A HALOTTAL KAPCSOLATOS VALLÁSI KÖTELESSÉGEK

Teendők, amikor a halál jelei mutatkoznak

A közeledő halál jelei, hogy a lábak elernyednek és megnyúlnak, az orr elgörbül, a halánték beesik. Az ilyen beteget jobb oldalára fektetik, arccal a kibla felé. Így fektetni szunna. Az is megengedett, hogy hanyatt fektessék, lábbal a kibla felé. Ma így szokás. Ilyenkor azonban valamit a feje alá kell tenni. Így az arca a kibla felé fordul. Ha ez nehéz, az is megengedett, hogy úgy fektessék, ahogyan neki a legkönnyebb. Amikor a tauhíd szavára (kalimat at-tauhíd) emlékeztetik (talkín), jó, ha azt is mondják: „Muhammadun raszúlullah”. A halál jelei a merevség, a kihűlés és a rossz szag. Ha a halált e jelek előtt észlelik [abból értik meg, hogy a légzés megszűnt, hogy a száj elé tartott tükör nem párásodik be, a szív leállását pedig a pulzusból], szunna, hogy a halott szemét lefogják, és az állát felkössék.

Teendők az elhalálozás után

Szemének lefogása és állának felkötése szunna. Az állát széles kendővel a feje fölött kötik fel. Szemének lefogásakor szunna ezt mondani: „Bismillahi va alá millati raszúlillah”, és elmondani a hozzá tartozó fohászt. Szunna, hogy még a test kihűlése előtt behajlítsák és kinyújtsák a kéz ujjait, a könyököket és a térdeket, a karokat és a lábakat pedig egyenesen hagyják. Így könnyű lesz megmosdatni és halotti lepelbe csavarni. Mielőtt kihűl, leveszik róla a ruháit, és a testet széles, könnyű lepedővel takarják le. A lepedő egyik végét a feje alá, a másikat a lába alá teszik. A hasára, a lepedő fölé vagy alá valamit [kést vagy más vastárgyat] tesznek, hogy ne puffadjon fel. Jó, ha száz grammnál nehezebb. A mosdatás, a halotti lepelbe csavarás, a halotti ima (dzsanáza) elvégzése és a temetés közösségi kötelesség (fard kifája). Vagyis ha annyian elvégzik, amennyire szükség van, a többiek számára már nem kötelesség. Az is megengedett, hogy gyermek mosdassa. Ha nincs jelen nő, férfi nem mosdathat meg nőt. Ilyenkor azonban, miközben a halott tetőtől talpig le van takarva, egy rokona – ha nincs rokona, más valaki – kezét kendőbe csavarva, a takaró alá nyúlva tajammumot végeztet vele. Mert a halott szeméremrésze (avra) olyan, mint az élőé. Annak a helynek az érintése is tilos (harám), amelyre nézni tilos. A legjobb, ha egy gyermeket megtanítanak, és vele mosdattatják meg. A hanafita madzhabban a férj nem mosdathatja meg a feleségét, és nem is érintheti meg. Mert amikor a nő meghal, a házasság (nikáh) azonnal felbomlik. Ránéznie megengedett. A másik három madzhabban megengedett, hogy a férj megmosdassa a feleségét. Az, hogy a feleség megmosdassa a férjét, a hanafita madzhabban is megengedett. Mert a férj elhunyta után a házasság a várakozási idő (idda) [négy hónap és tíz nap] végéig fennmarad. Férfi nem mosdathat meg nőt, sem nő férfit. Kezét kendőbe csavarva tajammumot végeztet vele. A tajammumot végeztető férfi nem nézhet egy idegen nő karjára. Ha a nő mahram rokona, nem kell kendőbe csavarnia a kezét. Mert egy mahram rokon nő karjára és arcára nézni és azokat megérinteni megengedett. Ha valakinek csak a fejét vagy a teste felét találják meg, nem mosdatják meg, és nem végeznek érte imát. Úgy temetik el, ahogy van. Ha a testnek több mint a felét találják meg, akár fej nélkül, vagy a test felét a fejjel együtt, megmosdatják, és imát végeznek érte. Ajánlott (musztahabb), hogy aki a halottat mosdatni fogja, előtte teljes rituális fürdést (guszl) végezzen. Makrúh, hogy dzsunub állapotú férfi vagy havi vérzésben (hajd) lévő nő mosdassa. A víz, amellyel a halottat mosdatták, használt vízzé (má musztamal) válik. Tisztátalanná (nadzsisz) lesz. Ezért nem szabad a mosdatókra fröccsennie, és nekik kötényt kell kötniük. Megmosdatása után a halott tiszta. A mosdatás helyére a mosdatón és a segítőjén kívül senki sem lép be. A mosdatók megbízható emberek legyenek. A halotton látott boldogságjeleket elmondják, a balsors jeleit nem mondják el. A halott hibáit nem teszik közzé. A halott gyámja (valí) beléphet. Szeretett Prófétánkat, Allah Küldöttét (sallallahu aleyhi ve sellem) Abbász fia, Fadl és Ali (radiyallahu anhumá) mosdatta meg. Uszáma (radiyallahu anh) öntötte a vizet. Abbász (radiyallahu anh) ki-be járt. Ami az élőnek fájdalmat okoz, az a halottnak is fájdalmat okoz. Ezért nem mosdatják nagyon hideg vagy nagyon forró vízzel. [Hogy ne legyen szaga, hűtőkamrába sem teszik. Hogy ne legyen szaga, gyorsan el kell temetni, és nem szabad megvárakoztatni a messziről érkezők miatt.] Zamzam vízzel nem megengedett megmosdatni.

„Haljatok meg, mielőtt meghaltok! Vonjátok felelősségre magatokat, mielőtt felelősségre vonnak benneteket!” Nemes hadísz

A halott mosdatása

A mosdatóasztal (szarír) körül először bahúrt gyújtanak, háromszor körbehordják, és füstjével illatosítják. Ötször is megengedett. A bahúr egy növény. Agarfa (Aquilaria, ud) forgácsát és a sztoraxnak nevezett fa gyantáját keverik hozzá, mindezt egy edényben a tűzre teszik, és a felszálló füstnek teszik ki a mosdatóasztalt. Az asztal köldökmagasságú legyen, és kissé lejtsen. Szidrfalevéllel vagy szappanfűvel felforralt, majd langyosra hűtött vizet készítenek, vagy olyan vizet, amelybe a kámfornak (káfúr) nevezett fehér, illatos anyagot tették. A víz ne legyen nagyon forró, és legyen sós. A friss, sós víz késlelteti a bomlást. Szunna, hogy a halott mosdatásakor szándékot fogalmazzanak meg. Ha szándék nélkül mosdatják meg, tiszta lesz, de a kötelesség nem teljesül. A letakart halottat hanyatt, vagy ahogyan a legkönnyebb, az illatosított asztalra fektetik. Úgy mosdatják, hogy a köldöke és a térde közötti rész le van takarva. Mert a nő szeméremrésze a nők előtt olyan, mint a férfi szeméremrésze a férfiak előtt. Szunna, hogy az asztalra a kibla felé fordítva fektessék. A halottal, még ha gyermek is, először rituális mosakodást (abdeszt) végeztetnek. A szájába és az orrába azonban nem juttatnak vizet; kendővel tisztítják ki őket. Ha víz jut a szájába, az gyorsabb bomlást okoz. Először az arcát mossák meg. Ezután megmossák a karjait, nedves kézzel végigsimítják (maszh) a fejét, a fülét és a tarkóját, majd megmossák a lábát. A fejét és a szakállát mályvacserjével (hatmí) vagy szappannal mossák meg. Ezután a halottat a bal oldalára fordítják, és a jobb oldalát vízzel leöntve megmossák. A víznek az asztal deszkájával érintkező részekig kell folynia. Így mossák meg, háromszor leöntve vízzel. Ezután ugyanígy a jobb oldalára fektetik, és a bal oldalát mossák meg, háromszor leöntve vízzel a vállától a lábáig. Ezután a halottat felültetik, és gyengéden megnyomják a hasát. Ha valami távozik, lemossák [vagyis vízzel leöntve eltávolítják]. Ezután ismét a bal oldalára fektetik, és újra megmossák a jobb oldalát [vagyis a vállától a lábáig vizet öntenek rá]. Így a halottat a szunnának megfelelően háromszor mosdatták meg. Ha a mosdatás után olyasmi távozik, ami megtöri a mosakodást, nem mosdatják meg újra, és a mosakodást sem végeztetik el újra. Ha hajszálak hullanak ki, a halotti lepelbe teszik őket. Az élő ember körmét, haját és fogát is szunna elásni. A mosdatás után az asztalon kendővel szárazra törlik. A haja és a szakálla közé a hanútnak nevezett illatos anyagkeveréket vagy kámfort tesznek. Sáfrányt tenni makrúh. Azokra a testrészeire, amelyekkel a leborulást (szadzsda) végezte [a homlokára, az orrára, a térdére, a kéz- és lábujjaira], kámforral meghintett vattát tesznek. Megengedett vattát tenni a szájába, az orrába, a fülnyílásaiba és a szemére. A vízbefúltat is háromszor mosdatják meg, vagy a mosdatás szándékával háromszor megmozgatják a vízben. Az esőtől átázott halottat is megmosdatják.

„A halott a sírban olyan, mint aki a tengerbe fulladni készül: mindig várja a fohászt, amely apjától, anyjától, testvéreitől és barátaitól érkezik hozzá” Nemes hadísz

A férfi halotti leplei

Szunna, hogy a férfi halotti lepele (kafan) három darabból álljon. Isztambulban az a szokás, hogy a halotti lepelhez a férfiaknak hét méter, a nőknek nyolc méter batisztot vesznek. Szélessége 130–140 centiméter. 1. Izár: a fejtől a lábig ér. Szélessége egy méternél több. 2. Kamísz [hosszú ing, olyan, mint egy köntös]: hossza a vállaktól a lábig terjedő távolság kétszerese. Ezt a hosszt kettéhajtják, és a hajtás helyén egyenes vágást ejtenek, amelyen átfér a fej. Ujjat és szárnyat nem vágnak rá. 3. Lifáfa: hosszabb a testnél, túlér a fejen és a lábon, és szélesebb is. A fej fölötti és a láb alatti végeit összeráncolják, és egy kendővel megkötik. Imám Rabbání azt mondja, hogy a háromnál több darabból álló halotti lepel vallási újítás (bid’a). Jó, ha a halotti lepel minden darabját külön-külön füsttel illatosítják, mielőtt a koporsóba teszik. Hasznos, ha a halotti lepelt az igazak (szálih) és Allah barátai (aulijá) alsóneműjéből vagy ruháiból készítik, vagy ha ezeket a halotti lepelbe, az arcára vagy a mellére teszik. A koporsóba először a lifáfát terítik. Ezután erre terítik az izárt. A kamíszt is a koporsóba teszik. Ezután háromszor vagy ötször körbehordják a bahúrt a koporsó körül. A halotti lepel három darabjára hanútot hintenek. Miután a halottat szárazra törölték, a kamíszt kiveszik a koporsóból, átbújtatják a fején, és felét elöl, felét hátul a lábáig terítik. A halottat a baszmalát mondva a koporsóba, az izárra fektetik. A halottra először az izár bal oldalát hajtják rá, azután a jobbat. A lifáfát is ugyanígy hajtják rá. Vagyis a jobb oldali szélek a bal oldaliak fölé kerülnek.

A nő halotti leplei

Szunna, hogy a nő halotti lepele öt darabból álljon: kamísz, izár, lifáfa, himár és mellkendő. A himár körülbelül hetvenöt centiméter hosszú kendő. Végei az arcra hullnak; nem tekerik a fej köré. A mellkendő a vállaktól a térdig ér. A koporsóba először a lifáfát terítik. Ezután erre terítik az izárt. A kamíszt is a koporsóba teszik. Az izár előtt vagy után a mellkendőt is leterítik. Miután a nő kamíszát ráhajtották, a haját két részre osztják, és két oldalt a mellére, a kamíszra teszik. A hajra ráteszik a himárt, és fölötte ráhajtják az izárt. Az izár előtt vagy után a mellkendőt is rácsavarják. Ezután ráhajtják a lifáfát. A lifáfa végeit a fejnél és a lábnál, valamint a közepén [vagyis a gyomor magasságában] kendővel körbecsavarva megkötik. A nagyobb fiút úgy csavarják halotti lepelbe, mint a férfit. A nagyobb lányt úgy, mint a nőt. A kisfiút egy darab halotti lepelbe, a kislányt kettőbe csavarják. A halva született gyermeket, az elvetélt magzatot és egy emberi testrészt [például egy kart] nem csavarják halotti lepelbe; kendőbe csavarják és eltemetik. A koporsót szög nélkül, egymásba illesztett deszkákból kell készíteni. Egy rövid fohász után, miután kölcsönösen lemondtak egymással szembeni jogaikról (hakk), a halottat a muszallára viszik, és elvégzik érte az imát.

A sírok meglátogatása és a nemes Korán recitálása

A „Sir’at al-iszlám” című könyv végén az áll, hogy a sírok meglátogatása szunna. [Hetente egyszer, vagy legalább az ünnepeken látogatják meg. Csütörtökön, pénteken vagy szombaton látogatni több jutalommal jár.] A látogató tanulságot von le, belegondolva, hogy a halott elporladt. Oszmán (radiyallahu anh), amikor egy sír mellett haladt el, nagyon sírt, és szakálla átnedvesedett. A halottnak is hasznára válik a fohász, amelyet érte mondanak. Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) meglátogatta rokonai és Társai (radiyallahu teâlâ anhum) sírját. A köszöntés (szalám) és a fohász után háttal a kiblának, arccal a sír felé ül le. A sír kézzel és arccal való végigsimítása és a föld megcsókolása a keresztények szokása. Csak az anya és az apa sírjának földjét megengedett megcsókolni.

A nemes hadíszokban ez áll:

„Ha valaki egy ismerőse sírjához megy, és köszönti őt, az felismeri, és viszonozza a köszöntését.” „Ha valaki meglátogatja egy hívő sírját, és ezt mondja: »Allahumma inní asz’aluka bi-hakki Muhammadin va áli Muhammadin an lá tu’azziba házal-majjit«, a halottról elhárul a büntetés.” „Aki minden pénteken meglátogatja szülei vagy egyikük sírját, annak megbocsáttatik.”

A nagy személyiségek sírjának meglátogatására jó, ha nem mennek távoli országokba, hanem akkor látogatják meg őket, amikor más ügyben járnak arra. Csak szeretett Prófétánk (aleyhissalatu vesselam) meglátogatására menni jár jutalommal. Aki a prófétákat (aleyhimusselam) és Allah barátait (aleyhimurrahma) látogatja meg, hasznot merít áldott lelkükből. Szíve olyan mértékben tisztul meg, amilyen mértékben szereti őket, és kötődik hozzájuk. Ha a síremlékeknél vannak, akik bűnt követnek el – például ha fedetlen asszonyok is jönnek –, nem szabad abbahagyni a látogatást; ha nem tudja megakadályozni, a szívével kell elítélnie. Ugyanígy el kell menni egy hívő temetésére is, ha ott asszonyok vannak, dalokat és himnuszokat énekelnek, és beszédeket tartanak. A sírnál vagy máshol recitálni kell a nemes Koránt, jutalmát a halottaknak kell ajánlani, és fohászkodni kell értük. Mert arra a helyre, ahol a nemes Koránt recitálják, könyörület és áldás száll alá. Az ott elmondott fohászt elfogadják.

„Aki minden pénteken meglátogatja szülei vagy egyikük sírját, annak megbocsáttatik” Nemes hadísz

A „Dzsilá al-kulúb” című könyvben ez áll: aki a temetőbe érkezik, állva ezt mondja: „Esselamu aleykum ya ehle daril-kavmil-mu’minin! Inna insaallahu an karibin bikum lahikun.” Ezután a baszmalával tizenegyszer elmondja az al-Ihlász szúrát és egyszer az al-Fátihát. Ezután el kell mondania ezt a fohászt: „Allahumma rabbal-adzsszádil-bálija, val-izámin-nahiratil-latí haradzsat minad-dunjá va hija bika mu’minatun, adhil alajhá rauhan min indika va szaláman minní.” A sírhoz a halott jobb oldala [a sír kibla felőli oldala] és a lába felől közelít. Köszönti (szalám). Állva, guggolva vagy ülve elmondja az al-Bakara szúra elejét és végét, az áldott Já-Szín szúrát, valamint az al-Mulk (Tabáraka), az at-Takászur, az áldott al-Ihlász és az al-Fátiha szúrát, és jutalmát a halottnak ajánlja. A „Kitáb al-fikh alal-madzáhib al-arba’a” című könyvben ez áll: „A sírok meglátogatása azért, hogy tanulságot vonjanak le a halottból, és a túlvilágra gondoljanak, a férfiak számára szunna. Minden sírt meglátogatnak, akár közeli, akár távoli. Különösen szunna távoli helyre menni, hogy meglátogassák az igazakat (szálih) és Allah barátait (rahimahumullahu teâlâ). Allah Küldötte (sallallahu aleyhi ve sellem) áldott sírjának meglátogatása a legértékesebb istenszolgálatok egyike. Az idős asszonyoknak is megengedett, hogy eltakarózva látogassanak. Látogatáskor nem megengedett körüljárni (taváf) a sírt, megcsókolni a követ vagy a földet, sem olyasmit kérni a halottól, amire nem képes.” Allah barátaitól (rahimahumullahu teâlâ) azt kérik, hogy járjanak közben, fohászkodjanak azért, aki kér, és legyenek eszközei annak, hogy Allahu teâlâ megadja, amit kérnek.

Olyan szolgája ő Urunknak,
akinek közbenjárását minden veszedelem idején remélik.
Olyan küldött, aki az embereket
Allah szolgálatára hívja – kövessétek hát!
Aki így tesz, mint aki erős kötélbe kapaszkodik,
amely soha el nem szakad, biztonságban érzi magát, és békére lel.
Allahom, add, hogy családjára és Társaira,
és az őket követő istenfélőkre (takvá)
szüntelenül hulljon a könyörület felhőinek esője,
és a türelmes, bőkezű szolgák elnyerjék könyörületedet.
Uram, amíg a hajnali szellő fúj,
amíg a bánfa ágai ringanak a szellőben,
amíg a karavánvezető édes dallamaival
elragadtatásba ejti tevéit,
küldd a könyörület felhőjét a Világegyetem Büszkeségére, családjára, Társaira
és azokra, akik őket követik.
Kaszídat al-Burda

Makám Ibráhím A szikla, amelyen Ibráhím aleyhisselam áldott lábnyoma maradt; a Kába építésekor állványként és lépcsőként használta, hogy feljebb jusson, és rajta állva teljesítette azt a kötelességét, hogy Allahhoz hívja az embereket. Ibráhím aleyhisselam csodájaként ez a szikla liftként emelkedett és süllyedt olyan magasságig, amilyet ő akart, és így segítette az épület felépítésében. A rekeszt (makszúra), amelyben ez az áldott kő állt, Fajszál szaúdi király idejében lebontották, és helyére a ma is meglévő, hatszögletű, teteje felől teljesen nyitott üvegszekrényt tették.