és Alexandria uralkodója ajándékként küldte, származása (nemzetsége) és születésének éve nem ismeretes pontosan. A Nemes Küldöttnek anyánktól, nagytiszteletű Márijától Ibráhím nevű fia született. Nagytiszteletű Márija nagyon nyugodt, csendes és szerény volt. Nagytiszteletű Omár kalifaságának utolsó éveiben, 637-ben (a hidzsra utáni 16. évben) távozott a túlvilágra. A Bakí temetőben nyugszik.12

Nagytiszteletű Rajhána (radiyallahu anhá): Akkor lett muszlim, amikor a Próféta rabnője volt. A Banú Kurajza törzsből, a Medinában élő zsidók közül származott. Nemzetsége: Rajhána bint Sam’ún ibn Jazíd, vagy Rajhána bint Zajd ibn Amr ibn Hanafa ibn Sam’ún ibn Jazíd. Születésének éve nem ismeretes pontosan. A Próféta előtt, 631-ben (a hidzsra utáni 10. évben) távozott a túlvilágra Medinában. A Bakí temetőben nyugszik.13

„A szajjidok és a sarífok szeretete ahhoz vezet, hogy az ember utolsó leheletekor hittel távozik” Abu Mudzsáhid Enver ibn Názif (rahmatullahi aleyh)