MOHAMMED ALEYHISSELAM KÖVETÉSE

Mohammed aleyhisselam követése, vagyis a hozzá való igazodás azt jelenti, hogy azon az úton járunk, amelyen ő járt. Az ő útja az, amelyet a nemes Korán mutat. Ezt az utat iszlám vallásnak (Dín-i Iszlám) nevezik. Követéséhez először hinni kell, alaposan meg kell tanulni az iszlámot, azután teljesíteni kell a kötelességeket, és tartózkodni kell a tiltott dolgoktól, majd gyakorolni kell a szunnákat, és tartózkodni kell a makrúh dolgoktól. Ezután a megengedett (mubáh) dolgokban is igyekezni kell követni őt. A hit a követés kezdete, belépés a boldogság kapuján.

Allahu teâlâ azért küldte el, hogy a világ minden emberét a boldogságra hívja, és a Szaba szúra huszonnyolcadik ájájában jelentése szerint ezt mondta: „Ó, szeretett Prófétám! Azért küldelek el a világ minden emberéhez, hogy hírül add nekik az örök boldogságot, és megmutasd nekik az e boldogsághoz vezető utat.”

Például ha az, aki őt követi, a nap közepén alszik egy keveset, az sokkal többet ér, mint ha valaki követése nélkül sok éjszakát töltene istenszolgálattal. Mert a kajlúla, vagyis a dél előtti rövid pihenés az ő áldott szokása volt. Vagy például ha valaki az ünnep napján nem böjtöl, hanem eszik és iszik, mert az ő vallása ezt parancsolja, az többet ér, mint sok év olyan böjtje, amely nem létezik a vallásban. Az a zakát, amelyet a szegénynek az ő vallása parancsára adnak, magasabb rendű és több jutalommal jár, mint ha valaki a saját akaratából egy hegynyi aranyat adna adományként (szadaka).

Egy alkalommal Omár, miután közösségben (dzsamá’a) elvégezte a hajnali imát, végignézett a jelen lévőkön, és mivel nem látott ott egy embert, rákérdezett. A Társak azt mondták: „Hajnalig istenszolgálattal tölti az éjszakáit. Talán most elnyomta az álom.” A hívők vezetője (Amír al-mu’minín) így szólt: „Bárcsak átaludta volna az egész éjszakát, és közösségben végezte volna el a hajnali imát; az jobb lett volna.”

Azok, akik az iszlám követése nélkül nélkülöznek és önsanyargatást (mudzsáhada) végeznek, még ha el is tompítják vágyaikat (nafsz), értéktelenek és megvetendők, mert nem az iszlám szerint teszik. Ha ezek az erőfeszítések hoznak is nekik valami jutalmat, nem jut a kezükbe más, mint némi haszon ezen a világon. Hát mi értéke és jelentősége van az egész világnak, hogy néhány morzsájának bármi súlya legyen? Az ilyen emberek például a kétkezi munkásokhoz hasonlítanak: mindenkinél többet dolgoznak és fáradnak, bérük pedig az elvégzett munkájukhoz képest mindenkiénél alacsonyabb. Akik viszont az iszlámot követik, olyanok, mint az ékszerészek, akik nemes kövekkel és értékes gyémántokkal foglalkoznak. Munkájuk kevés, hasznuk igen sok. Olykor egyetlen órai munkájuk százezer év hasznát hozza. Ennek oka az, hogy az iszlámnak megfelelő cselekedetet Hakk teâlâ elfogadja; elégedett vele, és ezért nagyra becsüli. Hogy ez így van, azt Könyvében sok helyen kijelentette.

Például az Ál Imrán szúra harmincegyedik ájájában jelentése szerint ezt mondja:

„Ó, szeretett Prófétám! Mondd nekik: »Ha szeretitek Allahu teâlât, és azt akarjátok, hogy Allahu teâlâ is szeressen benneteket, kövessetek engem! Allahu teâlâ szereti azokat, akik engem követnek.«”

Mohammed aleyhisselam követése azt jelenti, hogy nagyra becsüljük az iszlám rendelkezéseit (ahkám), és szeretettel teljesítjük őket; nagynak tartjuk és tiszteljük parancsait, valamint azokat a dolgokat, amelyeknek az iszlám értéket tulajdonít, és amelyeket magasabb rendűnek tart, továbbá tudósait és jámbor (szálih) embereit; igyekszünk terjeszteni vallását; és keveset adunk azokra, akik nem akarják követni vallását, akik nem becsülik, és akik nem törődnek vele.

„Ó, szeretett Prófétám! Azért küldelek el a világ minden emberéhez, hogy hírül add nekik az örök boldogságot, és megmutasd nekik az e boldogsághoz vezető utat” Szaba: 28

Hakk teâlâ semmit sem szeret és becsül azok közül a dolgok közül, amelyek nem felelnek meg az iszlámnak. Adnak-e jutalmat azért, amit Ő nem szeret és nem becsül? Épp ellenkezőleg, az büntetést von maga után. A két világ boldogságának elnyerése egyedül és kizárólag Mohammed aleyhisselamnak, e világ és a túlvilág vezetőjének követésén múlik. Követéséhez hinni kell, meg kell tanulni az iszlám rendelkezéseit, és úgy kell teljesíteni őket, ahogyan teljesíteni kell. A Pokoltól való megmenekülés a túlvilágon kizárólag azok kiváltsága, akik Mohammed aleyhisselamot követik. Minden jó cselekedet, amelyet ezen a világon végeznek, minden lelki feltárulás (kasf), minden állapot és minden tudás csak azzal a feltétellel használ a túlvilágon, ha szeretett Prófétánknak, Allah Küldöttének (sallallahu aleyhi ve sellem) az útján van. Különben minden jó, amelyet azok tesznek, akik nem követik Allahu teâlâ Prófétáját, ezen a világon marad, és túlvilágukat romba dönti. Vagyis ami jónak látszik, az csupán isztidrádzs. Ahhoz, hogy valaki teljesen és hiánytalanul követhesse Mohammed aleyhisselamot, teljesen és hiánytalanul szeretnie kell őt. A teljes és érett szeretet jele pedig az, hogy távol tartja magát ellenségeitől, és nem szereti azokat, akik nem becsülik őt. A szeretetben nincs helye a mudáhanának, vagyis a megalkuvó engedékenységnek. A szerelmesek, akik megrészegültek szeretett lényük iránti szerelmükben, egy pillanatra sem válnak el parancsaitól. Nem tartózkodnak azok mellett, akik szembeszállnak vele. Két ellentétes dolog szeretete nem fér meg egyazon szívben. Vagyis az ellentétek egyesülése (dzsam’ ad-diddajn) lehetetlen. E világ adományai mulandók és csalókák. Ami ma a kezünkben van, holnap másé lesz. Ami viszont a túlvilágon elnyerhető, annak nincs vége, és megszerezni addig lehet, amíg ezen a világon vagyunk. Ha ezt a néhány napos életet Mohammed aleyhisselamnak, e világ és a túlvilág legértékesebb emberének követésével töltjük, remélhetjük az örök boldogságot (szaádat-i abadijja), a végtelen üdvösséget és a szabadulást. Különben, az ő követése nélkül, minden semmi. Követése nélkül minden jó és minden jó cselekedet, amelyet végeznek, itt marad, és semmi sem jut a kezükbe a túlvilágon. Követése, akár csak egy parányi részecskényi is, sokkal többet ér e világ minden adományánál és a túlvilág minden boldogságánál. Az ember érdeme és becsülete követésében rejlik. Allah Küldöttének követéséhez az alapvető feltétel, hogy a muszlimok az Ahl as-sunna négy igaz madzhabjának egyikéhez tartozzanak. Kötelesség (fard) hinni szeretett Prófétánkban, megerősíteni azt, amit hozott, szeretni őt és engedelmeskedni neki, elfogadni tanácsait, tisztelni és megbecsülni őt. Ezzel kapcsolatban Allahu teâlâ jelentése szerint ezt mondja: „Higgyetek hát Allahu teâlâban és Küldöttében, aki az Ő ummí Prófétája, és kövessétek őt, hogy az igaz útmutatásra (hidája) jussatok!”1 És: „Aki nem hisz Allahu teâlâban és Prófétájában, (tudja meg, hogy) Mi bizony lángoló (rettenetes és félelmetes) tüzet készítettünk elő ezeknek a hitetleneknek.”2 Jahjá ibn Mohammed ibn Abdullah, Mohammed ibn Ibráhím ibn Szaíd, Umajja ibn Busztán és Mohammed ibn Ibráhím ibn Szaíd közlése szerint Abu Hurajra (radiyallahu anh) Allah Küldöttétől (sallallahu aleyhi ve sellem) a következő nemes hadíszt hagyományozta. Szeretett Prófétánk, Allah Küldötte így szólt: „Azt a parancsot kaptam, hogy harcoljak az emberekkel, amíg tanúságot nem tesznek arról, hogy nincs más isten, csak Allah, és nem hisznek bennem és abban, amit hoztam (az iszlámban). Ha ezt megteszik (ha hisznek), vagyonukat és életüket biztonságba helyezték előlem, kivéve az iszlám jogán (vagyis ha egy muszlim bűnt követ el, rá az iszlám által meghatározott büntetést alkalmazzák). Számadásuk pedig Allahra tartozik.”3

„Aki engedelmeskedik nekem, Allahu teâlânak engedelmeskedik. Aki szembeszegül velem, Allahu teâlâval szegül szembe” Nemes hadísz

„Aki engedelmeskedik nekem, Allahu teâlânak engedelmeskedik. Aki szembeszegül velem, Allahu teâlâval szegül szembe. Aki engedelmeskedik a parancsomnak, nekem engedelmeskedik, és aki szembeszegül a parancsaimmal, velem szegül szembe.”

„Annak a helyzete, aki engedelmeskedik nekem, és követi azt, amit hoztam, és annak a helyzete, aki szembeszegül velem, és meghazudtolja azt, amit hoztam, ehhez az emberhez hasonlít: házat építtetett, (hogy tökéletes lakomát adjon az embereknek) jó és változatos ételeket készíttetett, és megbízott valakit, hogy hívja meg az embereket az étkezésre. Aki elfogadja a meghívást, belép a házba, és annyit eszik az elkészített ételekből, amennyit akar. Aki viszont nem fogadja el a meghívást, nem léphet be a házba, és nem ehet az elkészített ételekből. A ház a Paradicsom (amelyet az istenfélőknek készítettek, akik elfogadják Allah Küldöttének meghívását). Aki hív (Allahu teâlâhoz és az Ő adományaival teli Paradicsomba), az Mohammed (aleyhisselam). Aki szembeszegül Mohammeddel (aleyhisselam), Allahu teâlâval szegül szembe. Mohammed (aleyhisselam) az, aki az embereket szétválasztja hívőkre, akik megerősítik őt, és hitetlenekre, akik meghazudtolják.”

„Ragaszkodjatok szunnámhoz és utánam az igazvezetett kalifák (al-hulafá ar-rásidún) szunnájához. Kapaszkodjatok bele minden erőtökkel és minden gondossággal. Óvakodjatok a később (a vallásba) bevezetett dolgoktól (amelyek nincsenek meg a nemes Koránban, a szunnában, az umma egyetértésében és a jogtudósok analógiájában [kijász]).

Mert minden később (a vallásba) bevezetett dolog vallási újítás (bid’a), és minden vallási újítás tévelygés.”4

Anasz ibn Málik Allah Küldöttének követéséről szóló nemes hadíszában Prófétánk (sallallahu aleyhi ve sellem) így szólt: „Aki életre kelti szunnámat (gyakorolva és terjesztve), engem kelt életre (felmagasztalja méltóságomat, és nyilvánvalóvá teszi parancsomat). Aki pedig engem életre kelt, velem lesz a Paradicsomban.”

Szeretett Prófétánk ezt mondta Bilál ibn Hárisznak: „Aki az iszlámban jó gyakorlatot (szunna haszana) vezet be, elnyeri annak jutalmát és azoknak a jutalmát, akik gyakorolják. Ha valaki rossz utat nyit az iszlámban, őt terheli annak bűne és azoknak a bűne, akik gyakorolják.”5

Omár ibn Abdulazíz így szólt: „Szeretett Prófétánk, Allah Küldötte szép utat nyitott. Utána kalifái is utakat nyitottak. Allah Küldötte szunnájának és az utána jövő kalifák szunnáinak gyakorlása Allahu teâlâ Könyve szerinti cselekvés. Allahu teâlânak és szeretett Prófétánknak engedelmeskedni annyit jelent, mint megerősíteni Allahu teâlâ vallását. Senkinek sincs joga megrontani és megváltoztatni az iszlámot.” Azoknak a szavai szerint sem szabad cselekedni, akik szembeszállnak a szunnával. Akik követték szeretett Prófétánk és a Társak szunnáit, elnyerték az igaz útmutatást (hidája). Mindenki, aki tőlük kért segítséget, segítséget kapott. Aki pedig szembeszáll a nemes szunnákkal, és nem gyakorolja őket, más utat választott, mint amelyen a muszlimok járnak. Allahu teâlâ ezt az embert azon az úton hagyja, amelyet maga választott, megengedi neki, hogy rossz tetteket kövessen el, és a Pokolba veti. Végső helyként a Pokol a legrosszabb hely.

Ahmad ibn Hanbal így szólt: „Egy napon egy csoport ember között voltam. Teljesen levetkőztek, és bementek a vízbe. Én azonban a nemes hadíszt követve: »Aki hisz Allahu teâlâban és az Ítélet Napjában, ne lépjen be a fürdőbe (szeméremrészét fedetlenül hagyva)«, nem vetkőztem le. Azon az éjszakán álmomban valaki így szólt hozzám: »Ó, Ahmad! Örvendj! Mert Allahu teâlâ megbocsátott neked, amiért követted Allah Küldötte szunnáját. Imámmá tett. Az emberek követni fognak téged.« Amikor megkérdeztem: »Ki vagy te?«, így felelt: »Én Dzsibríl vagyok.«” Aki nem követi Allah Küldöttét (sallallahu aleyhi ve sellem) minden tettében, nem lehet hívő. Ha nem szereti őt jobban a saját életénél, hite nem lesz teljes. Ő minden ember és minden dzsinn prófétája.

Követése minden nemzet számára vádzsib, bármely évszázadban éljen is. Minden hívőnek segítenie kell vallását, díszítenie kell magát szép erkölcsével, gyakran kell kimondania áldott nevét, tisztelettel és szeretettel kell szalátot és szalámot mondania, amikor kimondja és amikor hallja a nevét, hőn kell vágynia áldott arcának látására, és szeretnie és tisztelnie kell a nemes Koránt és a vallást, amelyet hozott.

Nem szólt vágyból: tiszta szava mind kinyilatkoztatás volt,
a bölcsesség gyöngyeinek tengere volt az a bőkezűség bányája.
Teste az emberek között, szíve a Baráttal egyedül,
a sokaságban is az egységet lelte minden pillanatban az a bőkezűség bányája.
Szalát és szalám legyen rajta, családján és Társain,
mert bizalmas barátaivá tette őket az a bőkezűség bányája.
Jöjj, ó, Hakki, feledd a teremtményeket, öltsd magadra a Hakk Szeretettjének erkölcsét,
mert a Hakktól ingyen kapta a szép erkölcsöt az a bőkezűség bányája.
İbrâhîm Hakkı Erzurumî

„Az az ember, akit Allahu teâlâ nagyon szeret, aki megtanulja vallását, és megtanítja másoknak. Vallásotokat az iszlám tudósainak szájából tanuljátok!” Nemes hadísz

Medina al-Munavvara [1890]