AZ IMA ELVÉGZÉSE

Az ima jelentősége

Az ima a legnagyobb, a legfontosabb és a legszebb parancs, amelyet Allahu teâlâ szeretett Prófétánk kedvéért ajándékozott a hívőknek. Az ima a vallás oszlopa. Aki állandóan, helyesen és hiánytalanul végzi az imáját, az felépítette a vallását, és állva tartja az iszlám épületét. Aki nem imádkozik, az lerombolta a vallását és az iszlám épületét. Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem) így szólt: „Vallásunk feje az ima.” Ahogyan nincs fej nélküli ember, úgy ima nélkül sincs vallás.

Az ima az iszlám vallásban az első parancs, amelyet a hit után kötelezővé tettek. Allahu teâlâ azért tette kötelezővé az imát, hogy szolgái egyedül Őt imádják. A nemes Korán több mint száz nemes ájájában ez áll: „Végezzétek el az imát!” Egy nemes hadíszban ez áll: „Allahu teâlâ kötelezővé tette, hogy naponta ötször imádkozzatok. Allahu teâlâ megígérte, hogy aki értékét megbecsülve és feltételeit megtartva naponta elvégzi az öt imát, azt bevezeti a Paradicsomba.”

Az ima a legértékesebb mindazon istenszolgálatok (ibáda) közül, amelyeknek végzését vallásunk megparancsolja. Egy nemes hadíszban ez áll: „Aki nem imádkozik, annak nincs része az iszlámban!” Egy másik nemes hadíszban pedig ez áll: „A hívőt a hitetlentől az ima különbözteti meg”, vagyis a hívő imádkozik, a hitetlen nem.

Imádkozni annyi, mint Allahu teâlâ nagyságán elmélkedni, és megérteni saját kicsinységünket Előtte. Aki ezt megérti, mindig jót tesz. Rosszat sohasem tud tenni. Annak a szíve, aki naponta ötször azzal a szándékkal áll imába, hogy Ura színe előtt van, megtelik őszinteséggel (ihlász). Az imában előírt minden mozdulat hasznára van a szívnek és a testnek. Ha a mecsetekben közösségben (dzsamá’a) imádkoznak, az összeköti a muszlimok szívét. Szeretetet teremt köztük. Megértik, hogy testvérei egymásnak. Az idősebbek könyörületesek lesznek a fiatalabbakkal, a fiatalabbak pedig tisztelik az idősebbeket. A gazdagok segítik a szegényeket, az erősek a gyengéket. Ha az egészségesek nem látják a betegeket a mecsetben, felkeresik őket az otthonukban. Versengenek egymással, hogy elnyerjék e nemes hadísz örömhírét: „Aki vallási testvére segítségére siet, annak Allahu teâlâ a segítője.”

Az ima visszatartja az embereket a csúnya, a rossz és a tiltott dolgoktól. Vezeklés (kaffára) a bűnökért. Egy nemes hadíszban ez áll: „A napi öt ima olyan, mint egy folyó, amely valamelyikőtök kapuja előtt folyik. Ahogyan nem maradna szenny azon, aki naponta ötször belemenne abba a folyóba, és megfürödne benne, ugyanígy bocsáttatnak meg a napi öt imát végzők kis bűnei is.” Az ima az Allahu teâlâban és Küldöttében való hit után minden cselekedet és istenszolgálat közül a legkiválóbb. Ezért az imákat fardjaik, vádzsibjaik, szunnáik és musztahabbjaik megtartásával kell elvégezni. Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem) egy nemes hadíszában így szólt: „Ó, ummám és Társaim! Az az ima, amelynek elvégzésekor mindenre teljes gonddal ügyelnek, minden cselekedet közül a legkiválóbb, amelyet Allahu teâlâ kedvel. A próféták szunnája. Az, amit az angyalok szeretnek. Az Allah-ismeret (ma’rifa), a föld és az egek fénye. A test ereje. A megélhetés áldása (baraka). Eszköze annak, hogy a fohász meghallgatásra találjon. Közbenjáró a halál angyalánál. Világosság a sírban, és válasz Munkarnak és Nakírnak. Árnyék az ember fölött a Feltámadás Napján. Pajzs az ember és a Pokol tüze között. Villámként visz át a Szirát hídon. A Paradicsom kulcsa. Korona a fejen a Paradicsomban. Allahu teâlâ semmi fontosabbat nem adott a hívőknek az imánál. Ha volna az imánál kiválóbb istenszolgálat, elsőként azt adta volna a hívőknek. Az angyalok közül ugyanis némelyek szüntelenül állásban (kijám), mások meghajlásban (rukú), mások leborulásban (szadzsda), ismét mások tanúságtételes ülésben (tasahhud) vannak. Mindezt egyetlen rakát imában egyesítette, és ajándékul adta a hívőknek. Mert az ima a hit feje, a vallás oszlopa, az iszlám szava és a hívők mi’rádzsa. Az ég fénye, és megment a Pokoltól.”

Egy napon nagytiszteletű Alinak (radiyallahu anh ve karramallahu vadzsheh) elmúlt a délutáni (aszr) imája. Bánatában levetette magát egy dombról. Jajgatva sírt és panaszkodott. Amikor Prófétánk, Mohammed Musztafa (sallallahu aleyhi ve sellem) értesült az állapotáról, Társaival együtt elment nagytiszteletű Alihoz (radiyallahu anh). Amikor meglátta az állapotát, Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem), a Világegyetem Vezetője is sírni kezdett. Fohászkodott. A nap ismét felemelkedett. Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) így szólt: „Ó, Ali! Emeld fel a fejed, a nap még látszik!” Nagytiszteletű Ali (radiyallahu anh) ennek nagyon megörült, és elvégezte az imáját. Nagytiszteletű Abu Bakr asz-Sziddíkot (radiyallahu anh) egy éjjel, mivel sokat végezte az istenszolgálatot, az éjszaka végén elnyomta az álom. Elmúlt a vitr imája. A hajnali imánál követte Prófétánkat, a mecset kapujánál eléje járult, és jajgatva, sírva könyörgött: „Ó, Allah Küldötte! Siess a segítségemre, elmúlt a vitr imám!” Allah Küldötte is sírni kezdett. Erre eljött Dzsibríl aleyhisselam, és így szólt: „Ó, Allah Küldötte! Mondd meg asz-Sziddíknak, hogy Allahu teâlâ megbocsátott neki.” A valík (Allah barátai) legnagyobbjai közül való Bájazíd Bisztámít (kuddisa sirruhu) egy éjjel elnyomta az álom, és nem tudott felébredni a hajnali imára. Annyira sírt és jajgatott, hogy egy hangot hallott: „Ó, Bájazíd! Megbocsátottam ezt a mulasztásodat. E sírás áldásáért ráadásul hetvenezer ima jutalmát (szavab) adtam neked.” Néhány hónap múlva ismét elnyomta az álom. Eljött a sátán, és áldott lábát megragadva felébresztette. Így szólt: „Kelj fel, mindjárt lejár az imád ideje!” Nagytiszteletű Bájazíd Bisztámí így szólt: „Ó, te átkozott! Hogyan tehetsz ilyet? Hiszen te azt akarod, hogy mindenkinek elmaradjon az imája, és lejárjon az ideje. Miért ébresztettél fel?” A sátán így felelt: „Azon a napon, amikor elmulasztottad a hajnali imát, sírásoddal hetvenezer ima jutalmát nyerted el. Erre gondolva ébresztettelek fel ma, hogy csak egyetlen ima jutalmát kapd meg, és ne juss hozzá hetvenezer ima jutalmához!”

„Aki nem imádkozik, annak nincs része az iszlámban!” Nemes hadísz

A nagy valí, nagytiszteletű Dzsunajd Bagdádí így szólt: „Az evilág egyetlen órája jobb, mint a Feltámadás ezer éve. Mert ebben az egy órában jó és elfogadott (szálih és makbúl) cselekedetet lehet végezni, abban az ezer évben viszont semmit sem lehet tenni.” Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) így szólt: „Ha valaki egy imát szándékosan a következő imával egyesít, nyolcvan hukbáig ég majd a Pokolban.” Egy hukba nyolcvan túlvilági év. A túlvilág egy napja ezer evilági év. Ó, vallási testvérem! Ne töltsd hát az idődet üres, haszontalan dolgokkal. Ismerd meg az időd értékét. A legjobb dolgokra fordítsd az idődet. Szeretett Prófétánk így szólt: „A csapások legnagyobbika, ha az ember haszontalan dolgokkal tölti az idejét.” Végezd el imáidat a maguk idejében, hogy a Feltámadás Napján ne bánkódj, hanem igen nagy jutalomban részesülj! Egy nemes hadíszban ez áll: „Ha valaki egy imát nem végez el a maga idejében, hanem pótlásra (kadá) hagyja, és meghal, mielőtt elvégezné, annak sírjára hetven ablak nyílik a Pokolból, és a Feltámadásig gyötrelmet szenved.”

Aki egy imáját szándékosan nem végzi el a maga idejében, vagyis nem bánkódik azon, hogy nem imádkozott, miközben az ima ideje lejár, az kilép a vallásból, vagy hit nélkül távozik a halálakor. Hát akkor mi lesz azokkal, akiknek eszükbe sem jut az ima, és akik nem tekintik kötelességüknek? A négy jogi iskola valamennyi tudósa egyhangúlag kijelentette, hogy akik nem tulajdonítanak jelentőséget az imának, és nem tekintik kötelességüknek, azok hitehagyottakká (murtadd), vagyis hitetlenekké válnak. Nagytiszteletű Abdulgani Nábulszí „al-Hadíka an-nadijja” című könyvének „A nyelv bajai” fejezetében az is meg van írva, hogy aki szándékosan nem imádkozik, nem gondol a pótlására, és nem fél attól, hogy ezért büntetést szenved, az hitehagyottá (murtadd), vagyis hitetlenné válik.

Kinek kötelessége az ima

Az ima minden olyan muszlim férfinak és nőnek fard, aki épelméjű, és elérte a vallási nagykorúság (bulúg) korát. Ahhoz, hogy az ima fard legyen, három feltétel szükséges:

1. Muszlimnak lenni. 2. Épelméjűnek lenni. 3. Elérni a vallási nagykorúság korát.

Vallásunkban az épelméjűséggel nem rendelkezők, valamint a vallási nagykorúság (bulúg) korát még el nem ért kisgyermekek nem felelősek az ima elvégzéséért. Az anyáknak és az apáknak azonban meg kell tanítaniuk gyermekeiknek a vallási ismereteket, és hozzá kell szoktatniuk őket az istenszolgálathoz. Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem) így szólt: „Mindannyian olyanok vagytok, mint a nyáj pásztora! Ahogyan a pásztor megvédi a nyáját, úgy nektek is meg kell védenetek a Pokoltól azokat, akik az otthonotokban és a fennhatóságotok alatt vannak! Meg kell tanítanotok nekik az iszlámot! Ha nem tanítjátok meg, felelősségre vonnak benneteket.” Egy másik nemes hadíszban pedig így szólt: „Minden gyermek az iszlámra alkalmas és fogékony természettel jön a világra. Azután az anyja és az apja teszi kereszténnyé, zsidóvá és vallástalanná.” Minden muszlim első kötelessége tehát, hogy megtanítsa gyermekeinek az iszlámot, a nemes Korán olvasását, az ima elvégzését, valamint a hit és az iszlám feltételeit. Azoknak az anyáknak és apáknak, akik azt szeretnék, hogy gyermekük muszlim legyen, és ezen a világon és a túlvilágon nyugalomra és békére leljen, először ezt a kötelességüket kell teljesíteniük. Az a gyermek, aki nem kap iszlám ismereteket és szép erkölcsöt, hamar áldozatául esik a rossz úton járóknak. Kárára lesz anyjának és apjának, államának és nemzetének.

Itt az imával kapcsolatos kérdéseket a hanafita jogi iskola szerint ismertettük, e jogi iskola nagy tudósainak könyveiből merítve és egyszerűsítve.

A muszlimoknak elvégzésre parancsolt imák három csoportra oszlanak: fard, vádzsib és önkéntes (náfila) imákra. 1. A fard imák: a napi öt ima fardjai, a pénteki (dzsuma) ima két fard rakátja és a halotti (dzsanáza) ima fard imák. (A halotti ima fard kifája, vagyis közösségi kötelesség.) 2. A vádzsib imák: a vitr ima, az ünnepi imák, a fogadalomból végzett ima, valamint a megkezdett, de félbemaradt önkéntes imák. Az elmaradt vitr ima pótlása is vádzsib.

3. Az önkéntes imák: a napi öt ima szunnái, a taravíh ima, valamint a jutalom elnyerésének szándékával végzett imák, mint a tahaddzsud, a tahijjat al-maszdzsid, az isrák, a duhá, az avvábín, az isztihára és a taszbíh ima, önkéntes imák. Vagyis elvégzésük nem parancs. Akinek nincs tartozása fard és vádzsib imákból, az az önkéntes istenszolgálataiért is jutalmat kap.

A napi öt ima

Prófétánk, Mohammed aleyhisselam így szólt: „Allahu teâlâ kötelezővé tette szolgáinak, hogy naponta ötször imádkozzanak. Akik szépen elvégzik a rituális mosakodást (abdeszt), ezt az öt imát a maguk idejében végzik el, és meghajlásaikat (rukú) és leborulásaikat (szadzsda) jól végzik, azoknak Allahu teâlâ megbocsát, és bűneiket elfedi.”

A napi öt ima negyven rakát. Ebből tizenhét rakát fard, három rakát vádzsib, húsz rakát pedig szunna. Mégpedig így: 1. A hajnali (szubh) ima négy rakát. Először a két rakát szunnát, majd a két rakát fardot végzik el. Ez a szunna nagyon erős. Vannak, akik vádzsibnak mondják. 2. A déli (zuhr) ima tíz rakát. Először a négy rakát első szunnát, majd a négy rakát fardot, a fard után pedig a két rakát utolsó szunnát végzik el.

3. A délutáni (aszr) ima nyolc rakát. Először a négy rakát szunnát, majd a négy rakát fardot végzik el.

4. A naplementi (magrib) ima öt rakát. Először a három rakát fardot, majd a két rakát szunnát végzik el. 5. Az éjszakai (isá) ima tizenhárom rakát. Először a négy rakát szunnát, majd a négy rakát fardot, azután a két rakát utolsó szunnát, végül a három rakát vitr imát végzik el.

Az ima fardjai

A fard Allahu teâlâ határozott parancsa arra, hogy valamit elvégezzenek. Amíg egy istenszolgálat fardjait nem teljesítik, az az istenszolgálat nem érvényes (szahíh), nem helyes. Az ima végzésekor tizenkét feltételt kötelező (fard) teljesíteni. Ezek közül a fardok közül hét az imán kívül, öt pedig azon belül van. A kívül lévő fardokat feltételeknek (sart), a belül lévőket pilléreknek (rukn) nevezik. [Egyes tudósok azt mondták, hogy a tahríma takbír az imán belül van. Szerintük az ima feltételei és pillérei is hat-hat.] Abból, hogy az imának ilyen sok feltétele van, megérthető, hogy az ima nagy dolog, és az istenszolgálatok közül a legfontosabb. Ha ezekhez még hozzávesszük a vádzsibjait, szunnáit, musztahabbjait, makrúhjait és mufszidjait (az imát érvénytelenítő dolgokat), megérthető, hogyan áll majd a szolga Ura színe előtt, és hogyan kell ott állnia. A szolgák tehetetlen, erőtlen, szegény teremtmények. Minden lélegzetvételükkel Allahu teâlâra szorulnak, aki megteremtette őket. Az ima olyan istenszolgálat, amely a szolgával megérteti a tehetetlenségét.

„Ha valaki egy imát nem végez el a maga idejében, hanem pótlásra (kadá) hagyja, és meghal, mielőtt elvégezné, annak sírjára hetven ablak nyílik a Pokolból, és a Feltámadásig gyötrelmet szenved” Nemes hadísz

A) Az ima feltételei

Az imán kívül lévő fardoknak, vagyis az ima feltételeinek száma hét. Ezek a következők:

1. Tisztaság (tahára) a rituális tisztátalanságtól (hadasz)

Vagyis az, hogy akinek nincs mosakodása, elvégezze a rituális mosakodást (abdeszt), aki pedig rituálisan tisztátalan (dzsunub), elvégezze a teljes rituális fürdést (guszl).

Hogyan kell elvégezni a mosakodást a hanafita jogi iskola szerint

A szunna szerinti mosakodás így történik: 1. A mosakodás kezdetén háromszor megmossuk a kezünket csuklóig. 2. Jobb kézzel háromszor vizet veszünk a szánkba. 3. Jobb kézzel háromszor vizet szívunk az orrunkba, és bal kézzel kifújjuk. 4. Vizet veszünk a tenyerünkbe, és a homloktól az áll aljáig és a halántékig (háromszor) megmossuk az arcunkat. Az arc egyszeri megmosása fard. Az arc megmosásakor szívünkben megfogalmazzuk a szándékot (nijja). 5. Bal kézzel (háromszor) megmossuk a jobb karunkat könyékig. 6. Jobb kézzel (háromszor) megmossuk a bal karunkat a könyökkel együtt. A két kar egyszeri megmosása a könyökkel együtt fard. 7. Miután mindkét karunkat megmostuk, újra megnedvesítjük a kezünket, és ezzel a nedvességgel áttöröljük (maszh) a fejünket, ami fard. Ezután áttöröljük a fülünket és a tarkónkat. Hogy ezt az utolsó hármat együtt végezzük el, megnedvesítjük mindkét kezünket, mindkét kezünkön összezárjuk a három egymás melletti vékony ujjat, és a két kezünket úgy tesszük a fejünkre, hogy ezeknek az ujjaknak a belső fele a fej elején, a hajvonalnál legyen. A két kéz e három ujjának hegye érjen össze. A hüvelykujj, a mutatóujj és a tenyér a levegőben van, nem ér a fejhez. A két kezet hátrafelé húzzuk, így a három-három ujj áttörli a fejet. Amikor a kezek elérik a hátsó hajhatárt, a három-három ujjat felemeljük a fejről, a két tenyeret a fej két oldalán lévő hajra tapasztjuk, és hátulról előre húzva áttöröljük a fej két oldalát. Ezután a mutatóujjunkat a fülünk belső részébe, a hüvelykujjunk belső felét pedig a fülünk mögé helyezzük, és fentről lefelé áttöröljük a fülünket. Majd a többi három ujjunk külső felét a tarkónkra tesszük, és a tarkó közepétől a két oldal felé húzva áttöröljük. [A fej ilyen módon való áttörlése a málikita jogi iskolában fard.] 8. A nyak áttörlése után megmossuk a lábunkat: először a jobb lábunkat a bokával együtt (háromszor), miközben bal kezünk kisujjával, a kislábujjtól kezdve a nagylábujjig, alaposan átdörzsöljük a lábujjak közét. Azután a bal lábunkat a bokával együtt (háromszor), miközben a lábujjak közét ezúttal a nagylábujjtól kezdve a kislábujj felé haladva, ismét bal kezünk kisujjával dörzsöljük át. Fard, hogy így a két lábat a két oldalán lévő bokacsonttal együtt egyszer megmossuk.

Egy nemes hadíszban ez áll: „Aki a mosakodás után egyszer elmondja az »Inná anzalnáhu…« kezdetű, vagyis az al-Kadr szúrát, azt Allahu teâlâ a sziddíkok közé írja. Ha kétszer mondja el, a sahídok közé írja. Ha háromszor mondja el, a prófétákkal együtt támad fel.”

Egy másik nemes hadíszban pedig ez áll: „Aki a mosakodás után tízszer szalavátot mond rám, annak Allahu teâlâ elveszi a bánatát, megörvendezteti, és meghallgatja a fohászát.”

A mosakodást érvénytelenítő dolgok

Hét dolog érvényteleníti a mosakodást, mégpedig a következők:

1. Ami az elülső és a hátsó testnyíláson távozik. 2. A szájon át távozó tisztátalan (nadzsisz) dolgok: a) a hányás, ha szájnyi; b) köpéskor, ha a vér több a nyálnál. 3. Ami a bőrön át távozik: a) ha a vér, a genny és a sárga váladék kijön, és magától kifolyik; b) ha a kelésből vagy a sebből a vért vagy a sárga váladékot vattával szívja fel. 4. Az alvás: ha oldalt fekve vagy a könyökére, illetve valamire támaszkodva alszik, a mosakodás érvénytelenné válik. 5. Az ájulás, a megőrülés, az epilepsziás roham, vagy ha valaki annyira lerészegedik, hogy járás közben tántorog, érvényteleníti a mosakodást. 6. A hangos nevetés olyan imában, amelyben meghajlás és leborulás van, az imát is, a mosakodást is érvényteleníti. A gyermekét azonban nem.

Az imában a mosoly (tabasszum) sem az imát, sem a mosakodást nem érvényteleníti. Ha a mellette lévők hallják a nevetést, azt kahkahának (hangos nevetésnek) nevezik. Ha még ő maga sem hallja, tabasszumnak (mosolynak) nevezik. 7. A mubásara fáhisa, vagyis ha a férfi és a nő meztelenül egymáshoz dörzsöli a szeméremrészét, a férfi és a nő mosakodását is érvényteleníti. Ha valaki tudja, hogy elvégezte a mosakodást, később pedig kételkedik abban, hogy érvénytelenné vált-e, mosakodottnak kell tekinteni. Ha tudja, hogy a mosakodása érvénytelenné vált, később pedig kételkedik abban, hogy újra elvégezte-e a mosakodást, el kell végeznie a mosakodást.

A guszl (teljes rituális fürdés)

Ahhoz, hogy az ima érvényes (szahíh), vagyis helyes legyen, a mosakodásnak és a guszlnak helyesnek kell lennie. Minden rituálisan tisztátalan (dzsunub) nőnek és férfinak, valamint a havi vérzésből (hajd) és a gyermekágyi vérzésből (nifász) megtisztult nőknek fard elvégezni a guszlt, amikor az ima idejének végén már csak annyi idő marad, amennyi alatt azt az imát el lehet végezni. Az ember nemi érintkezés és álombeli magömlés (ihtilám) által válik rituálisan tisztátalanná (dzsunub). Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem) így szólt: „Annak, aki felkel, hogy elvégezze a guszlt, annyi jutalmat adnak, ahány szőrszál van a testén [vagyis nagyon sokat], és ugyanannyi bűne bocsáttatik meg. Rangja a Paradicsomban emelkedik. A jutalom, amelyet a guszljáért kap, jobb mindannál, ami a világon van. Allahu teâlâ így szól az angyalokhoz: »Nézzétek ezt a szolgámat! Éjjel restség nélkül felkel, és parancsomra gondolva guszlt végez, hogy megtisztuljon a rituális tisztátalanságtól (dzsanába). Legyetek tanúi, hogy megbocsátottam ennek a szolgámnak a bűneit, és elfedtem őket!«”

„Minden gyermek az iszlámra alkalmas és fogékony természettel jön a világra. Azután az anyja és az apja teszi kereszténnyé, zsidóvá és vallástalanná” Nemes hadísz

A guszl fardjai

A hanafita jogi iskola szerint a guszlnak három fardja van: 1. A száj belsejének megmosása. Ha a száj belsejében akár csak tűhegynyi rész nedvesítetlen marad, vagy ha a fogak felszíne és a fogüregek nem lesznek nedvesek, a guszl nem érvényes.

2. Az orr megmosása. Ha a víz nem jut be az orrban lévő száraz szennyeződés és a szájban lévő megrágott kenyér alá, a guszl nem érvényes.

A hanbalita jogi iskolában a száj és az orr megmosása a mosakodásnál is, a guszlnál is fard. A sáfiita, a málikita és a hanbalita jogi iskolában a guszl végzésekor a szándék megfogalmazása is fard.

3. A test minden részének megmosása. Fard megmosni a köldök belsejét, a bajuszt, a szemöldököt és a szakállt, valamint az alattuk lévő bőrt és a fej haját. Ha a körmön, az ajkon, a szemhéjon vagy a test bármely részén vízzáró anyag van [ha a körmön körömlakk van], a guszl nem számít elvégzettnek.

Hogyan kell elvégezni a guszlt

A hanafita jogi iskola szerint a szunna szerinti guszl így történik:

1. Először meg kell mosni mindkét kezet, még ha tiszták is, továbbá a szeméremrészt (avra) és a testnek azokat a részeit, amelyeken tisztátalanság (nadzsásza, szenny) van.

2. Ezután teljes, az imához szükséges mosakodást kell végezni, és az arc megmosásakor meg kell fogalmazni a guszl szándékát. Ha a láb alatt nem gyűlik össze a víz, a lábat is meg kell mosni.

3. Ezután háromszor vizet kell önteni az egész testre: először háromszor a fejre, azután a jobb vállra, majd a bal vállra. Minden öntéskor az adott oldalnak teljesen át kell nedvesednie. Az első öntéskor dörzsölni is kell a testet. A guszlnál, ha az egyik testrészre öntött víz más testrészekre folyik, az a hely is megtisztul. A guszlnál ugyanis az egész test egyetlen testrésznek számít. A mosakodásnál viszont, ha az egyik testrészre öntött víz egy másik testrészt nedvesít meg, az nem számít megmosottnak. Amikor a guszl befejeződött, makrúh újra mosakodást végezni. Ha azonban a guszl közben az imához szükséges mosakodás érvénytelenné válik, újra el kell végezni.

Fontos magyarázat azoknak, akiknek koronás vagy tömött foguk van

A hanafita jogi iskolában a guszl nem teljes, ha a fogak közötti rések és a fogüregek nem nedvesednek át. Ezért, ha valaki a fogát koronáztatja vagy tömeti, a guszlja nem érvényes (szahíh). Az ember nem szabadul meg a rituális tisztátalanság (dzsanába) állapotától. Ha a víz nem jut be az aranyból, ezüstből és más, nem tisztátalan (nadzsisz) anyagból készült koronák és tömések alá, a hanafita jogi iskola valamennyi tudósa szerint a guszl nem megengedett (dzsáiz). Akinek nem sikerül teljesítenie a saját jogi iskolája valamely fardját, annak csak e fard teljesítése érdekében egy másik jogi iskolát kell követnie (taklíd). Ennek során azonban a követett jogi iskola mosakodással kapcsolatos feltételeit is teljesítenie kell. A málikita és a sáfiita jogi iskolában a guszlnál nem fard a száj belsejének megmosása.

Ahhoz, hogy a koronás vagy tömött fogú, hanafita jogi iskolához tartozó ember a málikita [vagy a sáfiita] jogi iskolát kövesse, elegendő, ha a guszlnál, a mosakodásnál és az ima szándékának megfogalmazásakor eszébe idézi, hogy Imám Málikot [vagy Imám Sáfi’ít] követi. Vagyis érvényes annak a guszlja, aki a guszl kezdetén szívében elmondja: „Szándékomban áll elvégezni a guszlt és követni a málikita [vagy a sáfiita] jogi iskolát”.

Ha az a hanafita jogi iskolához tartozó ember, akinek a szájában korona vagy tömés van, így fogalmazza meg a szándékát, a guszlja, vagyis a teljes fürdése érvényes lesz. Megszabadul a rituális tisztátalanságtól, és tisztává válik. Ha a málikita [vagy a sáfiita] jogi iskolát követi, a mosakodása és az imái is érvényesek lesznek. Azoknak is lehet imámja, akiknek nincs koronájuk vagy tömésük.

A guszl fardjai a másik három jogi iskolában

A málikita jogi iskolában:

1. A szándék (nijja),

2. A dörzsölés (dalk),

3. A folyamatosság (muválát),

4. A haj és a szakáll ujjakkal való átdörzsölése,

5. A test minden részének megmosása.

A sáfiita jogi iskolában:

1. A szándék,

2. A test minden részének megmosása. [Amikor azt mondják, hogy a sáfiita jogi iskolában a guszlnak három fardja van, ezen a testen lévő tisztátalanság (nadzsásza) eltávolítását értik. Mivel a test megmosásával a tisztátalanság is eltávolodik, nem helytelen azt mondani, hogy a guszlnak két fardja van.]

A hanbalita jogi iskolában: A guszlnak egyetlen fardja van, ez pedig az egész test megmosása. Ez a guszl pillére (rukn), vagyis a guszlon belüli fard. A guszl kezdetén a szándék megfogalmazása és a baszmala (Bismillahirrahmanirrahim) elmondása is fard. Mivel a száj és az orr belseje a test külső részének számít, ezeket is fard megmosni.

1. A szándék megfogalmazása,

2. A baszmala elmondása,

3. A száj belsejének megmosása,

4. Az orr belsejének megmosása,

5. A test minden részének megmosása.

A mosakodás fardjai a másik három jogi iskolában

A málikita jogi iskolában:

1. A szándék,

2. Az arc megmosása,

3. A két kar megmosása,

„Annak, aki felkel, hogy elvégezze a guszlt, annyi jutalmat adnak, ahány szőrszál van a testén [vagyis nagyon sokat], és ugyanannyi bűne bocsáttatik meg. Rangja a Paradicsomban emelkedik” Nemes hadísz

4. Az egész fej áttörlése (maszh) [a fülcimpa magasságában lévő bőr és haj is a fejhez tartozik]. 5. A két láb megmosása. 6. A folyamatosság (muválát) [a testrészek megszakítás nélküli, egymás utáni megmosása],

7. A dörzsölés (dalk) [a megmosott hely átdörzsölése].

A sáfiita jogi iskolában:

1. A szándék,

2. Az arc megmosása,

3. A két kar megmosása,

4. A fej egy kis részének áttörlése,

5. A két láb megmosása,

6. A sorrend (tartíb) [a sorrend szerinti megmosás].

A hanbalita jogi iskolában:

1. A szándék,

2. A baszmala elmondása,

3. Az arc megmosása,

4. A száj megmosása,

5. Az orr megmosása,

6. A két kar megmosása,

7. Az egész fej áttörlése [a fül a fejhez tartozik],

8. A két láb megmosása,

9. A sorrend (tartíb). 10. A folyamatosság (muválát).

A tajammum

A tajammum azt jelenti: megtisztulás földdel. Ha a mosakodáshoz vagy a guszlhoz nincs víz, vagy ha van ugyan víz, de nem lehet használni, tiszta földdel, homokkal, mésszel, kővel vagy más hasonló, földnemű tiszta anyaggal végeznek tajammumot. A hanafita jogi iskolában az ima idejének beállta előtt is lehet tajammumot végezni. A másik három jogi iskolában az idő beállta előtt nem megengedett (dzsáiz).

A tajammum fardjai

A tajammumnak három fardja van: 1. A szándék megfogalmazása. 2. A két tenyér belsejét a tiszta földhöz dörzsölve az egész arc áttörlése (maszh). 3. A két kezet a tiszta földre ütve először a jobb, majd a bal kar áttörlése. Vannak, akik azt mondják, hogy a tajammumnak két fardja van: a második és a harmadik fardot egyetlen fardnak tekintik. Mindkét felfogás helyes.

A mosakodás és a guszl helyett végzett tajammum ugyanolyan.

Hogyan kell elvégezni a tajammumot

1. Először megfogalmazzuk azt a szándékot, hogy megtisztulunk a rituális tisztátalanságtól (dzsanába), vagy attól az állapottól, hogy nincs mosakodásunk. Ahhoz, hogy tajammummal imádkozhassunk, nem elég pusztán a tajammum szándékát megfogalmazni. Olyan dolog végzésének szándékával kell tajammumot végezni, amely istenszolgálat, például a halotti ima elvégzése vagy a Korán-olvasási leborulás (szadzsdat at-tiláva) végzése céljából, vagy a mosakodás, illetve a guszl helyett. A tajammum szándékának megfogalmazásakor nem szükséges különbséget tenni a mosakodás és a guszl között. Ha a mosakodás szándékával végezzük, a rituális tisztátalanságtól (dzsanába) is megtisztulunk. A rituális tisztátalanságtól való megtisztulás szándékával végzett tajammummal imádkozni lehet. A mosakodás helyett nincs szükség második tajammumra.

2. Mindkét karunkat könyék fölé feltűrve a két tenyerünk belsejét tiszta földhöz, kőhöz, földdel vagy mésszel vakolt falhoz dörzsöljük, és két tenyerünkkel, úgy, hogy legalább három ujjunk hozzáérjen, egyszer áttöröljük (maszh), vagyis végigsimítjuk az arcunkat. Ha a kéz az arcnak akár csak tűhegynyi részéhez sem ér hozzá, a tajammum nem számít elvégzettnek. Hogy az egész arcot áttörölhessük, a tenyereket nyitva, a négy-négy ujjat összezárva és a két kéz két-két hosszú ujjának hegyét összeérintve a hajvonalhoz tesszük, majd lassan lehúzzuk az áll felé. A vízszintesen tartott ujjaknak alaposan végig kell simítaniuk a homlokot, a szemhéjakat, az orr két oldalát, az ajkak fölötti részt és az áll archoz tartozó részét. Eközben a tenyerek az orcákat simítják végig.

3. A két tenyerünket újra a földhöz dörzsöljük, összeütjük őket, és leverjük róluk a port és a földet. Ezután először a bal kéz négy ujjának belső felével a jobb kar alsó oldalát simítjuk végig az ujjhegyektől a könyök felé, majd a bal tenyérrel a kar belső oldalát a könyöktől a tenyérig, végül a bal hüvelykujj belső felével a jobb hüvelykujj külső oldalát. A gyűrűt le kell venni. Azután ugyanígy a jobb kézzel a bal kart simítjuk végig. A tenyeret hozzá kell dörzsölni a földhöz. Nem szükséges, hogy a föld és a por a kézen maradjon.

A tajammumot érvénytelenítő dolgok

Ha megszűnik a tajammumot szükségessé tevő mentség (uzr), ha víz kerül elő, valamint azokban az esetekben, amelyek a mosakodást és a guszlt érvénytelenítik, a tajammum is érvénytelenné válik.

A nők havi vérzésének (hajd) és gyermekágyi vérzésének (nifász) állapota1

Havi vérzésnek (hajd) azt a vért nevezik, amely egy egészséges, nyolcadik életévét betöltött és kilencedik évébe lépett leánytól, vagy olyan nőtől jön, akinek előző havi vérzése utolsó percétől számítva tizenöt nap eltelt, és amely legalább három napig tart. A fehéren kívül minden színű és a zavaros váladékot havi vérnek (hajd) nevezik. Amikor a leánynak megindul a havi vérzése, eléri a vallási nagykorúság (bulúg) korát, nőnek számít, és felelőssé válik a vallás parancsaiért és tilalmaiért. Azoknak a napoknak a számát, amelyek attól a pillanattól, hogy a vér megjelenik, addig a napig tartanak, amikor elmarad, a havi vérzés szokásos idejének (áda) nevezik. Ez az idő legalább 3, legfeljebb 10 nap. Minden nőnek tudnia kell a saját havi vérzése napjainak számát és óráját. Annak a leánynak, aki betöltötte nyolcadik életévét, az anyja, ha pedig nincs anyja, a nagyanyjai, nővérei, apai és anyai nagynénjei kötelesek (fard) megtanítani a havi és a gyermekágyi vérzésre vonatkozó tudnivalókat.

„Ahhoz, hogy a fohászok és a bocsánatkérés (isztigfár) elfogadást nyerjenek, el kell végezni az imákat, óvakodni kell a tiltott (harám) dolgoktól, és mosakodott állapotban kell elmondani őket. A bocsánatkérést és a fohászokat mosakodott állapotban elmondani musztahabb” Se’âdet-i Ebediyye

A gyermekágyi vérzés (nifász) a szülés utáni vérzés, vagyis az a vér, amely a nőtől a szülés után jön. Ennek a vérzésnek nincs legrövidebb időtartama. Amikor a vérzés elmarad, a nőnek azonnal el kell végeznie a guszlt. Leghosszabb időtartama 40 nap. Amikor letelik a 40 nap, akkor is elvégzi a guszlt, és elkezd imádkozni, ha a vérzés nem maradt el. A 40 nap után jövő vér rendellenes vérzés (isztiháda), vagyis mentséggel (uzr) járó állapot.

A nőknek gyermekágyi vérzésük (nifász) napjait is meg kell jegyezniük. Rendellenes vérzésnek (isztiháda) [mentséggel járó vérzésnek] nevezik a következőket: azt a vérzést, amely 3 napnál, vagyis hetvenkét óránál akár csak öt perccel is rövidebb ideig tart; annál, akinél most kezdődött, a 10 napnál tovább tartó vérzést; annál, akinél nem most kezdődött, azt, amely meghaladja a szokásos idejét, és a 10 napot is túllépi; valamint a várandós nőtől, az 55. életévét betöltött (ájisza) nőtől és a kilenc évnél fiatalabb leányoktól jövő vért.

A rendellenes vérzés (isztiháda) betegség jele. Ha hosszú ideig tart, veszélyes, ezért orvoshoz kell fordulni. A rendellenes vérzés napjaiban a nő olyan, mint az, akinek gyakran vérzik az orra: ebben az állapotban imádkozhat és böjtölhet. Havi vérzés és gyermekágyi vérzés idején a nő nem imádkozhat, és nem böjtölhet. Nem végezhet Korán-olvasási leborulást (szadzsdat at-tiláva) és hálaleborulást (szadzsdat as-sukr). Nem érintheti meg a nemes Koránt [a nemes Mushafot]. Nem léphet be a nagymecsetbe (dzsámi’) és a mecsetbe (maszdzsid), nem végezhet taváfot a Kába körül, és nem élhet nemi életet. Amikor megtisztul, pótolja (kadá) a böjtjeit, az imáit azonban nem pótolja. Ha a rituálisan tisztátalan (dzsunub) vagy mosakodás nélküli ember leborulást előíró áját hall, a megtisztulása után végzi el a Korán-olvasási leborulást. A havi vagy gyermekágyi vérzésben lévő nőnek azonban a megtisztulása után sem kell elvégeznie a Korán-olvasási leborulást.

A nőnek tudatnia kell a férjével, hogy megkezdődött a havi vérzése. Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem) így szólt: „Átkozott az a nő, aki eltitkolja a férje elől havi vérzésének kezdetét és végét.” Amikor a havi vagy a gyermekágyi vérzés elmarad, Allahu teâlâ parancsa, vagyis fard, hogy a nő azonnal elvégezze a guszlt, és megfürödjön.

A havi és a gyermekágyi vérzés a málikita jogi iskolában

A málikita jogi iskolában havi vérnek (hajd) azt a vörös, sárga vagy zavaros vért nevezik, amely a kilencedik életévét elért leány elülső testnyílásából minden ok nélkül folyik. Amint elkezd folyni, havi vérzésnek számít. Ha folytatódik, a 15 napnál rövidebb rész a szokásos idő (áda), ami ezt meghaladja, az rendellenes vérzés (isztiháda). Ha a következő hónapban megváltozik a szokásos ideje, a szokásos időtartamai közül a leghosszabbnál 3 nappal hosszabb idő számít havi vérzésnek. Ami ezt meghaladja, és ami a 15 napot meghaladja, az rendellenes vérzés. Ha a kurszuf (a vatta) száraz, vagy fehéren nedves, abból tudható, hogy a havi vérzés elmaradt. A 70. életév után jövő vér nem havi vérzés, hanem rendellenes vérzés. Ha a vérzés megszakításokkal folytatódik, azok a napok, amelyeken elmarad, tisztának számítanak. A tisztaság legrövidebb időtartama 15 nap. A 15 nap letelte előtt jövő vér rendellenes vérzés. Az ilyen tisztasági időnek nincs felső határa. Ha a vérzés elmarad, és 15 nap múlva újra megindul, havi vérzés. A szülés előtt jövő vér havi vérzés. Ha a gyermeket a has felnyitásával veszik ki, az ezután jövő vér nem gyermekágyi vérzés. A gyermekágyi vérzés leghosszabb időtartama 60 nap. Ha a vérzés 15 napig elmarad, a nő táhir (tiszta) lesz. Ami ezután jön, az havi vérzés.

A havi és a gyermekágyi vérzés a sáfiita jogi iskolában

A havi vérzés legrövidebb időtartama 1 nap, leghosszabb időtartama 15 nap. Ha 15 napnál tovább tart, rendellenes vérzés (isztiháda) [mentséggel járó vérzés]. A tisztaság időtartama 15 nap.

Ha a vér a 15 nap letelte előtt jön, az nem havi vérzés, hanem rendellenes vérzés. A 9 évnél fiatalabb leánytól és az ájiszától [a 60. életév után] jövő vér nem havi vérzés, hanem mentséggel járó vérzés.

A gyermekágyi vérzés leghosszabb időtartama 60 nap. A legrövidebbnek nincs határa. A várandós nőtől jövő vér havi vérzés. Ha a gyermekágyi vérzések közötti tiszta napok száma kevesebb 15-nél, gyermekágyi vérzésnek számítanak. Ha a gyermekágyi vérzések között 15 vagy több tiszta nap van, a gyermekágyi vérzés már véget ért. Nem kell kivárni a 60 napot. Ha a vér a megtisztulás után 15 vagy több nappal jön, az nem gyermekágyi vérzés, hanem havi vér.

A havi és a gyermekágyi vérzés a hanbalita jogi iskolában

A havi vérzés legrövidebb időtartama 1 nap, leghosszabb időtartama 15 nap. Ha 15 napnál tovább tart, rendellenes vérzés (isztiháda) [mentséggel járó vérzés]. Ahhoz, hogy második havi vérzés lehessen, legalább 13 napnak kell eltelnie közben. Ha a vér a 13 nap letelte előtt jön, az nem havi vérzés, hanem rendellenes vérzés. A 9 évnél fiatalabb leánytól és az ájiszától [az 50. életév után] jövő vér nem havi vérzés, hanem mentséggel járó vérzés.

A várandós nőtől jövő vér nem havi vérzés, hanem rendellenes vérzés. A gyermekágyi vérzés leghosszabb időtartama a hanafita jogi iskolához hasonlóan 40 nap. A legrövidebbnek nincs határa. A gyermekágyi vérzés ideje alatt azok a napok, amelyeken nem jön vér, tiszták: a nő elvégzi a guszlt, és minden istenszolgálatát végzi. Azokon a napokon, amelyeken vér jön, abbahagyja az imát és a böjtöt. Ez így folytatódik 40 napig.

2. Tisztaság (tahára) a tisztátalanságtól (nadzsásza)

Vagyis az, hogy az imádkozó testén, ruháján és azon a helyen, ahol imádkozik, ne legyen tisztátalanság (nadzsásza), szenny. A fejkendő, a fejfedő, a turbán, a bőrzokni (meszt) és a facipő is a ruházathoz tartozik. A nyak köré tekert sál lelógó része ruházatnak számít, mert az imádkozóval együtt mozog, és ha ez a rész nem tiszta, az ima nem fogadható el. Ha a szőnyegnek az a része tiszta, amelyen az ember áll, és amelyre a fejét teszi, az ima akkor is elfogadható, ha a szőnyeg más részén tisztátalanság van. A szőnyeg ugyanis nem kapcsolódik a testhez úgy, mint a sál. Annak azonban, aki zárt üvegben vizeletet visz magánál, nem megengedett (dzsáiz) az imája. Az üveg ugyanis nem az a hely, ahol a vizelet keletkezik. [Ebből megérthető, hogy nem megengedett úgy imádkozni, hogy az ember zsebében zárt kölnis-, szesz- vagy jódtinktúrás üveg, illetve zárt dobozban véres zsebkendő vagy tisztátalan (nadzsisz) rongy van.] Annak a helynek, amelyen a két láb áll, és ahol a leborulást végzik, tisztának kell lennie. A tisztátalanságra terített rongyon, üvegen vagy nejlonon végzett ima elfogadható. Nem árt, ha leboruláskor a ruha szegélye száraz tisztátalansághoz ér.

„Átkozott az a nő, aki eltitkolja a férje elől havi vérzésének kezdetét és végét” Nemes hadísz

Isztindzsá, isztibrá és isztinká

Ha az ismert helyekről (az elülső és a hátsó testnyílásból) tisztátalanság távozik, e helyek megtisztítását isztindzsának nevezik.

Isztibrá azt jelenti, hogy vizelés után – akár járkálással, akár más módon – időt hagyunk addig, amíg a hólyag nedvessége el nem múlik. Isztinká az, hogy a szív megnyugszik afelől, hogy a húgycsőben nem maradt vizelet, illetve hogy a testen nem maradt tisztátalanság.

A nők nem végeznek isztibrát. A férfiaknak vádzsib, hogy járkálással, köhögéssel vagy bal oldalukra fekve isztibrát végezzenek, vagyis ne hagyjanak cseppeket a húgycsőben. Addig nem szabad mosakodni, amíg az ember meg nem győződött arról, hogy nem maradt vizeletcsepp. Ha egy csepp kiszivárog, a mosakodás is érvénytelenné válik, és a ruha is beszennyeződik. Ha a fehérneműre a tenyér belsejénél kevesebb szivárog ki, az ezzel a mosakodással végzett ima makrúh lesz. Ha több szivárog ki, az ima nem fogadható el. Akiknek nehézséget okoz az isztibrá, tegyenek a húgycső nyílásába árpaszemnyi növényi vattából sodort kanócot. A vatta felszívja a kiszivárgó vizeletet. Csak arra kell ügyelni, hogy a vatta vége ne maradjon kint.

3. Szatr al-avra (a szeméremrész eltakarása)

Az ember testének azokat a részeit, amelyeket felfedni és másoknak megmutatni neki tilos (harám), és amelyekre másoknak nézni tilos (harám), szeméremrésznek (avra) nevezik. A férfiak szeméremrésze a köldöktől a térd aljáig tart. A térd is szeméremrész. Ha ezek a részek fedetlenek, az így végzett ima nem fogadható el. Imádkozás közben a test többi részének (a karoknak, a fejnek) eltakarása és a zokni viselése a férfiaknak szunna. Ha ezeket a részeket fedetlenül hagyva imádkoznak, az makrúh. A nőknek – a tenyér belsején és az arcon kívül – minden testrészük, a kézfejük, a hajuk és a lábuk is szeméremrész mind a négy jogi iskolában. Ezért nevezték a nőket „avrának”. Ezeknek a részeknek az eltakarása fard számukra. Ha a szeméremrészhez tartozó testrészek bármelyikének egynegyede egy pillér (rukn) idejéig fedetlen marad, az ima érvénytelenné válik. Ha kisebb rész marad fedetlenül, nem válik érvénytelenné, de az ima makrúh lesz. Az a vékony anyag, amelyen keresztül látszik az alatta lévő testrész alakja vagy színe, olyan, mintha ott sem volna.

A nőknek imán kívül, amikor egyedül vannak, fard eltakarni a térd és a köldök közötti részt, vádzsib eltakarni a hátukat és a hasukat, a többi testrészük eltakarása pedig illem (adab).

4. Isztikbál al-kibla (a kibla felé fordulás)

Vagyis az, hogy az imát a Kába felé fordulva végezzük. A Mekka al-Mukarramában álló Kába épületének irányát kiblának nevezik. Korábban a kibla Jeruzsálem (Kudsz) volt. Tizenhét hónappal a hidzsra után, sa’bán hónap közepén, egy kedden érkezett a parancs, hogy a Kába felé forduljanak.

A kibla nem a Kába épülete, hanem az a telek, amelyen áll. Vagyis az egész tér a földtől az Arsig kibla. Ezért a tenger és a kutak mélyén, a magas hegyeken és a repülőgépeken is ebbe az irányba fordulva imádkoznak. Ha a látóidegek egymást keresztező irányai között lévő, körülbelül 45 fokos nyílás a Kábára esik, az ima érvényes.

5. Az idő (vakt)

A Nemes Küldött (sallallahu aleyhi ve sellem) egy nemes hadíszban így szólt: „Dzsibríl aleyhisselam két napon át imámom volt a Kába ajtaja mellett. Ketten végeztük el a hajnali imát, amikor felvirradt a hajnal (fadzsr), a délit, amikor a nap elmozdult a delelőpontról, a délutánit, amikor minden dolog árnyéka akkora lett, mint a saját magassága, a naplementit, amikor a nap lenyugodott [amikor felső pereme eltűnt], és az éjszakait, amikor az alkonypír (safak) elsötétült. A második napon a hajnali imát akkor végeztük el, amikor kivilágosodott, a délit, amikor minden dolog árnyéka a saját magasságának kétszerese lett, a délutánit közvetlenül ezután, a naplementit a böjt megtörésének idején, az éjszakait pedig, amikor eltelt az éjszaka egyharmada. Azután így szólt: »Ó, Mohammed! Ezek a te és a korábbi próféták imaidői. Ummád a napi öt ima mindegyikét e két időpont között végezze el, amikor mi imádkoztunk!«”

Ebből is megérthető, hogy a naponta elvégzendő imák száma öt. A hajnali ima ideje: a hajnal (fadzsr) felvirradásától, vagyis attól kezdve, hogy keleten megjelenik a fehérség, napkeltéig tart.

A déli ima ideje: attól az időponttól kezdődik, amikor a tárgyak árnyéka, miután megrövidült, növekedni kezd, és addig tart, amíg az árnyék a tárgy egyszeres hosszával meg nem nő.

A délutáni ima ideje: akkor kezdődik, amikor a déli ima ideje véget ér, és addig tart, amíg a nap el nem tűnik.

Miután azonban a nap megsárgul, vagyis amikor egy lándzsányi magasságra megközelíti a látóhatárt, azaz amikor már csak 40 perc van hátra a naplementéig, bármilyen imát végezni harám. Vagyis a délutáni imát eddig halogatni harám. Ha azonban valaki nem végezte el a délutáni imát, akkor is el kell végeznie, mielőtt a nap lenyugszik.

A naplementi ima ideje: a nap eltűnése után kezdődik, és addig tart, amíg az alkonypír (safak) el nem sötétül, vagyis amíg a nyugati vörösség el nem tűnik. Az éjszakai ima ideje: a naplementi ima idejének végétől a hajnal hasadásáig tart. Az éjszakai imát mentség (uzr) nélkül a saría szerinti éjfél utánra halasztani makrúh.

Az imákat idejük előtt vagy után végezni harám. Nagy bűn. A „Türkiye” napilap által készített falinaptárakban az ima és az imszák (a böjt kezdete) időpontjai helyesen vannak megadva.

„Az istenszolgálatok közül a legértékesebb az ima, amelyet az ideje elején végeznek” Nemes hadísz

A karáha időszakai (a makrúh időszakok)

Három olyan időszak van, amelyben tahrímí makrúh, vagyis harám imát végezni. Az ebben a három időszakban megkezdett fard imák nem érvényesek. Ezek: amikor a nap felkel, amikor a nap lenyugszik, és a nap közepe (a delelés). Ebben a három időszakban a korábban (a makrúh idő beállta előtt) előkészített halottért végzett halotti ima, a Korán-olvasási leborulás (szadzsdat at-tiláva) és a feledékenységi leborulás (szadzsdat as-szahv) sem megengedett (dzsáiz). Amikor a nap lenyugszik, csak az aznapi délutáni imát lehet elvégezni.

Az imára hívás (azán) és az ikáma

Az azán jelentése: mindenkinek tudtul adni. A napi öt imához és a pótló (kadá) imákhoz, valamint a pénteki imánál a hatíb előtt a férfiaknak szunna muakkada (megerősített szunna) elmondani az azánt. A nőknek makrúh elmondani az azánt és az ikámát. Az azánt magas helyen mondják el, hogy tudassák másokkal az ima idejét. Az azán elmondásakor musztahabb felemelni mindkét kezet, és egy-egy ujjat a két fül nyílásába tenni. Az ikáma elmondása kiválóbb (afdal), mint az azáné. Az azánt és az ikámát a kibla felé fordulva mondják el. Elmondásuk közben nem beszélnek, és a köszönésre (szalám) sem válaszolnak. Az azánt így mondják el: Allahu akbar (4 alkalommal), Ashhadu an lá iláha illallah (2 alkalommal),

Ashhadu anna Muhammadan raszúlullah (2 alkalommal),

Hajja alasz-szaláh (2 alkalommal),

Hajja alal-faláh (2 alkalommal),

Allahu akbar (2 alkalommal),

Lá iláha illallah (1 alkalommal).

Csak a hajnali azánban mondják el kétszer a „Hajja alal-faláh” után: (Asz-szalátu hajrun minan-naum). Az ikámában az azán valamennyi szava mellett a „Hajja alal-faláh” után kétszer elmondják: (Kad kámatisz-szalá).

6. A szándék (nijja)

A szándékot a nyitó takbír (takbír al-iftitáh) kimondásakor fogalmazzuk meg. Az ima szándékának megfogalmazása azt jelenti, hogy szívünkben felidézzük az ima nevét, idejét, a kiblát, és azt, hogy az imámot követjük.

A nyitó takbír után megfogalmazott szándék nem érvényes, és az az ima nem fogadható el. A fard és a vádzsib imák szándékának megfogalmazásakor tudni kell, melyik fardról és melyik vádzsibról van szó. A rakátok számát nem szükséges a szándékba foglalni. A szunna elvégzésekor elegendő „az ima” szándékát megfogalmazni. A halotti imánál így fogalmazzák meg a szándékot: „Allahért az imára, Prófétánkért a szalavátra, a halottért a fohászra, követem a jelen lévő imámot.”

„Súlyos büntetés vár azokra, akik elhanyagolják az imájukat, és jelentőséget nem tulajdonítva végzik, akik az emberek előtt képmutatásból (nifák) és a látszat kedvéért (rijá) imádkoznak, egyedül pedig elhagyják az imát” Má’ún: 4–6

Az imám számára nem feltétel, hogy megfogalmazza azt a szándékot, hogy a férfiak imámja lesz. Ha azonban az imám nem fogalmazza meg azt a szándékot, hogy „imámja vagyok a jelen lévő közösségnek”, nem nyeri el a közösségben végzett ima jutalmát. Ha megfogalmazza az imámság szándékát, ezt a jutalmat is elnyeri. Az imámnak meg kell fogalmaznia azt a szándékot, hogy „a nők imámja leszek”. Az istenszolgálatok végzésekor a pusztán szájjal kimondott szavakat nem nevezik szándéknak. Ha a szándékot nem a szívben fogalmazzák meg, az istenszolgálatok nem fogadhatók el.

7. A tahríma takbír

Vagyis az, hogy az imát az „Allahu akbar” kimondásával kezdjük. A kezeket úgy emeljük fel a fülünkig, hogy a tenyerünk a kibla felé nézzen. A hüvelykujjak hegyét a fülcimpához érintjük. Az „Allahu akbar” kimondása közben leengedjük a kezünket, és mire befejezzük, a kezünk már a köldök alatt össze van fogva. A nők vállmagasságig emelik fel a kezüket, és így mondják el a takbírt, majd a mellükön tartják a kezüket úgy, hogy a bal kezük alul, a jobb kezük felül legyen; nem fogják át a csuklójukat, mint a férfiak.

B) Az ima pillérei (rukn)

Az imán belüli fardoknak, vagyis az ima pilléreinek (rukn) száma öt. Ezek a következők:

1. Az állás (kijám)

Az ima öt pillére közül az első az állás (kijám). A kijám azt jelenti: állni. Az a beteg, aki nem tud állni, ülve imádkozik. Az a beteg, aki ülni sem tud, a hátára fekszik, és a fejével jelezve imádkozik. A feje alá párnát tesznek, hogy az arca ne az ég, hanem a kibla felé nézzen. Felhúzza a térdét, és nem nyújtja ki a lábát a kibla felé. Álló helyzetben a két lábfej között négy ujjnyi távolságnak kell lennie.

2. A Korán-recitálás (kirá’a)

A szunna imák és a vitr ima minden rakátjában, valamint – ha egyedül imádkozik az ember – a fard imák két rakátjában fard állva elmondani egy áját a nemes Koránból. Egy rövid szúra elmondása több jutalommal jár.

Kirá’aként vádzsib elmondani az al-Fátiha szúrát. A négy rakátos fard imák első két rakátjában vádzsib elmondani az al-Fátihát és egy további szúrát (damm-i szúra), vagy legalább három rövid áját, az utolsó két rakátban pedig az al-Fátiha elmondása szunna. A vádzsib vitr ima és a szunna imák minden rakátjában vádzsib elmondani az al-Fátihát egy további szúrával együtt. Az is vádzsib, hogy az al-Fátihát a szúra előtt és csak egyszer mondják el. Ha az al-Fátihával kapcsolatos öt vádzsib közül valamelyiket elfelejtik, feledékenységi leborulást (szadzsdat as-szahv) kell végezni. A kirá’ában nem megengedett (dzsáiz) a nemes Korán fordítását mondani. Eredeti formájában, arabul kell elmondani.

3. A meghajlás (rukú)

Az állásban (kijám) végzett recitálás után az ember takbírt mondva meghajol (rukú). Meghajláskor a férfiak szétterpesztett ujjakkal jól megfogják a térdkalácsukat, a hátukat és a fejüket egyenesen tartják. Meghajlásban legalább háromszor elmondják: „Szubhána Rabbijal-azím” (3-szor, 5-ször, 7-szer, 9-szer vagy 11-szer elmondani musztahabb). Meghajlásban a karokat és a lábakat egyenesen tartják. A nők nem terpesztik szét az ujjaikat. Nem tartják egyenesen a hátukat, a lábukat és a karjukat.

Amikor a meghajlásból felegyenesednek (kauma), az imámnak és az egyedül imádkozónak szunna elmondani: „Szami’allahu liman hamidah”. A közösség ezt nem mondja. Rögtön ezután elmondják: „Rabbaná lakal-hamd”, és egyenesen megállnak a kaumában, majd az „Allahu akbar” kimondásával leborulnak (szadzsda), és először a jobb, azután a bal térdüket, majd a jobb, azután a bal kezüket, végül az orrukat és a homlokukat teszik a földre.

4. A leborulás (szadzsda)

Leborulásban legalább háromszor elmondják: „Szubhána Rabbijal-a’lá” (3-szor, 5-ször, 7-szer, 9-szer vagy 11-szer elmondani musztahabb). A kéz ujjai legyenek összezárva, a kibla felé nézzenek, a fülek magasságában, a fej pedig a két kéz között legyen. A homlokot tiszta helyre, vagyis kőre, földre, deszkára vagy szőnyegre tenni fard, és azt mondták, hogy vele együtt az orrot is letenni vádzsib. Mentség nélkül csak az orrot letenni nem megengedett (dzsáiz). Csak a homlokot letenni makrúh.

A két lábat, vagy legalább mindkettőnek egy-egy ujját a földre tenni fard vagy vádzsib. Vagyis ha a két lábat nem teszik a földre, az ima nem fogadható el, vagy makrúh lesz. Leborulásban szunna behajlítani a lábujjakat, és a hegyüket a kibla felé fordítani.

A férfiak a karjukat és a combjukat távol tartják a hasuktól. A kezeket és a térdeket a földre tenni szunna. Szunna, hogy a sarkakat álláskor egymástól négy ujjnyi távolságra, meghajláskor, felegyenesedéskor (kauma) és leboruláskor pedig összezárva tartsák. A leborulás felé haladva makrúh felhúzni a nadrágszárat, és az is makrúh, ha felhúzva és felhajtva állnak imába. Felhajtott, feltűrt vagy rövid ujjú, szárú és szegélyű ruhában imádkozni makrúh. Restségből vagy a fedett fejjel végzett ima jelentőségére nem gondolva fedetlen fejjel imádkozni makrúh. Az ima semmibevétele viszont hitetlenség (kufr). Piszkos ruhában és munkaruhában imádkozni szintén makrúh.

5. Az utolsó ülés (al-ka’da al-ahíra)

Az utolsó rakátban fard annyi ideig ülni, amennyi alatt az „Attahijjátu” elmondható. Ülés közben nem mutatnak a kéz ujjaival. A férfiak a bal lábukat úgy fektetik a földre, hogy az ujjaik hegye jobbra nézzen. Erre a lábukra ülnek. A jobb lábukat függőlegesen tartják. Ennek ujjai a földhöz érnek. Az ujjak hegye kissé a kibla felé hajlik. Így ülni szunna. A nők tavarrukkal, vagyis az ülepüket a földre helyezve ülnek. A combjuk közel van egymáshoz. A jobb lábukat a jobb oldalon kivezetik. A bal lábuk alattuk marad, az ujjak hegye jobbra fordul.

Hát a szalam-fák vidékén élő
prófétai barátok emléke fakaszt sírásra?
Mondd, Medina szele fakaszt-e sírásra,
vagy az Idam hegyéről éjjel felvillanó villám?
Kaszídat al-Burda