A HIT FELTÉTELEI

1. Hinni Allahu teâlâ létezésében és egyetlenségében

(Ámantu billahi) azt jelenti: „Hiszek Allahu teâlâ létezésében és egyetlenségében, hitre jutottam, szívemmel igaznak vallottam (taszdík), nyelvemmel megvallottam (ikrár).” Allahu teâlâ létezik, és egyetlen. Sem lényegében (dzát), sem tulajdonságaiban (szifát) semmilyen módon nincs társa. Ahogyan az összes teremtmény lényege és tulajdonságai nem hasonlítanak Teremtőjük lényegéhez és tulajdonságaihoz, úgy a Teremtő lényege és tulajdonságai sem hasonlítanak egyetlen teremtménye lényegéhez és tulajdonságaihoz sem. Az összes teremtmény minden szervének és minden sejtjének Teremtője, a semmiből Létrehozója egyedül Allahu teâlâ. Allahu teâlâ lényegének valóságát (hakíka) senki sem ismerheti. Mentes és távol áll mindattól, ami az értelemben és a képzeletben felmerül. Nem szabad lényegét értelemmel és képzelettel elgondolni. Csak a nemes Koránban kinyilatkoztatott tulajdonságait és neveit kell kívülről megtanulni, és ezek által igaznak vallani és megvallani istenségét (ulúhijja). Minden tulajdonsága és neve öröktől való (azalí) és örökké tartó (abadí). Allahu teâlâ nem anyag, nem test és nem állapot. Nincs hasonmása, társa és ellentéte. Nem olyan, mint azok a dolgok, amelyeket ismerünk, és amelyeket elgondolhatunk. Nem érthető meg és nem gondolható el, milyen. Minden, ami az ember eszébe jut, téves. Allahu teâlâ létezik, és egyetlen. Rajta kívül nincs imádatra méltó isten. Allahu teâlâ nincs időhöz, térhez és irányhoz kötve. Nem valamely helyen, nem valamely oldalon van. Az időket, a helyeket és az irányokat Ő teremtette. A tudatlanok azt hiszik, hogy az Ars fölött vagy fent, az égben van. Az Arsot is, a fölötte és az alatta levőt is Ő teremtette. Ami később teremtetett, nem lehet helye annak, aki kadím [öröktől való]. Ahogyan lényege semmilyen helyen nem tartózkodik, úgy az ismert hat iránytól is mentes. Vagyis nincs sem elöl, sem hátul, sem jobbra, sem balra, sem fent, sem lent. Sem a világegyetemen belül, sem azon kívül nincs. A benne vagy kívüle levés két létező dolog között gondolható el.

Allahu teâlâról nem mondjuk, hogy „mindenütt van”. Mivel Allahu teâlâ mentes a helytől, azt mondani: „Ő mindenütt van”, annyi volna, mint helyet kijelölni Neki. Minden helyet, vagyis mindenhol mindent Allahu teâlâ teremtett. A teremtett nem lehet helye a Teremtőnek. Ezért nem azt kell mondani, hogy mindenütt, hanem azt, hogy „Allahu teâlâ mentes a helytől”. Ezért nem mondjuk, hogy Allah mindenütt van. Azt mondjuk: „Allahu teâlâ minden időben és minden helyen hádir (jelen van) és názir (lát).”

„Minden muszlimnak először az Ámantut kell kívülről megtanítania a gyermekének, és a jelentését is alaposan meg kell tanítania neki” Huszajn ibn Szaíd (rahmatullahi aleyh)

Nagytiszteletű Szajjid Abdulhakím Arvászí is ezt mondja:

„Mivel Allahu teâlâ nincs időhöz és helyhez kötve, az a mondás, hogy »Ő hádir és názir«, átvitt értelmű (madzsáz). Azt jelenti, hogy idő és hely nélkül [úgy, hogy semmilyen helyen sincs] hádir [jelen van] és názir [lát]. Ahogyan Allahu teâlâ minden tulajdonsága időn és helyen kívüli, úgy az is, hogy jelen van és lát, nem idővel és hellyel történik.” A világegyetem a képzelet (hajál) fokán teremtetett. Az, hogy a képzelet fokán levő világ folyamatosan létezőnek látszik, Allah hatalma által történik. Minden létező Teremtője, Tulajdonosa és Uralkodója Ő. Hinni kell, mondván: „Nincs, aki uralkodna Fölötte, aki parancsolna Neki, aki Fölötte állna.” Minden felsőbbség és a tökéletesség minden tulajdonsága az Övé. Nincs Benne semmilyen hiba, semmilyen fogyatékos tulajdonság. Megteheti, amit akar. Amit tesz, nem azért teszi, hogy hasznára legyen Magának vagy másnak. Semmit sem tesz ellenszolgáltatásért. Ugyanakkor minden tettében bölcsességek (hikma), hasznok, kegyek és jótétemények vannak. Nem köteles szolgáinak megadni azt, ami jó és hasznos, sem egyeseket jutalmazni, másokat büntetni. Ha az összes lázadót és bűnöst a Paradicsomba helyezné, az illene kegyelméhez és jótéteményéhez. Ha mindazokat, akik engedelmeskednek és istenszolgálatot végeznek, a Pokolba vetné, az sem ellenkezne az igazságossággal. Ő azonban úgy akarta, és tudtul is adta, hogy a muszlimokat, akik istenszolgálatot végeznek, a Paradicsomba juttatja, és végtelen adományokkal és jótéteményekkel ajándékozza meg őket, a hitetleneket pedig a Pokolban örökké bünteti. Ő nem szegi meg a szavát. Ha minden élőlény hinne és engedelmeskedne, az semmi hasznára sem volna Neki. Ha az egész világ hitetlenné, lázadóvá és féktelenné válna, és szembeszállna Vele, az sem ártana Neki semmit. Ha akarja, megbocsát annak, aki a társításon (sirk) és a hitetlenségen (kufr) kívül bármilyen nagy bűnt elkövetett, és bűnbánat nélkül halt meg. Ha akarja, kis bűnért is büntet. Tudtul adta, hogy azoknak, akik hitetlenként vagy hitehagyottként (murtadd) halnak meg, soha nem bocsát meg, és örökké bünteti őket.

Azt a muszlimot, aki a kibla népéhez (ahl al-kibla) tartozik és istenszolgálatot végez, de a hitvallása nem felel meg az Ahl as-sunna hitvallásának, és bűnbánat nélkül hal meg, Ő a Pokolban bünteti ugyan, de az ilyen vallási újító (bid’a) muszlimok nem maradnak örökké a Pokolban.

Lehetséges (dzá’iz), hogy Allahu teâlât ezen a világon testi szemmel lássák. De senki sem látta. A Feltámadás Napján, a gyülekezés helyén (mahsar) a hitetleneknek és a bűnös hívőknek hatalmával és fenségével (kahr és dzsalál), az igaz (szálih) hívőknek pedig kegyével és szépségével (lutf és dzsamál) mutatkozik meg. A hívők a Paradicsomban a szépség tulajdonságával fogják látni. Az angyalok és a nők is látni fogják. A hitetlenek ettől meg lesznek fosztva.

Elgondolhatatlan, hogy Allahu teâlâ fölött éjszaka, nappal és idő múljék el. Mivel Allahu teâlâban semmilyen szempontból semmilyen változás nincs, nem mondható, hogy a múltban ilyen volt, a jövőben olyan lesz. Allahu teâlâ semmibe sem száll bele (hulúl). Vagyis semmivel sem egyesül. Allahu teâlânak nincs ellentéte, ellenpárja, hasonmása, társa, segítője, oltalmazója.

Nincs anyja, apja, fia, lánya, hitvese. Mindig jelen van (hádir), mindent átfog (muhít), és lát (názir). Mindenkihez közelebb van, mint a nyaki ütőere. Ám az, hogy jelen van, hogy mindent átfog, hogy velünk van és közel van, nem úgy van, ahogyan mi értjük. Közelsége nem érthető meg sem a tudósok tudásával, sem a természettudósok eszével, sem a valík feltárulásával és szemlélésével (kasf és suhúd). Ezek belső valóságát az emberi értelem nem foghatja fel. Allahu teâlâ egyetlen lényegében és tulajdonságaiban; egyikben sincs változás, átalakulás.

Allahu teâlâ nevei végtelenek. Közismert, hogy ezeregy neve van. Vagyis neveiből ezeregyet közölt az emberekkel. Mohammed aleyhisselam vallásában ezek közül kilencvenkilencet adott tudtul. Ezeket „al-aszmá al-huszná”-nak (Allah legszebb neveinek) nevezzük.

Allahu teâlâ dzátí és szubútí tulajdonságai

Allahu teâlânak hat lényegi tulajdonsága (asz-szifát adz-dzátijja) van:

1. Vudzsúd: Allahu teâlâ létezik. Létezése öröktől való. Ő vádzsib al-vudzsúd, vagyis létezése szükségszerű. 2. Kidam: Allahu teâlâ létezésének nincs eleje, kezdete.

3. Baká: Allahu teâlâ létezésének nincs vége, nincs befejezése. Soha nem szűnik meg. Ahogyan lehetetlen (muhál), hogy társa legyen, úgy lényegére és tulajdonságaira nézve is lehetetlen a nemlét.

4. Vahdánijja: Allahu teâlânak sem lényegében, sem tulajdonságaiban, sem tetteiben nincs társa és hasonmása.

5. Muhálafatun lil-havádisz: Allahu teâlâ sem lényegében, sem tulajdonságaiban nem hasonlít egyetlen teremtmény lényegéhez és tulajdonságaihoz sem.

6. Kijám bi-nafszihi: Allahu teâlâ Önmaga lényege által áll fenn (káim). Nincs szüksége helyre. Amikor sem anyag, sem hely nem volt, Ő már létezett, mert mentes minden szükséglettől. Amilyen volt a lényege, mielőtt ezt a világegyetemet a nemlétből a létbe hozta, olyan mindig, végtelenül.

Allahu teâlânak nyolc állító tulajdonsága (asz-szifát asz-szubútijja) van:

1. Haját: Allahu teâlâ élő. Élete nem hasonlít a teremtmények életéhez: lényegéhez illő és csak Neki sajátos élet, öröktől való és örökké tartó. 2. Ilm: Allahu teâlâ mindent tud. Tudása nem olyan, mint a teremtmények tudása. Látja és tudja, ha a sötét éjszakában egy hangya a fekete kövön lépked. Tudja az emberek szívén átfutó gondolatokat és szándékokat. Tudásában nincs változás. Öröktől való és örökké tartó.

3. Szam’: Allahu teâlâ hall. Közvetítő és irány nélkül hall. Hallása nem hasonlít a szolgák hallásához. Ez a tulajdonsága is, mint minden tulajdonsága, öröktől való és örökké tartó. 4. Baszar: Allahu teâlâ lát. Eszköz és feltétel nélkül lát. Látása nem szemmel történik. 5. Iráda: Allahu teâlânak akarata van. Azt teremti, amit akar. Minden az Ő akarata által jön létre. Nincs olyan erő, amely akaratát meggátolhatná.

6. Kudra: Allahu teâlâ mindenre képes. Semmi sem nehéz Neki.

7. Kalám: Allahu teâlâ beszél. Beszéde nem eszközzel, betűkkel, hangokkal és nyelvvel történik.

8. Takvín: Allahu teâlâ a Teremtő. Rajta kívül nincs teremtő. Mindent Ő teremt. Allahu teâlân kívül senkit sem szabad teremtőnek mondani. Minden létezőt a semmiből hozott létre. Egyedül Ő teremti az emberek és az állatok mozgását és nyugalmát [mozdulatlanságát], gondolatait, betegségeit, gyógyulását, javait, bajait, hasznait és kárait. Az ember sem saját mozdulatait, sem gondolatait, semmit sem teremthet. Az ember gondolatait, mozdulatait, felfedezéseit és találmányait mindig Ő hozza létre, Ő teremti a semmiből. Rajta kívül mást teremtőnek mondani tudatlan és hamis beszéd.

„Mivel Allahu teâlâ nincs időhöz és helyhez kötve, az a mondás, hogy »Ő hádir és názir«, átvitt értelmű (madzsáz). Azt jelenti, hogy idő és hely nélkül [úgy, hogy semmilyen helyen sincs] hádir [jelen van] és názir [lát]” Szajjid Abdulhakím Arvászí (rahmatullahi aleyh)

Allahu teâlâ szubútí tulajdonságai a dzátí tulajdonságokhoz hasonlóan kadímok (öröktől valók). Ezek a tulajdonságok sem válnak el lényegétől. Vagyis tulajdonságai nem azonosak lényegével, de nem is mások, mint az. Senki és semmi nem lehet társa vagy hasonmása Allahu teâlânak a tulajdonságaiban. A dzátí tulajdonságok azok a tulajdonságok, amelyek kizárólag Allahu teâlâ lényegének sajátjai. Ezek a tulajdonságok egyetlen teremtményben sincsenek meg. És semmilyen módon nem kapcsolódnak a teremtményekhez. A szubútí tulajdonságok viszont azok a tulajdonságok, amelyek kapcsolatban állnak a teremtményekkel. Ezek közül a teremtés tulajdonságán kívül a többiből szolgáinak is juttatott valamennyit, ha csekély és korlátozott mértékben is. Ezekben a tulajdonságaiban sincs semmilyen változás. Ezek is, akárcsak a dzátí tulajdonságok, kadímok, vagyis öröktől valók. Mivel a teremtmények később teremtettek, a teremtményekhez fűződő kapcsolatuk hádisz, vagyis nem öröktől való. Ezek a tulajdonságai, vagyis hogy él, tud, hall, lát, hatalma van, akar és beszél, egyáltalán nem hasonlítanak a szolgákéhoz; csupán a nevük hasonló. Lényegének és tulajdonságainak valóságát nem lehet megérteni.

Egyetlen teremtmény sem értheti meg és nem foghatja fel soha a Teremtőjét. Prófétánk így szól: „Gondolkodjatok azon, amit Allahu teâlâ teremtett, de ne gondolkodjatok az Ő lényegén! Mert nem tudjátok Őt méltóképpen felmérni, és nincs erőtök ahhoz, hogy megértsétek.” Egy másik nemes hadíszban pedig így szólt: „Allahu teâlâ távol áll mindattól, ami az ember eszébe jut.”1

2. Hinni az angyalokban

Va maláikatihi: vagyis hinni az angyalokban. Az angyalok testek, de finomak (latíf), finomabbak a gázoknál. Fényből valók (núrání). Élők. Értelemmel bírnak. Az emberekben meglevő rosszaságok nincsenek meg az angyalokban. Bármilyen alakot ölthetnek. Ahogyan a gázok folyékony és szilárd halmazállapotba kerülnek, és szilárddá válva alakot öltenek, úgy az angyalok is szép alakokat ölthetnek. Az angyalok nem nagy emberek testéből kivált lelkek. A keresztények hiszik az angyalokat ilyen lelkeknek. Nem is olyanok, mint az energia vagy az erő. A régi filozófusok egy része gondolta így.

A malak (angyal) küldöttet, hírhozót jelent. Többes száma „maláika”. Az angyalok minden élőlény előtt teremtettek. Ezért adták tudtul, hogy az angyalokban a könyvekben való hit előtt kell hinni. A könyvek pedig a prófétákat előzik meg. A nemes Korán is ebben a sorrendben közli azoknak a dolgoknak a nevét, amelyekben hinni kell. Az angyalokban való hitnek ilyennek kell lennie: az angyalok Allahu teâlâ szolgái. Nem társai. Nem a lányai. A hitetlenek és a társítók (musrik) gondolták így. Allahu teâlâ minden angyallal elégedett. Engedelmeskednek Allahu teâlâ parancsainak. Nem követnek el bűnt. Nem lázadnak a parancsok ellen. Nem férfiak és nem nők. Nem házasodnak. Nincs gyermekük. Élettel bírnak, vagyis élők.

„Gondolkodjatok azon, amit Allahu teâlâ teremtett, de ne gondolkodjatok az Ő lényegén! Mert nem tudjátok Őt méltóképpen felmérni, és nincs erőtök ahhoz, hogy megértsétek” Nemes hadísz

Amikor Allahu teâlâ tudtul adta, hogy embereket fog teremteni, az angyalok megkérdezték: „Uram! Olyan teremtményeket teremtesz, akik romlást okoznak a földön, és vért ontanak?” Az angyalok ilyen, „zallának” (botlásnak) nevezett kérdései nem csorbítják azt, hogy bűntelenek (ma’szúm) és vétlenek. A teremtmények közül az angyalok a legtöbben. Számukat Allahu teâlân kívül senki sem tudja. Az egekben nincs üres hely, ahol az angyalok ne végeznének istenszolgálatot. Az egek minden helye tele van meghajló (rukú) vagy leborult (szadzsda) angyalokkal. Az egekben, a földeken, a növényekben, a csillagokban, az élőlényekben és az élettelen dolgokban, az esőcseppekben, a fák leveleiben, minden molekulában, minden atomban, minden reakcióban, minden mozgásban – mindenben feladatuk van az angyaloknak. Mindenütt Allahu teâlâ parancsait teljesítik. Közvetítők Allahu teâlâ és a teremtmények között. Egyesek más angyalok elöljárói. Egyesek az emberek prófétáinak hoznak hírt. Egyesek jó gondolatokat hoznak az emberek szívébe, és ezt sugallatnak (ilhám) nevezzük.

Egyesek semmit sem tudnak az emberekről és egyetlen teremtményről sem: Allahu teâlâ szépsége (dzsamál) előtt önkívületbe estek. Mindegyiküknek meghatározott helye van, ahonnan nem távozhat. A Paradicsom angyalai a Paradicsomban vannak. Vezetőjük neve Ridván. A Pokol angyalait zabániknak nevezzük. Ők a Pokolban teljesítik a nekik parancsolt feladatokat. A Pokol tüze nem árt nekik, ahogyan a tenger sem árt a halnak. A pokolbeli zabánik vezetői tizenkilencen vannak. A legnagyobbik neve Málik. Azt a négy angyalt, akik minden ember minden jó és rossz tettét felírják – kettő éjjel, kettő nappal jön –, Kirámán kátibínnak vagy hafaza angyaloknak nevezzük.

Olyan hagyomány is van, amely szerint a hafaza angyalok mások, mint ezek. A jobb oldali angyal a bal oldalinak az elöljárója, és a jó tetteket írja fel. A bal oldali a rossz tetteket írja fel. Vannak angyalok, akik a sírokban a hitetleneket és a lázadó muszlimokat büntetik, és vannak angyalok, akik a sírban kérdéseket tesznek fel. A kérdező angyalokat „Munkarnak és Nakírnak” nevezzük. A hívőket kérdezőket „Mubassirnak és Basírnak” is nevezik. Az angyalok között rangbeli különbségek vannak. A legkiválóbbak négyen vannak. 1. Dzsibríl aleyhisselam. Feladata, hogy kinyilatkoztatást (vahj) hozzon a prófétáknak, és tudtul adja a parancsokat és a tilalmakat. 2. Iszráfíl aleyhisselam. Ő fogja megfújni a Szúr nevű kürtöt. A Szúrt kétszer fogja megfújni. Az elsőnél Allahu teâlân kívül minden élő meghal. A másodiknál mind újra feltámadnak. 3. Míkáíl aleyhisselam. Az ő feladata az olcsóság és a drágaság, az ínség és a bőség előidézése, és minden anyag mozgatása. 4. Azráíl aleyhisselam. Ő veszi el az emberek lelkét.

Ez a négy az összes angyal prófétája. E négy angyal után négy csoport a kiválóbb: a Hamalat al-Arsnak (az Ars hordozóinak) nevezett angyalok négyen vannak, a Feltámadáskor nyolcan lesznek; az isteni jelenlétben levő angyalokat Mukarrabínnak nevezzük; a büntető angyalok vezetőit Karúbijjúnnak nevezzük; az irgalom angyalait Rúhánijjúnnak nevezzük. Mindannyian az angyalok kiválasztottjai (havássz), vagyis a kiválóbbjai közé tartoznak.

Ők a prófétákon kívül minden embernél kiválóbbak. A muszlimok közül az igazak (szálih) és a valík kiválóbbak és magasabb rangúak a közönséges angyaloknál. A közönséges angyalok pedig kiválóbbak a közönséges muszlimoknál, vagyis a lázadóknál és a bűnösöknél (fászik).

3. Hinni a könyvekben

Va kutubihi: azt jelenti: „Hiszek azokban a könyvekben, amelyeket Allahu teâlâ lebocsátott.” Allahu teâlâ ezeket a könyveket egyes prófétáknak a Dzsibríl nevű angyal által kinyilatkoztatva, vagyis felolvastatva bocsátotta le, másoknak táblákra írva, megint másoknak pedig angyal nélkül hallatta őket. Mindegyik Allahu teâlâ szava (kalám). Öröktől valók és örökké tartók. Nem teremtettek (mahlúk). Nem az angyalok vagy a próféták saját szavai. Minden könyv, amelyet Allahu teâlâ lebocsátott, igaz és helyes. Az égi könyvek közül, amelyeket tudtunkra adtak, száznégy van. Közismert, hogy közülük tíz lap (szuhuf) Ádám aleyhisselamnak, ötven lap Sísz (Sít) aleyhisselamnak, harminc lap Idrísz aleyhisselamnak, tíz lap pedig Ibráhím aleyhisselamnak bocsáttatott le. A Tavrát Músza aleyhisselamnak, a Zabúr Dávúd aleyhisselamnak, az Indzsíl Ísza aleyhisselamnak, a nemes Korán pedig Mohammed aleyhissalatu vesselamnak bocsáttatott le. A nemes Korán hatályon kívül helyezte (naszh) az összes könyvet, és megszüntette szabályaik érvényét. A nemes Koránban a Feltámadás Napjáig soha nem lesz tévedés, feledés, többlet és hiány. A múlt és a jövő minden tudománya benne van a nemes Koránban. Ezért kiválóbb és értékesebb minden könyvnél. A Nemes Küldött (sallallahu aleyhi ve sellem) legnagyobb csodája (mu’dzsiza) a nemes Korán. Ha az összes ember és dzsinn összegyűlne, és mind azon fáradozna, hogy a nemes Korán legrövidebb szúrájához hasonló szöveget mondjon, nem tudnák elmondani. Ma minden embernek a nemes Koránt kell követnie. Jelenleg egyetlen országban sincs meg a valódi Tavrát és Indzsíl. Megváltoztatott evangéliumok vannak. Ezeket a könyveket később eltorzították (tahríf), vagyis emberek megváltoztatták. Ha nem változtatták volna is meg őket, akkor sem volnának érvényesek: Allahu teâlâ mindegyiket hatályon kívül helyezte.

A nemes Korán ájáról ájára érkezett, és huszonhárom év alatt vált teljessé. A nemes Korán a Feltámadás Napjáig érvényes. Megóvatott attól, hogy érvényét veszítse, és hogy emberek megváltoztassák. Aki hiszi, hogy a nemes Koránban hiány vagy többlet van, az nem hitt Allahu teâlâban. Nemes ájákban jelentése szerint így szól:

„Mi bocsátottuk le a nemes Koránt, és bizony Mi őrizzük meg” (al-Hidzsr szúra, 15:9).

„A nemes Korán igen becses, felettébb hatalmas (páratlan) Írás. Hamisság nem érhet el hozzá sem elölről, sem hátulról (semmilyen irányból, semmilyen módon nem férkőzhet bele semmi alaptalan. Mert) Allahu teâlâ bocsátotta le, aki Hakím (minden szavában és tettében bölcsesség van) és Mahmúd (minden dicséretre méltó)” (Fusszilat szúra, 41:41–42). A nemes Korán sok olyan rejtett dologról tudósít, amely a múltban történt, és amely a jövőben fog történni. Akik hallják és olvassák, nem tudnak betelni az ízével. Ha elfáradnak is, nem unják meg. Számtalan tapasztalat mutatta meg, hogy olvasása vagy hallgatása eloszlatja a gondokat. Olyanokat is láttak, akiknek a szívét hallatára rettenet és félelem szállta meg, és emiatt meghaltak. Az iszlám sok ádáz ellenségének szíve meglágyult, amikor a nemes Koránt hallgatta, és hitre jutottak.

A nemes Korán lebocsátása óta semmilyen változást nem szenvedett, és ezután sem fog. A nemes Korán Allah szava. Nem lehetséges, hogy emberek ilyen könyvet alkossanak. Még egyetlen ájájához hasonlót sem tudott senki mondani. Az összes költő és író, aki napjainkig élt, tehetetlenül és csodálattal állt a nemes Korán szerkezete (nazm) és értelme előtt. Miután Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem) a túlvilágra távozott, első kalifája, nagytiszteletű Abu Bakr asz-Sziddík (radiyallahu anh) összegyűjtette egy helyre a nemes Korán ájáit. Így jött létre a Mushaf. A nemes Társak mindannyian egyetértésben tudtul adták, hogy ez a Mushaf Allah szava. A harmadik kalifa, Oszmán (radiyallahu anh) erről a Mushafról még hat példányt íratott, és néhány tartományba elküldte őket.

A nemes Koránt eredeti alakjában kell olvasni. Azt, amit más betűkkel írtak le, nem nevezik nemes Koránnak. Amikor az ember kezébe veszi a Mushafot, mosakodott állapotban kell lennie, és a kibla felé fordulva ülve, figyelmesen, lassan, alázattal (husú’) és a Mushafba nézve, minden ája jogát megadva, a tadzsvíd szabályai szerint kell olvasnia. Gondolnia kell arra, hogy amit olvas, az Allah szava, és követnie kell a nemes Korán parancsait és tilalmait.

4. Hinni a prófétákban

Va ruszulihi: azt jelenti: „Hiszek Allahu teâlâ prófétáiban.” A prófétákat azért küldték el, hogy az embereket arra az útra vezessék, amely Allahu teâlânak tetszik, és hogy megmutassák nekik az egyenes utat. Alkatuk, jellemük, tudásuk és értelmük tekintetében koruk minden emberénél kiválóbb, értékesebb és tiszteletre méltóbb személyek. Nincs bennük semmilyen rossz jellemvonás és kifogásolható állapot.

A prófétákban megvan az iszma (bűntelenség) tulajdonsága. Vagyis sem azelőtt, hogy tudtukra adták volna prófétaságukat, sem azután nem követnek el semmilyen kis vagy nagy bűnt. Miután tudtukra adták, hogy próféták, amíg prófétaságuk el nem terjed és meg nem értik, nem éri őket vakság, süketség és ezekhez hasonló fogyatékosság és hiba sem. Azokat a prófétákat, akik új vallást hoztak, raszúlnak nevezzük. Azokat a prófétákat, akik nem hoztak új vallást, hanem az embereket az előző vallásra hívták, nabínak nevezzük. A parancsok közlésében és abban, hogy az embereket Allah vallására hívják, nincs semmilyen különbség a raszúl és a nabí között. A prófétákban hinni azt jelenti, hogy semmilyen különbséget nem téve közöttük hisszük, hogy mindegyikük igazmondó és egyenes szavú. Aki közülük egyben nem hisz, az egyikükben sem hitt.

Bár ellenségeik sokan voltak, és a hitetlenek gúnyolták és bántották őket, a próféták közölték és tudtul adták az embereknek Allahu teâlâ parancsait, és nem féltek az ellenségtől. Allahu teâlâ csodákkal erősítette meg a prófétákat, hogy megmutassa: igazmondók, és igazat beszélnek. Senki sem tudott szembeszállni ezekkel a csodákkal. Azt, aki elfogad egy prófétát, és hisz benne, annak a prófétának az ummájához tartozónak nevezzük. A Feltámadás Napján engedélyt kapnak arra, hogy ummájuk sok bűnt elkövetett tagjaiért közbenjárjanak (safá’a), és közbenjárásukat elfogadják. Allahu teâlâ ummájuk tudósainak, igazainak és valíjainak is engedélyt ad a közbenjárásra, és elfogadja közbenjárásukat.

„Mi bocsátottuk le a nemes Koránt, és bizony Mi őrizzük meg” Hidzsr: 9

A próféták (aleyhimussalavatu vetteslimat) a sírjukban élnek, olyan élettel, amelyet mi nem ismerünk. Áldott testüket a föld nem emészti el. Ezért mondja a nemes hadísz: „A próféták a sírjukban imádkoznak.” Amikor a próféták (aleyhimusselam) áldott szeme alszik, szívük szeme nem alszik. A prófétai feladatok ellátásában és a prófétaság kiválóságainak birtoklásában minden próféta egyenlő. A próféták (aleyhimussalavatu vetteslimat) az emberek közül valók. A dzsinnek, az angyalok és a nők közül nem lesz próféta az emberek számára. Sem a dzsinn, sem az angyal nem emelkedhet a próféták rangjára. A próféták között rangbeli különbségek vannak. Például az olyan kiválóságok tekintetében, mint ummájuk nagy száma, azoknak az országoknak a nagysága, ahová küldték őket, tudásuk és ma’rifájuk (Allah-ismeretük) elterjedése sok helyen, csodáik nagyobb száma és tartóssága, valamint a nekik juttatott különleges értékek és jótétemények, a végső idők prófétája, Mohammed aleyhisselam minden prófétánál kiválóbb. Az ulul-azm próféták kiválóbbak azoknál, akik nem ilyenek, a raszúlok pedig kiválóbbak a nem raszúl nabíknál. Ádám aleyhisselam Szafijjullah, abban az értelemben, hogy Allahu teâlâ jótéteménye folytán kiválasztottként teremtett, tiszta ember. Núh aleyhisselam Nadzsijjullah, abban az értelemben, hogy mindig Allahu teâlâval foglalkozó, isteni áradásokban (fajd) részesült személy. Ibráhím aleyhisselam Halílullah, mert szívében Allah szeretetén kívül egyetlen teremtmény szeretete sem volt. Músza aleyhisselam Kalímullah, mert beszélt Allahu teâlâval. Ísza aleyhisselam Rúhullah és Kalimatullah, mert nincs apja: csupán a „Legyen!” isteni szó által jött világra az anyjától. Ezenfelül Allahu teâlâ bölcsességgel teli szavait prédikálva juttatta el az emberek füléhez.

Mohammed aleyhisselam, aki a teremtmények megteremtésének oka, és Ádám fiai közül a legkiválóbb, a legnemesebb és a legértékesebb, Habíbullah (Allah Szeretettje). Igen sok minden mutatja, hogy ő Habíbullah, és mutatja nagyságát és kiválóságát. Ezért nem lehet róla olyan szavakat mondani, mint „vereséget szenvedett” vagy „megfutamodott”. A Feltámadáskor mindenki más előtt kel ki a sírjából.

Elsőként megy a gyülekezés helyére (mahsar). Mindenki más előtt lép be a Paradicsomba. Szép erkölcsét nem lehet felsorolni, és leírásához nem elég az emberi erő.

A Feltámadás Napján minden próféta az ő zászlaja alatt talál árnyékot. Allahu teâlâ minden prófétának megparancsolta: „Ha megéritek azt az időt, amikor Habíbom (Szeretettem), Mohammed aleyhisselam, akit teremtményeim közül kiválasztottam és megszerettem, próféta lesz, higgyetek benne, és segítsétek őt!” És minden próféta ugyanezt hagyta meg és parancsolta ummájának. Mohammed aleyhisselam „Hátam al-anbijá” (a próféták pecsétje), vagyis utána nem jön több próféta.

A próféták tulajdonságai

Hinni kell, hogy a prófétákban (aleyhimusselam) hét tulajdonság van meg:

1. Iszma: nem követnek el bűnt. A próféták nem követnek el semmilyen kis vagy nagy bűnt, amely bármely vallásban harám volt vagy harám lesz.

„A próféták a sírjukban imádkoznak” Nemes hadísz

2. Amána: A próféták minden tekintetben megbízható személyek. Soha nem élnek vissza azzal, amit rájuk bíztak.

3. Szidk: A próféták szavaikban, tetteikben és minden viselkedésükben egyenes és becsületes emberek. Soha nem hazudnak.

4. Fatána: A próféták igen értelmes és igen nagy felfogású személyek. Az olyan fogyatékosságokkal élők közül, mint a vakság és a süketség, valamint a nők közül nem jött próféta. 5. Tablíg: Mindazt, amit a próféták tudtul adtak és elmagyaráztak az embereknek, az Allahu teâlâtól érkező kinyilatkoztatásból tanulták. Az általuk közölt parancsok és tilalmak közül egyik sem a saját gondolatuk. Mindent tudtul adtak, amit megparancsoltak nekik. 6. Adála: A próféták soha nem követnek el elnyomást és igazságtalanságot. Senki kedvéért nem térnek el az igazságosságtól. 7. Amn al-azl: Nem fosztják meg őket a prófétaságtól. Ezen a világon és a túlvilágon mindig próféták.

A próféták száma nem ismert. Közismert, hogy több mint százhuszonnégyezren vannak. Közülük háromszáztizenhárom raszúl. Két raszúl között átlagosan ezer év telt el. A raszúlok közül hatan még magasabb rangúak. Őket ulul-azm prófétáknak nevezzük. Ezek: Ádám, Núh, Ibráhím, Músza, Ísza és Mohammed Musztafa aleyhimusselam. Harminchárom próféta neve ismert. Ezek: Ádám, Idrísz, Sít, Núh, Húd, Szálih, Ibráhím, Lút, Iszmáíl, Iszhák, Jakúb, Júszuf, Ajjúb, Suajb, Músza, Hárún, Hidr, Júsa ibn Nún, Iljász, Aljasza’, Zul-Kifl, Sam’ún, Ismoil, Júnusz ibn Mattá, Dávúd, Szulajmán, Lukmán, Zakarijjá, Jahjá, Uzajr, Ísza ibn Marjam, Zul-Karnajn és Mohammed (aleyhi ve aleyhimussalatu vesselam).

Közülük csak huszonnyolcnak a nevét adta tudtul a nemes Korán. Arról, hogy Zul-Karnajn, Lukmán, Uzajr és Hidr próféta volt-e vagy sem, eltérnek a vélemények. Nagytiszteletű Mohammed Ma’szúm a 2. kötet 36. levelében azt írja, hogy erős az a hagyomány, amely szerint Hidr aleyhisselam próféta. A 182. levélben pedig ezt mondja: Az, hogy Hidr aleyhisselamot emberi alakban látják, és hogy bizonyos dolgokat tesz, nem mutatja, hogy életben van. Allahu teâlâ megengedte, hogy az ő lelkét, valamint sok próféta és valí lelkét emberi alakban lássák. Az, hogy látják őket, nem mutatja, hogy életben vannak.

5. Hinni a túlvilágban

Val-jaumil-áhiri: azt jelenti: „Hiszek a túlvilág napjában (áhira).” Ennek az időnek a kezdete az a nap, amelyen az ember meghal, és a Feltámadás végéig tart. Azért nevezik utolsó napnak, mert nem követi éjszaka, vagy azért, mert ezen világ után jön. Nem adták tudtul, mikor jön el a Feltámadás (kijáma). Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem) azonban sok jelét közölte:

A vallási tudás feledésbe merül. Elszaporodik a bűn (fiszk) és a gonoszság.

Vallástalan, erkölcstelen és becstelen emberek lesznek a vezetők. Allahu teâlâ parancsait nem engedik teljesíteni. A harámokat mindenütt elkövetik. Eljön nagytiszteletű Mahdí. Ísza aleyhisselam leszáll az égből Damaszkuszba. Megjelenik a Daddzsál. A Jádzsúdzsnak és Mádzsúdzsnak nevezett népek mindenütt zűrzavart keltenek. A nap nyugaton kel fel. Nagy földrengések lesznek. Jemenből tűz tör elő. Az egek és a hegyek darabokra hullanak. A nap és a hold elsötétül. A tengerek egymásba keverednek, felforrnak és kiszáradnak…2

Azokat a muszlimokat, akik bűnös tetteket követnek el, fászikoknak nevezzük. A fászikokra és minden hitetlenre a sírban büntetés vár. Ebben feltétlenül hinni kell.

A sírbeli kikérdezés igaz. Amikor a halottat a sírba helyezik, ismeretlen élettel újra életre kel, és nyugalomban lesz, vagy büntetést szenved. A nemes hadíszok világosan tudtul adják, hogy két angyal, Munkar és Nakír ismeretlen, félelmetes emberi alakban eljön a sírhoz, és kérdéseket tesz fel.3

Egyes tudósok szerint a sírbeli kikérdezés a hittételek (akída) némelyikére, mások szerint valamennyi hittételre vonatkozik. Ezért a gyermekekkel kívülről meg kell tanultatni a következő kérdéseket és válaszokat:

„Ki az Urad? Ki a prófétád? Mi a vallásod? Mi a könyved? Merre van a kiblád? Mi a jogi iskolád (madzhab) a hitvallásban (itikád) és a gyakorlatban (amal)?”

„Uram Allahu teâlâ. Prófétám Mohammed aleyhisselam. Vallásom az iszlám. Könyvem a nemes Korán. Kiblám a nemes Kába. Iskolám a hitvallásban az Ahl as-sunna val-dzsamá’a, iskolám a gyakorlatban Imám A’zam Abu Hanífa madzhabja. Hívő vagyok, muszlim vagyok, alhamdulillah.”

A „Tazkira-i Kurtubí” című könyvben meg van írva, hogy aki nem tartozik az Ahl as-sunnához, nem tud helyesen felelni. Azoknak a sírja, akik jól felelnek, kitágul, és ablak nyílik nekik a Paradicsomból. Reggel és este látják helyüket a Paradicsomban; az angyalok jót tesznek velük, és örömhírt adnak nekik. Ha a halott nem tud jól [helyesen] felelni, vasbunkókkal úgy megütik, hogy kiáltását az embereken és a dzsinneken kívül minden teremtmény hallja. A sír annyira összeszűkül, hogy úgy szorítja, mintha egymásba akarná nyomni a csontjait. Nyílást nyitnak neki a Pokolra. Reggel és este látja helyét a Pokolban, és a sírban a gyülekezés napjáig (mahsar) keserves büntetéseket szenved.

Hinni kell a halál utáni feltámadásban. Miután a csontok és a hús elporladnak, és földdé és gázzá válnak, mindez újra egyesül, a lelkek belépnek a testükbe, és mindenki kikel a sírjából. Ezért nevezik ezt az időt a Feltámadás Napjának (kijáma). Minden élőlény összegyűlik a gyülekezés helyén (mahsar).

Minden ember tetteinek könyve repülve érkezik meg a tulajdonosához. Mindezt Allahu teâlâ teszi, a földek, az egek, a részecskék és a csillagok Teremtője, a végtelen hatalom birtokosa. Azt, hogy mindez meg fog történni, Allahu teâlâ Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) adta hírül. Amit ő mondott, kétségtelenül igaz. Kétségtelenül mind meg fog történni.

Az igazak és a jók könyvét jobb felől, a fászikokét és a rosszakét hátulról vagy bal felől adják át. Minden, amit tettek, jó és rossz, nagy és kicsi, titokban és nyilvánosan, benne lesz a könyvben. Még azok a tettek is napvilágra kerülnek, amelyeket a Kirámán kátibín angyalok sem ismernek, a testrészek tanúsága és Allahu teâlâ közlése által, és mindenről kérdőre vonnak és számadást tartanak. A gyülekezés helyén (mahsar) minden rejtett dolog napvilágra kerül, amelyet Allahu teâlâ akar. Az angyaloktól megkérdezik: „Mit tettetek a földeken és az egekben?”; a prófétáktól: „Hogyan adtátok tudtul a szolgáknak Allahu teâlâ szabályait?”; mindenkitől pedig: „Hogyan követtétek a prófétákat? Hogyan teljesítettétek a nektek közölt kötelességeket? Hogyan tartottátok tiszteletben az egymás közötti jogokat?” A gyülekezés helyén (mahsar) azokra, akiknek hitük van, és tetteik és erkölcsük szép, jutalmak és jótétemények várnak, a rossz erkölcsűekre és romlott tettűekre pedig súlyos büntetéseket mérnek.

„A szalavát, amelyet rám mondotok, fény (núr) lesz számotokra a Szirát hídon” Nemes hadísz

Allahu teâlâ igazságosságával egyes kis bűnökért is büntet, kegyelmével és jótéteményével pedig megbocsátja azoknak a hívőknek minden nagy és kis bűnét, akiknek akarja. A társításon (sirk) és a hitetlenségen kívül minden bűnt megbocsát, ha akarja, és ha akarja, kis bűnért is büntet. Tudtul adja, hogy annak, aki társítóként (musrik) és hitetlenként hal meg, soha nem bocsát meg. A Könyvvel bíró és a Könyv nélküli hitetlenek, vagyis akik nem hiszik, hogy Mohammed aleyhisselam minden ember prófétája, és akik az általa közölt szabályok (ahkám), vagyis parancsok és tilalmak közül akár csak egyet is helytelenítenek, ha ebben az állapotban halnak meg, kétségtelenül a Pokolba kerülnek, és örökké tartó büntetést szenvednek.

A Feltámadás Napján a tettek és cselekedetek mérésére van egy általunk nem ismert Mérleg (mízán), egy mérőeszköz, egy mérleg. Egyik serpenyőjébe belefér a föld és az ég. A jótettek serpenyője fényes, és az Ars jobb oldalán, a Paradicsom felől van. A bűnök serpenyője az Ars bal oldalán, a Pokol felől, a sötétségben van. Az evilágon végzett tettek, szavak, gondolatok és pillantások ott alakot öltenek: a jók fényesnek, a rosszak sötétnek és undorítónak látszanak, és ezen a mérlegen mérik meg őket. Ez a mérleg nem hasonlít az evilági mérlegekhez. Azt mondták, hogy nehezebb oldala felemelkedik, könnyebb oldala pedig lesüllyed. A tudósok egy része szerint többféle mérleg lesz.

A Szirát híd létezik. A Szirát hidat Allahu teâlâ parancsára a Pokol fölé állítják. Mindenkinek megparancsolják, hogy keljen át ezen a hídon. Azon a napon minden próféta így könyörög: „Uram! Adj épséget!” Akik a Paradicsomra valók, könnyen átkelnek a hídon, és a Paradicsomba jutnak. Közülük egyesek villámként, mások szélként, megint mások vágtató lóként kelnek át. A Szirát híd vékonyabb a hajszálnál, és élesebb a kardnál. Az iszlám követése is ilyen ezen a világon: az iszlám tökéletes követésére való törekvés olyan, mint átkelni a Szirát hídon. Akik itt elviselik a lélek vágyai (nafsz) elleni küzdelem nehézségét, ott könnyen és nyugodtan kelnek át a Sziráton. Ezért adta Allahu teâlâ az iszlám mutatta egyenes útnak a „Szirát al-musztakím” nevet. Ez a névbeli hasonlóság is mutatja, hogy az iszlám útján járni olyan, mint átkelni a Szirát hídon. Akik a Pokolra valók, a Sziráttól a Pokolba zuhannak. A Szirát hídban hinni fard, mert a Szirát hidat kinyilatkoztatott szöveg (nassz) bizonyítja. A nemes Koránban jelentése szerint így szól: „Vezessétek őket a Pokol Szirátjához, és tartóztassátok fel őket! Mert őket kérdőre vonják. (Állítsátok meg őket a számadás helyén! Számadásra vonják őket; hitükről és tetteikről kérdezik őket.)” (asz-Száffát szúra, 37:23–24).

A „Nuhbat al-La’álí” című könyvben ez áll: A Szirát híd a Pokol fölött van. Egy nemes ájában jelentése szerint így szól: „Nincs közületek senki, aki ne jutna el oda” (Marjam szúra, 19:71). Az Ahl as-sunna tudósai ezt a nemes áját – „Ti eljuttok oda” – úgy magyarázták (tafszír), hogy át kell kelni a Sziráton. [Birgivî Vasiyetnâmesi] A nemes hadíszokban így szólt:

„A Pokol fölé felállítják a Szirát hidat. Az első próféta, aki ummájával átkel rajta, én vagyok”. [Buhárí]

„A Feltámadáskor a Szirát híd elején állok, és várom, hogy ummám átkeljen. Allahu teâlâ így szól: »Kérd, amit akarsz, járj közben azokért, akikért akarsz; közbenjárásodat elfogadják.« Miután közbenjártam ummámért, tovább könyörgök. Nem kelek fel a helyemről, amíg Uram azt nem mondja nekem: »Juttasd a Paradicsomba ummádból mindazokat, akik őszintén egyszer azt mondták: Lá iláha illallah, és hittel haltak meg«”. [Imám Ahmad]

„A Szirát hídon való átkelés mindenkinek a fényétől (núr) függ. Van, aki egy szempillantás alatt, van, aki villámként, van, aki hullócsillagként, van, aki vágtató lóként kel át a Sziráton. Akinek a fénye igen csekély, hason csúszik. Keze és lába megcsúszik, majd újra megkapaszkodik. Végül csúszva-mászva megmenekül”. [Tabarání] „Aki nagyon szereti háznépemet és Társaimat, annak nem csúszik meg a lába, amikor átkel a Szirát hídon”. [Dajlamí] „Egyetlen vallási újító (bid’a) sem tud átkelni a Sziráton; a Pokolba zuhan”. [Ibn Aszákir]

„Sokan nem is tudják, hogy átkeltek a Sziráton, és azt mondják az angyaloknak: »Hol maradt a Szirát és a Pokol? Átkeltünk rajtuk?« Az angyalok pedig így felelnek: »Átkeltetek a Pokol fölötti Sziráton, de a Pokol tüze visszahúzódott fényetek elől, és elrejtőzött«”. [Dzsámi’ asz-szagír]

„A Szirát vékonyabb a hajszálnál, és élesebb a kardnál. Az angyalok azon fáradoznak, hogy megmentsék a hívőket. Dzsibríl (aleyhisselam) a derekamnál fog engem. Én pedig így fohászkodom: »Uram, adj épséget ummámnak, mentsd meg őket!« Azon a napon sokan megbotlanak és lezuhannak”. [Bajhakí]

Prófétánk ummájából egyesek, amikor kikelnek a sírból, egyenesen a Paradicsomba mennek. Az angyalok azt mondják nekik: „Volt számadásotok?” „Nem, mi semmiféle számadást nem láttunk.” „Átkeltetek a Szirát hídon?” „Nem, semmiféle Szirátot nem láttunk.” „Láttátok a Poklot?” „Nem, a Poklot sem láttuk.” „Milyen tetteket végeztetek, hogy így számadás nélkül, a Sziráton át nem kelve egyenesen a Paradicsomba jöttetek?” „Két tulajdonságunk volt. Ezek révén jutottunk ehhez az adományhoz. Szégyelltük magunkat Allah előtt, és egyedül sem követtünk el bűnt. És megelégedtünk azzal a kevés ellátással, amelyet Allah adott nekünk.”

„A Paradicsomban olyan adományok vannak, amelyeket senki sem látott, senki sem hallott, és senki el sem tudott képzelni” Nemes hadísz

Az angyalok azt mondják: „Ezek az adományok megilletnek benneteket.” [Ibn Hibbán] Amikor a Szirát hídról beszélünk, nem szabad az általunk ismert hidakhoz hasonlónak gondolni! Hiszen azt is mondjuk: „Ahhoz, hogy valaki osztályt lépjen, át kell kelnie a vizsga hídján.” Pedig a vizsgában semmi sincs, ami hídhoz hasonlítana. A Szirát híd sem hasonlít egyáltalán sem az ismert hidakhoz, sem a vizsga hídjához.4

Létezik a Kausar-medence (haud), amely Prófétánknak (sallallahu aleyhi ve sellem) van fenntartva. Nagysága egyhavi út. Vize fehérebb a tejnél, illata kellemesebb a pézsmánál. A körülötte levő serlegek számosabbak a csillagoknál. Aki egyszer iszik belőle, soha többé nem szomjazik meg, még ha a Pokolban lesz is. A közbenjárás (safá’a) igaz. Azért, hogy azoknak a hívőknek a kis és nagy bűnei megbocsáttassanak, akik bűnbánat nélkül haltak meg, a próféták, a valík, az igazak, az angyalok és azok, akiknek Allahu teâlâ engedélyt ad, közben fognak járni, és közbenjárásukat elfogadják.

A Paradicsom és a Pokol már most is létezik. A Paradicsom a hét ég fölött van. A Pokol minden dolog alatt van. Nyolc Paradicsom és hét Pokol van. A Paradicsom nagyobb a földgolyónál, a napnál és az egeknél. A Pokol is nagyobb a napnál. „Az evilág a hívő számára olyan, mint a börtön”. [Muszlim] „Az evilág az anyaméhhez képest Paradicsom, a Paradicsomhoz képest pedig olyan, mint a szemétdomb”. [Ma’rifetnâme] Összehasonlítható-e a szemétdomb a Paradicsommal? Ahogyan az anyaméhben levő gyermek nem tudhatja, hogy világra jön, és különféle eseményekkel találkozik majd, úgy a Paradicsomba kerülő hívő sem tudhatja, milyen adományokhoz jut ott.

A nemes hadíszokban így szólt: „A Paradicsomban olyan adományok vannak, amelyeket senki sem látott, senki sem hallott, és senki el sem tudott képzelni”. [Muszlim] „A Paradicsom adományai és az evilágiak között csupán névbeli hasonlóság van”. [Bajhakí]

Aki hisz Allahu teâlâ végtelen hatalmában, annak mindabban hinnie kell, amit Ő tudtul adott. A Magasságos Allah tudtul adja, hogy a Paradicsomban nem lesz semmilyen gond, és a Paradicsom népének megadatik minden adomány, amelyet kívánnak.

A Paradicsom adományai mellett az evilági adományok még csak az árnyékuk vagy a képük sem. Ahogyan a fa képe és maga a fa nem ugyanaz, úgy viszonyulnak az evilági dolgok is a Paradicsom adományaihoz. Ahogyan Allahu teâlâ az evilágra jellemző adományokat a semmiből teremtette, úgy a túlvilágon olyan adományokat fog a semmiből teremteni, amelyek eszünkbe és képzeletünkbe sem jutnak. Allahu teâlâ számára nincs nehézség. A Paradicsomban nincs bánat és nincs gond. Néhány nemes ája jelentése: „Azoknak, akik jót cselekszenek, a legszebb jutalom jár, és még ráadás is (Allahu teâlâ szépségének szemlélése). Arcukat nem borítja sem feketeség (folt), sem megaláztatás. Ők a Paradicsom lakói. Örökké abban maradnak” (Júnusz szúra, 10:26). „Akik hisznek és jótetteket cselekszenek, azoknak a Firdausz Paradicsom lesz a szálláshelyük. Örökké abban maradnak, és sohasem óhajtanak onnan távozni” (al-Kahf szúra, 18:107–108). „Bárhová tekintetek a Paradicsomban, bőséges adományt és hatalmas királyságot (uralmat, nagy jótéteményeket) láttok” (al-Inszán szúra, 76:20).

A nemes hadíszokban ez is elhangzott: „Allahu teâlâ így szólt: »Az igazaknak olyasmit készítettem, amit szem nem látott, fül nem hallott, és ami ember szívében fel nem merült«”. [Buhárí] „Aki belép a Paradicsomba, nem hal meg, örökké él. Mindig boldog, nem bánkódik, nem esik kétségbe, ruhája nem kopik el, és ifjúsága nem múlik el”. [Ibn Abí d-Dunjá] „A Paradicsom népe soha nem betegszik meg és nem öregszik meg; soha nem bánkódik, és mindig vidám”. [Muszlim] „Ha az, aki belépett a Paradicsomba, azt mondja: »Lóra akarok ülni«, lóra ül; ha azt mondja: »Repülni akarok«, repül”. [Tirmizí] „Annak, aki a Paradicsom legalsó fokán van, azt mondják: »Kérj, amit akarsz!« Ő pedig mindent kérni fog, ami eszébe jut. Azt mondják neki: »Mindannak, amit kívántál, a kétszeresét kapod«”. [Muszlim] „Mindenki 33 éves lesz”. [Tirmizí, Kurtubí, Navaví]

6. Hinni az elrendelésben

Va bil-kadari hajrihi va sarrihi minallahi teâlâ: azt jelenti: „Hiszek az elrendelésben (kadar), abban, hogy a jó és a rossz Allahu teâlâtól van.” Minden jó és rossz, haszon és kár, nyereség és veszteség, amely az embereket éri, Allahu teâlâ eleve elrendelése (takdír) által történik.

Azt, hogy Allahu teâlâ akarja valamely dolog létezését, „kadarnak” nevezzük. A kadarnak, vagyis annak a dolognak a létrehozását, amelynek létezését eleve elrendelte, „kadának” nevezzük. A kadar és a kadá szót egymás helyett is használják. Mindazt, ami az örök kezdettől (azal) az örök végig (abad) létrejön – a dolgokat, tulajdonságaikat, mozgásukat, az eseményeket –, Ő aszerint teremti, ahogyan az örök kezdetben (azal) tudta. Az emberek minden jó és rossz tettét, azt, hogy muszlimok lesznek, hitetlenségüket (kufr), minden akaratlagos és akaratlan cselekedetüket Allahu teâlâ teremti. Egyedül Ő az, aki teremt és tesz. Mindannak, amit az okok létrehoznak, Ő a Teremtője. Mindent valamilyen ok által teremt. A próféták, akik a tudás és a tudomány legmagasabb fokán állnak, és tökéletesen látják a valóságokat, és az iszlám tudósai, akik e nagyok nyomdokain haladva cseppekhez jutottak a tudás tengereiből, tudtul adják, hogy azok a dolgok, amelyeket ma égetőnek és létrehozónak vélnek, gyenge, nyomorult eszközök és teremtmények, vagyis okok, amelyeket a valódi Létrehozó, a Teremtő iktatott közbe. Aki éget, az Allahu teâlâ.

Tűz nélkül is éget. De szokása, hogy tűz által éget. Ha nem akar égetni, a tűzben sem éget. Ibráhím aleyhisselamot nem égette meg a tűzben: mivel nagyon szerette, megszegte szokását. Ha Allahu teâlâ akarta volna, mindent ok nélkül teremtett volna: tűz nélkül égetett volna, étel nélkül lakatott volna jól. Ő azonban kegyelméből és szolgái iránti jóságából mindennek a teremtését valamilyen okhoz kötötte. Úgy akarta, hogy meghatározott dolgokat meghatározott okokkal teremtsen. Tetteit az okok mögé rejtette. Hatalmát az okok mögé rejtette. Aki azt kívánja, hogy Ő megteremtsen valamit, annak a dolognak az okába kapaszkodik, és hozzájut. Aki lámpát akar gyújtani, gyufát használ. Aki olívaolajat akar nyerni, présgépet használ. Akinek fáj a feje, aszpirint használ. Aki a Paradicsomba akar jutni, és el akarja nyerni a végtelen adományokat, az iszlámot követi. Aki fegyvert fog magára, vagy mérget iszik, meghal. Aki izzadtan vizet iszik, megbetegszik. Aki bűnöket követ el, és hitetlenségbe esik, az is a Pokolba jut. Bármilyen okhoz folyamodik valaki, ahhoz jut, aminek eszközévé azt az okot tették. Aki muszlim könyveket olvas, megtanulja az iszlámot, megszereti, és muszlim lesz. Aki vallástalanok között él, és az ő szavaikat hallgatja, járatlan lesz a vallásban. A vallásban járatlanok többsége hit nélkül marad. Az ember oda jut, ahová az a jármű megy, amelyre felszáll. Ha Allahu teâlâ nem okok által teremtette volna tetteit, senkinek sem volna szüksége senkire. Mindenki mindent Allahu teâlâtól kérne, és semmihez sem folyamodna. Így pedig nem maradna az emberek között elöljáró és hivatalnok, munkás és mesterember, tanuló és tanító, sem sok más emberi kötelék, és felborulna ennek a világnak és a túlvilágnak a rendje. Nem maradna különbség a szép és a csúnya, a jó és a rossz, az engedelmes és a lázadó között.

„Allahu teâlâra esküszöm, aki a léleknek (nafsz) megadta a jót és a rosszat: megmenekült, aki megtisztította lelkét a hitetlenségtől és a bűntől. És vesztes lett, aki benne hagyta azokban” Sams: 7–10

LÁSSUK, MIT TESZ A MAULÁ

A Hakk a rosszat is jóvá teszi,
ne hidd, hogy mást cselekszik,
az árif ezt szemléli:
Lássuk, mit tesz a Maulá,
bármit tesz, szépen teszi…
Minden tette kiváló,
egyik a másikhoz illő,
bármit tesz, helyénvaló:
Lássuk, mit tesz a Maulá,
bármit tesz, szépen teszi…
Te a Hakkra hagyatkozzál,
bízz Rá mindent, s nyugalmat lelsz,
légy türelmes, légy elégedett:
Lássuk, mit tesz a Maulá,
bármit tesz, szépen teszi…
Űzd el szívedből a bánatot,
Uraddal légy békességben,
bízd Rá minden ügyedet:
Lássuk, mit tesz a Maulá,
bármit tesz, szépen teszi…
Kösd szívedet Őhozzá,
hagyd el saját terveidet,
értsd meg az Ő elrendelését:
Lássuk, mit tesz a Maulá,
bármit tesz, szépen teszi…
Ne hidd elnyomásnak az igazságot,
add meg magad, ne égj a tűzben,
légy türelmes, bele ne fáradj:
Lássuk, mit tesz a Maulá,
bármit tesz, szépen teszi…
Ő a Hallák és a Rahím,
Ő a Razzák és a Karím,
Ő a Fa’’ál és a Hakím:
Lássuk, mit tesz a Maulá,
bármit tesz, szépen teszi…
Ne mondd: „Ez miért ilyen?”,
egy ideig így kell lennie,
nézd a végét, légy türelmes:
Lássuk, mit tesz a Maulá,
bármit tesz, szépen teszi…
Ismerd meg a Kádí al-hádzsátot,
Hozzá fordulj fohászoddal,
mondj le vágyaidról:
Lássuk, mit tesz a Maulá,
bármit tesz, szépen teszi…
Senkit ne nézz le,
ne bánts, ne törj össze szívet,
ne állj lelked (nafsz) pártjára:
Lássuk, mit tesz a Maulá,
bármit tesz, szépen teszi…
Ne vesd rá magad semmire,
ha megtörtént, ne makacskodj,
a Hakktól van, el ne utasítsd:
Lássuk, mit tesz a Maulá,
bármit tesz, szépen teszi…
Ahol már nincsen kiút,
Ő hirtelen félrevonja a fátylat,
Ő ad orvosságot arra a bajra:
Lássuk, mit tesz a Maulá,
bármit tesz, szépen teszi…
A Hakktól van minden dolog,
hiábavaló a bú és a nyugtalanság,
Ő valóra váltja bölcsességét:
Lássuk, mit tesz a Maulá,
bármit tesz, szépen teszi…
Emlegesd Őt minden pillanatban,
hagyd félre a ravaszságodat,
csodáld a Hakkot, és mondd:
„Lássuk, mit tesz a Maulá,
bármit tesz, szépen teszi…”
İbrâhim Hakkı Erzurûmî

Allahu teâlâ akaratot (iráda) adott szolgáinak, és ezt az akaratukat, ezt a kívánságukat a tettek megteremtésének okává tette. Amikor egy szolga meg akar tenni valamit, ha Allahu teâlâ is akarja, megteremti azt a tettet. Ha a szolga nem akarja, Allahu teâlâ sem akarja, és nem teremti meg azt a dolgot.

A szolgák akaratlagos mozdulatai két dologból jönnek létre. Az első a szolga akarata és képessége. Ezért a szolga mozdulatait, vagyis azt, hogy a szándékolt tetteket a szervek (testrészek) végrehajtják, „kaszbnak” (megszerzésnek) nevezzük; a kaszb az ember tulajdonsága. A második Allahu teâlâ teremtése, létrehozása. Allahu teâlâ parancsai és tilalmai, valamint az, hogy jutalmat ad és büntetést mér, azért vannak, mert az emberben megvan a kaszb. Allahu teâlâ öröktől való (azalí) tudásával tud minden múltbeli és jövőbeli dolgot. Például tudja, hogy egy hitetlen örökké hitetlen marad-e, vagy sem. Tudja, hogyan fognak megtörténni azok a dolgok, amelyek meg fognak történni. Minden állat, növény, élettelen létező, szilárd anyag, folyadék, gáz, csillag, molekula, atom, elektron, elektromágneses hullám – röviden: minden létező – mozgása, a fizikai jelenségek, a kémiai reakciók, a magreakciók, az energiacserék, az élőlények élettani működése, minden dolog léte vagy nemléte, a szolgák jó és rossz tettei, és az, hogy ezen a világon és a túlvilágon meglátják ezek viszonzását, és minden dolog az örök kezdetben (azal) megvolt Allahu teâlâ tudásában. Mindezeket az örök kezdetben tudta. A naptárakba kiszámítva beírják, hogy az év során a nap mikor kel fel, és mikor nyugszik le. A nap a naptárban közölt órákban kel fel és nyugszik le. De a nap nem azért kel fel és nyugszik le az ismert órákban, mert így írták be a naptárba. Az, hogy beírták a naptárba, nincs hatással a nap felkeltére és lenyugvására. Allahu teâlâ is azért írta fel ezeket a Lauh al-mahfúzra (az Őrzött Táblára), mert tudja, mi fog történni az emberekkel. Az, hogy Allahu teâlâ tudtul adja, hogy egyes emberek szerencsétlenek lesznek, azért van, mert ők saját kívánságukból meg akartak maradni a hitetlenségben, és nem akartak hinni. Nem azért hitetlenek, mert Allahu teâlâ hírül adta. A nemes Koránban így szól: „A Magasságos Allah megtanította az embernek a jót és a rosszat (vagy az engedelmességet és a bűnt) és e kettő mibenlétét, és hogy az egyiket megtehesse, választást (a választás jogát, a részleges akaratot: iráda dzsuz’ijja) adott neki. Megmenekült, aki megtisztította a lelkét (megtisztította a rosszaságoktól, és megtöltötte erényekkel). És vesztes lett, aki lelkét a bűnben, a tudatlanságban és a tévelygésben hagyta” (as-Sams szúra, 91:7–10). Az ember szabadon használja részleges akaratát (iráda dzsuz’ijja); nincs rákényszerítve. Vagyis ha a részleges akaratot a jóra használják, Allahu teâlâ jót teremt, ha a rosszra használják, rosszat teremt. A szolga használja részleges akaratát, Allahu teâlâ pedig teremt. [İrade-i cüziyye risalesi] Tehát aki a jót akarja, annak jót ad, és az szerencsés lesz. Aki a rosszat akarja, annak rosszat ad, és az szerencsétlen lesz. Itt nincs semmilyen kényszer. Vagyis Allahu teâlâ senkit sem kényszerít bűn elkövetésére, és senkit sem vet erővel a Pokolba. Így tehát semmi sem történik, ami ellentétes volna az igazságossággal. Allahu teâlâ tudtul adta, hogy azoknak a szolgáinak, akik teljesítik a parancsokat, és tartózkodnak a tilalmaitól, jutalmat ad, azoknak pedig, akik az ellenkezőjét teszik, büntetést.