ELJÖVETELE A VILÁGRA (SZÜLETÉSE)

Ummám, ummám

A legmagasztosabb megtiszteltetésben részesült, minden anyák legszerencsésebbje, nagytiszteletű Ámina így beszéli el várandósságát: „Azokban a napokban, amikor e Vezetőt a szívem alatt hordtam, semmi fájdalmat és szenvedést nem éreztem. Azt sem éreztem, hogy várandós vagyok. Hat hónap elteltével azonban egy napon, alvás és ébrenlét között valaki így szólt hozzám: »Tudod-e, kit hordasz a szíved alatt?« Amikor azt feleltem: »Nem tudom«, ezt a hírt adta nekem: »Tudd meg, hogy a próféták közül az utolsót hordod!« Amikor közeledett a szülés ideje, az a személy ismét eljött, és így szólt: »Ó, Ámina! Amikor a gyermek megszületik, a Mohammed nevet add neki!« Egy másik elbeszélés szerint így hangzott: »Ó, Ámina! Amikor a gyermek megszületik, az Ahmad nevet add neki!«”

Anyánk, nagytiszteletű Ámina a szülés pillanatát is elbeszéli: „Amikor elérkezett a szülés pillanata, félelmetes hangot hallottam. Borzongás fogott el. Aztán egy fehér madarat láttam; odarepült, és a szárnyával megsimogatott. Nyoma sem maradt a félelemnek és a borzongásnak. Abban a pillanatban megszomjaztam, mintha égetett volna a forróság. Magam mellett egy csésze tejfehér serbetet láttam. Odaadták, hogy igyam meg. Megittam; édesebb volt a méznél, és hideg volt. Elmúlt a szomjúságom. Aztán hatalmas fényt láttam; a házam annyira megtelt fénnyel, hogy azon a fényen kívül semmi mást nem láttam.

Aki a tűztől menekvést akar találni,
szeretettel, lánggal mondjon szalavátot!
Essalatu vesselamu aleyke ya Resulallah!
Essalatu vesselamu aleyke ya Habiballah!
Essalatu vesselamu aleyke ya Nur-u Arsillah.

„Allahu teâlâ habíbja, szeretettje vagyok. Az első vagyok a próféták között. Nem dicsekvésből mondom” Nemes hadísz

A ház, amelyben a Próféta született, dédapjáé, Hásim ibn Abd Manáfé volt. A Kábától 300–400 méterre északkeletre állt.

A hidzsrakor a Próféta ezt az áldott házat Akíl ibn Abí Tálibra bízta. Akíl unokái eladták Mohammed ibn Júszuf Szakafínak.

Később ezt az áldott házat Hajzurán asszony, Hárún ar-Rasíd anyja vásárolta meg, és mecsetté alakíttatta.

Az Abbászidák és a mamelukok által oltalmazott mecsetet az oszmán korban is gondosan karbantartották. Törvényhozó (Kanúní) Szulejmán szultán újjáépíttette.

A mecsetet a történelem során sokszor kijavították.

A mecsetet 1924-ben lerombolták. Az a ház, amelyet Abbász Kattán sejk 1950-ben építtetett a helyén, 1959 óta mekkai népkönyvtárként működik.

Ekkor sok asszonyt láttam, akik körülvettek és szolgáltak engem. Magas termetűek voltak, arcuk ragyogott, mint a nap. Abd Manáf törzsének lányaira hasonlítottak. Csodálkoztam, hogyan tűnhettek fel ilyen hirtelen. Egyikük így szólt: »Én vagyok Ászija, a fáraó felesége!« Egy másik pedig: »Én pedig Marjam bint Imrán vagyok, ők pedig húrik2 a Paradicsomból.«

Ugyanekkor egy hosszú, fehér, az égtől a földig érő selyemkelmét láttam. »Takarjátok el őt az emberek szeme elől!« – mondták. Abban a pillanatban madárraj tűnt fel. Csőrük smaragdból, szárnyuk rubinból volt. Izzadtam a félelemtől, és a lehulló verejtékcseppekből pézsmaillat áradt. Miközben ebben az állapotban voltam, levették a fátylat a szemem elől. Láttam az egész földet keletről nyugatig. Angyalok vettek körül.

Mohammed aleyhisselam, amint megszületett, áldott fejét leborulásra (szadzsda) hajtotta, és felemelte a mutatóujját. Ekkor az égből egy fehér felhőfoszlány szállt le, és beburkolta őt. Egy hangot hallottam, amely így szólt: »Vigyétek körbe nyugattól keletig mindenütt! Vigyétek körbe, hogy az egész világ megismerje nevéről, alakjáról és tulajdonságairól! Tudják meg, hogy a neve Máhí, vagyis Allahu teâlâ általa törli el a társítás (sirk) nyomait!«

Aztán az a felhő is eltűnt, és láttam Mohammedet (sallallahu aleyhi ve sellem) fehér gyapjúkelmébe pólyálva. Ugyanekkor három férfi jött, akiknek az arca ragyogott, mint a nap. Egyikük kezében ezüstkancsó, a másikéban smaragdtál, a harmadikéban selyem volt. A kancsóból mintha pézsma csepegett volna. Áldott fiamat a tálba tették. Megmosták áldott fejét és lábát, és selyembe burkolták. Aztán áldott fejét illatszerrel kenték meg, áldott szemét szurmával (szemfestékkel) festették ki, és eltűntek a szem elől.”

Sorban szálltak le az égből az angyalok,
a házamat, mint a Kábát, körüljárták.
Csapatostul jöttek a húrik is,
arcuk fényétől fénnyel telt meg a házam.
A levegőben egy fekhelyet terítettek,
neve Szundusz, angyal terítette meg.
Ámulva akkor szótlan maradtam,
amikor mindezt világosan láttam.
Hirtelen megnyílt a fal,
és három húri jelent meg előttem.
Egyesek azt mondják: a három szépség közül
az egyik a holdarcú Ászija volt.
A másik kétségkívül Marjam asszony volt,
a harmadik pedig egy szépség a húrik közül.
Kedvesen jött mind a három holdhomlokú,
és abban a pillanatban köszöntöttek engem.
Odajöttek, és körém ültek,
Musztafa örömhírét adták egymásnak.

Amikor Mohammed aleyhisselam megszületett, anyánk, nagytiszteletű Ámina mellett ott volt Sifá asszony, Abdurrahmán ibn Auf anyja, Fátima asszony, Oszmán ibn Abi l-Ász anyja, és Prófétánk apai nagynénje, Szafijja asszony. Ők is így adtak hírt a fényről, amelyet láttak, és a többi eseményről:

Sifá asszony így beszéli el: „Azon az éjszakán segítőként Ámina mellett voltam. Hallottam, hogy Mohammed aleyhisselam, amint megszületett, fohászkodik és könyörög. A láthatatlan világból ez hangzott: »Jarhamuka Rabbuka.« Aztán egy fény jött elő, és olyan ragyogást árasztott, hogy keletről nyugatig minden láthatóvá vált…” Sifá asszony, aki még sok más eseménynek is tanúja volt, így szólt: „Amikor tudtára adták a prófétaságot, én is azok között voltam, akik minden habozás nélkül elsőként hittek benne.”

„A Feltámadás Napján, amikor mindenki hallgat, én beszélek majd. Amikor senki sem tud megmozdulni, én járok közben értük” Nemes hadísz

Minden teremtmény örömbe merült,
elszállt a bánat, a világ új életre kelt.
A világ minden részecskéje felkiáltott,
egymást szólítva mondták: „Marhabá!”
Marhabá, ó, magasztos Szultán, marhabá,
marhabá, ó, a megismerés forrása, marhabá!
Marhabá, ó, a Furkán titka, marhabá,
marhabá, ó, minden baj orvossága, marhabá!
Marhabá, ó, a szépség kertjének csalogánya,
marhabá, ó, a Fenség Birtokosának bizalmasa!
Marhabá, ó, Allah holdja és napja,
marhabá, ó, aki sosem válik el a Hakktól!
Marhabá, ó, a lázadó umma menedéke, marhabá,
marhabá, ó, a tehetetlenek menedéke, marhabá!
Marhabá, ó, Halíl szeme fénye,
marhabá, ó, Dzsalíl kiválasztott szeretettje!
Marhabá, ó, a világok iránti könyörület,
marhabá, te vagy a bűnösök közbenjárója!
Marhabá, ó, a két világ padisahja,
teérted teremtetett a mindenség.

Szafijja asszony így beszélte el: „Amikor Mohammed aleyhisselam megszületett, fény borított be mindent körös-körül. Amint megszületett, leborult, aztán felemelte áldott fejét, és tisztán érthetően így szólt: »Lá iláha illallah, inní raszúlullah.« Amikor meg akartam fürdetni, egy hang szólt: »Mi megfürdetve küldtük el őt.« Láttuk, hogy a köldökzsinórja már el van vágva, és körül van metélve. Amint megszületett, leborult. Közben halkan mondott valamit. Fülemet áldott szájához közelítettem; ezt mondta: »Ummatí, ummatí!« (Ummám, ummám!)”3

Így, a Bajtullah felé fordulva, az a Küldött
arcát a földre tette, és leborult.
Leborulva fejjel és nyelvvel dicséretet mond,
felemelt ujjal a tauhídot hirdeti.
Így szólt: „Uram, Feléd fordítom arcomat,
Allahom, ajándékozd nekem ummámat!”
Szíve minden vágyát a Hakkhoz kötve
így szólt: „Ummám, ó, ummám!”

Amikor szeretett Prófétánk megszületett, nagyapja, Abdulmuttalib a nemes Kábánál fohászkodott és könyörgött Allahu teâlâhoz. A születést így adták hírül neki örömhírként:

A Kába hirtelen leborult Makám Ibráhím felé, majd visszatért korábbi állapotába. Abdulmuttalib hallotta, hogy a Kába tisztán érthető nyelven így szól: „Allahu akbar! Mohammed (sallallahu aleyhi ve sellem) hangja megtisztít engem a bálványoktól.” Abban a pillanatban Hubal bálványa arccal a földre bukott. Ekkor egy hang szólt: „Áminának fia született. Mohammed (sallallahu aleyhi ve sellem) a tévelygés sötétségéből az igaz útmutatás (hidája) fényére vezeti a népet. Hakk teâlâ prófétaként küldte el őt az emberekhez és a dzsinnekhez. Ó, angyalok, legyetek tanúk: neki adták minden kincstár kulcsát. Ne feledjétek születése napját; legyen az a nap ünnepetek a Feltámadás Napjáig!” Amikor Abdulmuttalib meghallotta ezeket a szavakat, a csodálkozástól megnémult. „Vajon álmodom?” – kérdezte magában, és végigsimította a mellét. Ekkor ismét egy hangot hallott: „Ó, kurajsiták vezetője! Mi rémített meg ennyire?” Nem volt ereje válaszolni.

Amikor Ámina házához közeledett, a ház tetején egy madarat látott. Kiterjesztette szárnyait, és befedte velük a házat. Mekka hegyei ragyogtak a fényétől. Egy fehér felhő árnyékot vetett a házra. Két angyal állt az ajtó előtt, és nem engedték be. Miközben azon gondolkodott: „Mi ez? Vajon álmodom?”, bentről pézsmaillat csapta meg az orrát.

Abdulmuttalib, aki Mohammed aleyhisselam születése napján sok eseményt látott, nagyon megörült ennek az örömhírnek, és így szólt: „Ennek a fiamnak a rangja és méltósága nagyon magasztos lesz.”4

Abdulmuttalib, hogy megünnepelje ezt a nagy boldogságot, a születés hetedik napjától kezdve három napon át vendégül látta Mekka népét. Ezenkívül a város minden negyedében tevéket vágott, hogy emberek és állatok egyaránt részesüljenek belőlük.5 Azoknak, akik a lakoma alatt megkérdezték, milyen nevet adott a gyermeknek, így felelt: „A MOHAMMED (sallallahu aleyhi ve sellem) nevet adtam neki.” Azoknak pedig, akik azt kérdezték, miért nem valamelyik őse nevét adta neki, ezt válaszolta: „Mert azt akartam, hogy Allahu teâlâ és az emberek dicsérjék és magasztalják őt.”6 Egy másik elbeszélés szerint a „Mohammed” nevet Ámina asszony adta neki.

Ó, te, akinek napfényes arca ragyogó telihold,
ó, te, aki minden elesettnek kezet nyújtasz!
Ó, te, aki a szívek bajának orvossága vagy,
ó, te, aki minden teremtmény szultánja vagy!
Te vagy minden próféta szultánja,
a valík és a kiválasztottak szeme fénye.
Ó, te, a küldetés trónjának utolsója,
ó, te, aki a prófétaság pecsétje vagy!

„A Feltámadás Napján én vagyok a próféták imámja, hatíbja és mindannyiuk közbenjárója. Nem dicsekvésből mondom ezt” Nemes hadísz

Amikor fényed beragyogta a világot,
rózsa-arcod rózsakertté tette a világot.
Eltűnt a tudatlanság és a tévelygés sötétsége,
a megismerés kertje elérte tökéletességét.
Ó, Allah Szeretettje, siess segítségünkre,
utolsó leheletünkkor arcod látásával vidámíts meg!

Fontos események Allah Küldöttének születése éjszakáján

Mielőtt a Nemes Küldött (sallallahu aleyhi ve sellem) megszületett, és születése idején is sok olyan esemény történt, amely jelezte, hogy eljövetelével megtiszteli a világot. A kor ismert emberei már jóval a Próféta születése előtt álmokat láttak. Amikor ezeket az álmokat a jósokkal és a kor híres tudósaival megfejttették, azok azt mondták, hogy ezek az álmok „azt jelzik, hogy Mohammed aleyhisselam eljön”.

Szeretett Prófétánk nagyapja, Abdulmuttalib így beszélte el: „Egyszer elaludtam. Felébredtem, és reszkettem az álomtól, amelyet láttam. Azonnal el akartam menni egy jóshoz, hogy megfejtse. Amikor odaértem, az arcomba nézett, és így szólt: »Ó, kurajsiták vezetője! Mi van veled? Egészen más állapot ül ki az arcodra. Talán valami fontos dolog történt, ami ilyen állapotba hozott?« Azt mondtam: »Igen, ijesztő álmot láttam, amelyet még senkinek sem meséltem el«, leültem mellé, és elkezdtem mesélni:

»Ma éjjel álmomban egy nagyon nagy fát láttam. Egyik vége az égig ért, ágai keletre és nyugatra terjedtek szét. Olyan fény áradt abból a fából, hogy mellette még a nap is egészen halványnak tűnt.

Hol látszott, hol eltűnt a szem elől. Az emberek feléje fordultak. Fénye minden pillanatban növekedett. A kurajsiták közül egyesek a fa ágaiba kapaszkodtak, mások ki akarták vágni. Egy ifjú megvédte a fát azoktól, akik ki akarták vágni. Nagyon szép arca volt; ilyen arcot addig sosem láttam. Ezenkívül testéből kellemes illatok áradtak körös-körül. Kinyújtottam a kezem, hogy megragadjam a fa egyik ágát, de nem értem el.«

Amikor befejeztem az álom elbeszélését, a jós arca megváltozott.

Elsápadt. Aztán így szólt: »Neked ebben nincs részed!« Megkérdeztem: »Hát kinek van része?« Így felelt: »Azoknak, akik a fa ágaiba kapaszkodnak«, majd folytatta: »A te nemzetségedből egy próféta jön, uralkodni fog a világ minden táján, és az emberek elfogadják a vallását.« Aztán a velem lévő fiamhoz, Abu Tálibhoz fordult, és így szólt: »Úgy tűnik, ez lesz a nagybátyja.«” Abu Tálib ezt az eseményt elmondta a Prófétának, amikor tudtára adták a prófétaságot, és így szólt: „Íme, az a fa Abu l-Kászim, al-Amín, Mohammed aleyhisselam.”

Azon az éjszakán, amikor szeretett Prófétánk, Mohammed aleyhisselam a világra jött, egy csillag tűnt fel. A zsidó tudósok, akik meglátták, megértették, hogy Mohammed aleyhisselam megszületett.

A Társak közül Hasszán ibn Szábit így beszéli el: „Nyolcéves voltam. Egy reggel egy zsidó futott, és azt kiabálta: »Hé, zsidók!« Amikor a zsidók köréje gyűltek, és megkérdezték: »Mi történt, miért kiabálsz?«, így felelt: »Tudjátok meg, hogy ma éjjel feljött Ahmad csillaga! Ahmad ma éjjel a világra jött…«”

A Nemes Küldött születésének éjszakáján a Kába összes bálványa arccal a földre bukott.

Urva ibn Zubajr így beszéli el: „A kurajsiták egy csoportjának volt egy bálványa. Évente egyszer körüljárták, tevéket áldoztak neki, és bort ittak. Amikor egy ilyen napon ismét a bálványhoz mentek, arccal a földön fekve találták. Felállították, de újra ledőlt. Ez háromszor megismétlődött. Ekkor, miközben minden oldalról megtámasztották, hogy jól rögzítsék, egy hang ezt mondta: »Megszületett valaki, és megmozdult minden a földön. Ahány bálvány van, mind ledőlt. A királyok szíve remeg a félelemtől!«” Ez az esemény éppen azon az éjszakán történt, amikor Mohammed aleyhisselam megszületett.

Madáin városában leomlott a perzsa császár (kiszrá) palotájának tizennégy tornya. Azon az éjszakán a császár és emberei, akiket felriasztott a robaj és a rémület, megfejttették azokat a félelmetes álmokat, amelyeket néhány előkelőjük látott, és megértették, hogy ez valami nagy dolog jele.

A leghíresebb jósok így fejtették meg ezeket az álmokat: „Azt jelzik, hogy Sám (Szíria), a Tigris, az Eufrátesz, Irak és Irán az iszlám birtokába kerül.”

„Minden évszázadban és minden korban élt emberek legjobbjai és kiválasztottjai közül jöttem a világra” Nemes hadísz

Mekka al-Mukarrama és környéke

Ugyanazon az éjszakán hirtelen kialudtak a mágusok, vagyis a tűzimádók hatalmas tüzei is, amelyek ezer éve égtek. Feljegyezték a tűz kialvásának idejét: az az éjszaka volt, amikor a császár palotájának tornyai leomlottak.

Azon az éjszakán egy szempillantás alatt eltűnt a víz az akkoriban szentnek tartott Száva-tóból is, és a tó kiszáradt.

Sám felől a Szamáva folyó völgye, amely ezer éve víztelen és kiszáradt volt, azon az éjszakán megtelt, kilépett a medréből, és folyni kezdett.

Mohammed aleyhisselam születésének éjszakájától fogva a sátánok és a dzsinnek nem tudtak többé híreket vinni az eseményekről a kurajsita jósoknak. A jóslás véget ért…

A Legkedvesebb Küldött születésének éjszakáján és azt követően ezeken kívül sok más, addig soha nem látott esemény is történt. Mindez annak jele volt, hogy megszületett az utolsó Próféta, Mohammed aleyhisselam.7

A mevlid éjszakája

Azt az éjszakát, amelyen a Próféta (sallallahu aleyhi ve sellem) megszületett, „a mevlid éjszakájának” nevezik. A mevlid jelentése: „a születés ideje”.

A Kadr éjszakája után ez a legértékesebb éjszaka, és ezen az éjszakán megbocsátanak azoknak, akik örülnek szeretett Prófétánk születésének.

Nagy jutalommal (szavab) jár ezen az éjszakán olvasni, hallgatni és elbeszélni azokat az állapotokat és csodákat, amelyek a Próféta születésekor megmutatkoztak. Ezekről maga szeretett Prófétánk is beszélt.

A nemes Társak is összegyűltek ezen az éjszakán egy helyen, megemlékeztek arról a napról, olvastak és meséltek.

A muszlimok a világ minden táján minden évben rabí al-avval hónap 12. éjszakáját a mevlid éjszakájaként ünneplik. Mindenütt mevlid-költeményeket olvasnak fel, és a Világegyetem Szultánjáról emlékeznek meg.

Minden próféta ummája ünneppé tette prófétája születésnapját. Ez a nap is a muszlimok ünnepe, a vidámság és az öröm napja.

„Engem dicsérni (mevlidet, iláhikat olvasni) istenszolgálat. Dob (daf, hangszer) verése közben, szórakozás és játék közepette istenszolgálatot végezni nem megengedett” Nemes hadísz

Ámina asszony az ő anyja,
abból a kagylóból született ez a gyöngy.
Rabí al-avval hónapjában,
a tizenkettedik éjjel, hétfő éjjelén,
azon az éjjelen, amikor megszületett az emberek legjobbja,
mi mindent látott akkor az anyja, mi mindent!
Így szólt annak a Szeretettnek az anyja: láttam
csodás fényt, a nap körülötte, mint a lepke, kering.
Villámként tört ki házamból hirtelen,
az egekig fénnyel telt meg a világ.
Megnyíltak az egek, eltűnt a sötétség,
három angyalt láttam, kezükben három fénnyel.
Egyikük keleten, másikuk nyugaton,
a harmadik a Kába tetején állt meg.
A Kába abban a pillanatban hirtelen megszólalt,
így szólt: ma éjjel megszületett a világ napja.
Allahom, annak a Mohammednek kedvéért,
a közbenjárás forrása, Ahmad kedvéért,
legyen elégedett ummájával a Segítő,
rahmatullahi aleyhim ecmain.
Essalatu vesselamu aleyke ya Resulallah!
Essalatu vesselamu aleyke ya Habiballah!
Essalatu vesselamu aleyke ya Nur-u Arsillah!
Süleyman Çelebi